Vörös
Vörös, 1. Bede, hrussói várnagy volt Károly Róbert idején; a Csák Máté-féle mozgalmakban jelentékeny szerepet vitt.
2. V. Mátyás (Nyéki), XVII. sz.-beli kat. tanköltő, pápai prépost, virágzott 1620-29 közt. Vallásos és erkölcsi tárgyu tankölteményeket irt, melyek mind összegyüjtve, Tintinnabulum tripudiantium név alatt 1701-81. is 9 kiadást értek. Hangja oktató, felfogása inkább dogmatikus, mint bölcsészi, de nyelve erős és verselése jó. Sokáig népszerü maradt.
3. V. László (farádi), kereskedelemügyi államtitkár, szül. Dombegyházán (Csanád) 1849. Tanulmányait részben Aradon végezte, hol atyja, régi magyar nemesi család ivadéka, polgármester volt, részben Budapesten, utóbbi helyen az egyetem jogi fakultásán. Eleintén ügyvédi pályára készült s Aradon kezdte is a gyakorlatot, nemsokára azonban felhagyott ezzel és államszolgálatba lépett. 1871. lett a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban segédfogalmazó. Hivatali pályáján elég gyorsan haladt, 34 éves korában már osztálytanácsos, 44 éves korában miniszteri tanácsos, az egész idő alatt szakadatlanul a minisztérium vasúti osztályában, később mint annak főnöke, szolgálva. Hazai vasútügyünk rohamos fejlődésében nagy érdemei vannak, s a legtöbb nagy alkotásban e téren tevékeny része, soknak közvetlenül kezdeményezője volt. Hivataloskodása mellett széleskörü szakirodalmi tevékenységet is fejtett ki; alapította a Vasúti és Közlekedésügyi Közlöny c. szaklapot, mely több évi szerkesztése alatt kiváló szolgálatokat tett a hazai közlekedésügynek; később alapította Útmutató címen az első magyar hivatalos menetrend-könyvet, de legkiválóbb volt irodalmi alkotásaiban és működésében a Magyar vasúti évkönyv, melyet nyolc éven át kiváló szakértelemmel szerkesztett. Ezenkivül igen becses közlekedésügyi szakdolgozatai jelentek meg hazai és külföldi szaklapokban. V. alapította a vasúti, valamint a posta-távirdai tisztképző intézetet is, melynek élén miniszteri biztosi minőségben éveken át állott. Kiváló érdemei vannak a székes főváros közúti közlekedésügyének fejlesztésében és sok tekintetben neki tulajdonítható a földalatti villamos vasút létesítése, valamint a lóvasút átalakítása villamos üzemre. 1895. államtitkár, mely idő óta még sokkal szélesebb körü tevékenységet fejt ki; 1895 óta országgyülési képviselő. Mint osztálytanácsos kapta a III. osztályu vaskoronarendet, 1896-ban az ezredéves országos kiállítás körül és a közügyek terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjét. 1897. a brüsszeli világkiállítás magyar osztályának elnöke.
4. V. Sándor (kiskéri) gazdasági tanférfiu és szakbeli iró, szül. Tatán (komárom) 1847 febr. 28-án, hol atyja uradalmi főtiszt volt. Gimnáziumi tanulmányainak érettségivel való befejezése után 1865-ben az akkor megnyilt keszthelyi országos gazdasági felsőbb tanintézetre ment, melynek tanfolyamát végezve, József királyi herceg kisjenői uradalmába segédtisztül nevezték ki. Itt töltött három év után Kolozsmonostoron a gazdasági tanpályára ment át s végezte az egyetemet. 1870-ben a kolozsmonostori m. kir. gazdasági tanintézet tanára és gazdasági intézője lett és 1875 óta ugyanezen intézet igazgatója. Ismételve hosszabb tanulmányi utazásokat tett Nyugat-Európában, Romániában és Bulgáriában. V. a tudományos, társadalmi és gazdasági téren felmerülő mozgalmakban élénk részt vesz. Működésének elismeréséül 1894-ben királyi tanácsosi címet nyert. A lapokban megjelent nagy számu cikkein kivül főbb művei: A mezei gazdaságtan rövid foglalata (Kolozsvár 1878, 2. kiad. u. o. 1879); A kálózi uradalom gazd. arányai (u. o. 1881); A szociális kérdés etikai oldala (u. o. 1881); A gazdasági társulásról (u. o. 1884); Gróf Széchenyi István emlékezete (u. o. 1891); A dohánytermelésről (két kiad., u. o. 1893 és 1894); A gazdaságok berendezéséről (u. o. 1893); A gazda számvitele (u. o. 1897).
5. V. Tamás, Aladár fia, az Apponyi grófok őse, a nyitravármegyei Újvár várnagya volt. 1343. Erzsébet özvegy királynét kisérte Nápolyba és Rómába. 1344. és 1346. a magyar királynak Avignonba küldött követe, 1345. az osztrák-magyar határvillongások elintézésére kiküldött bizottság tagja. V. ö. Századok (1892, 141).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
