Váltógazdaság,
Váltógazdaság, másként gabonaváltó- vagy vetésváltó-gazdaság, azon gazdasági üzemmód, melynél a fő súlyt arra helyezik, hogy a szántóföldön termelt növények egymást a legokszerübb sorrendben felváltsák. Legfőbb követelménye e rendszernek, hogy hasonló természetü és igényü növények közvetlenül egymásra ne következzenek, hogy különösen gabonafélék, azaz kalászosak egymás után ne termeltessenek, hanem a gabonát takarmány-, kapás vagy ipari növények váltsák föl. A szigoru V. kizártnak tekinti továbbá a fekete ugart s mellőzi a szántóföldön a legeltetést, szabálynak az állatok nyári istállózását tartván. A V. Angliában nyert először alkalmazást, még pedig az u. n. norfolki négyes vetésforgónál, melynél répa után árpa lóherrel, ezután lóher és ezután búza következik. Ezen forgóból fejlődtek a V.-nak egyéb számos alakjai. Nem szenved kétséget, hogy a V. a talaj legokszerübb kihasználását teszi lehetővé, mert minden egyes növény a legmegfelelőbb elővetemény után következtethető, miáltal magunknak egyúttal maximális terméseket biztosíthatunk. Ha továbbá sekélyen és mélyen gyökerező növényeket felváltva egymással termelünk, a talajnak ugy felső, mint alsó rétege lesz legtökéletesebben kihasználva, s minthogy továbbá ezen rendszernél a trágya is legelőnyösebben elhelyezhető, nagyon természetes, hogy a V. nemcsak nagy terméseket, hanem egyúttal nagyob tiszta jövedelmet is szolgáltat, mint akár a legelőváltó, akár a gabonagazdaság. Ebben a körülményben rejlik egyik oka annak, hogy a V. különösen a nagyobb, okszerüen kezelt birtokokon képezi jelenleg az uralkodó rendszert ugy a nyugateurópai kulturállamokban, mint nálunk, de általános elterjedéséhez hozzájárult az is, hogy a V. a legkülönbözőbb viszonyok közt sikerrel folytatható, mert ennek keretébe a termelendő növények egészen tetszésük szerinti arányban beilleszthetők. A V.-nál rendszerint a szántóföld területének fele szokott gabonatermelésre fordíttatni, másik felén még kapás, ipari vagy takarmánynövények termeltetnek tetszés szerinti arányban. Hazánkban a V.-ot folytató gazdaságokban gyakoriak a következő vetésforgók, nevezetesen az anyagos talajon: 1. répa és tengeri* (a * trágyázást jelent); 2. árpa v. zab; 3. lóher; 4. búza; 5. zabos bükköny és csalamádé*; 6. búza. Humózus talajon: 1. zabos bükköny*; 2. repce; 3. búza lóherrel; 4. lóher; 5. búza; 6. kukorica vagy répa*; 7. árpa. Homoktalajon: 1. burgonya*; 2. árpa vagy rozs; 3. csibehúr; 4. rozs; 5. mohar*; 6. rozs. A mezőhegyesi ménesbirokon 18,000 kataszt. holdon a következő forgó áll érvényben: 1. takarmány*; 2. repce s kender; 3. búza; 4. cukorrépa műtrágyázva; 5. árpa; 6. takarmány*; 7. búza; 8. cukorrépa műtrágyázva; 9. árpa v. zab; 10. kukorica*; 11. búza; 12. mohar; 13. zab. Már ezen néhány példából is kitetszik, hogy a V. milyen változatos termelést tesz lehetővé, ami a munkák egyenletesebb megoszlására és a jövedelem biztosítására is felette kedvezően hat s azért nagyon kivánatos, hogy nálunk a gabonagazdaságot folytató birtokos is a V.-ra térne fokozatosan át, ami semmi nagy nehézséggel nem jár, mert a V. elvei a kis birtokon épp ugy érvényesíthetők, mint a nagyon, csak az a különbség, hogy a V. alkalmazása valamivel több tőkét s különösen jóval több szakértelmet igényel, mint a szokásos háromnyomásos gazdálkodás, de az utána származó jövedelem is nemcsak nagyobb, de egyúttal állandóbb és biztosabb is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
