Vallás elleni bűncselekmények,
Vallás elleni bűncselekmények, azok, melyek az államban létező egyházak, vallástársulatok és azok hiveinek vallásos érzületét s ez által a közrendet és közerkölcsiséget sértik meg. A régi törvények ezeket a cselekményeket az Isten ellen irányzottaknak tekintették. Az újabb törvények, köztük a magyar büntető törvény (1878. V. t.-cikk) is, amely 190-192. §-aiban tárgyalja a vallás és ennek szabad gyakorlata elleni bűntetteket és vétségeket, abból indulnak ki, hogy az Isten nem lehet sértés objektuma; az Isten fogalmát a sérthetésen felül állónak tekintik. Törvényünk a V. következő csoportjait állítja fel: 1. Aki valamely gyülekezeten nyilvánosan, szóval, vagy aki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által, Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz, aki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza v. megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kisérlet is büntetendő. 2. Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az állam által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt követ el, vagy a vallási tiszteletnek tárgyát, vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségben, vagy bár azon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával, tettel vagy botrányos szavakkal meggyaláz. 3. Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az állam által elismert vallás lelkészét, amidőn az vallási szertartást teljesít, szóval, tettel vagy fenyegetéssel nyilvánosan megtámadja. Aki pedig a lelkészt vallási szertartás teljesítése alkalmával testileg bántalmazza, bűntettet követ el és amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, két évig terjedhető börtönnel büntetendő. Mindezen bűncselekmények fölött első fokon a kir. törvényszékek itélkeznek.
Törvényeink azonban a vallásos érzületet egyéb oltalomban is részesítik. A kihágási törvény (1879. XL. t.-cikk) 51. §-a szerint az, aki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát a vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával nyilvánosan meggyalázza és ez által közbotrányt okoz: nyol napig terjedhető elzárással büntetendő. Az 1868. LIII. t.-cikk 19. §-a szerint egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák vagy hogy ezen napokon bárminemü munkától is tartózkodjanak. Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggeztendő. (l. Vasárnapi munkaszünet). Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utcákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, mindaz mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarhatná. Aki ez intézkedéseket megszegi, az 1879. XL. t.-cikk 53. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki életkorának 18-ik évét még be nem töltött kiskoru egyént más vallásfelekezetbe felvesz. Ez a kihágás első fokon a kir. járásbiróság, másodfokon a kir. tábla hatáskörébe tartozik, éppen ugy, mint az 1879. XL. t.-cikk 54. §-ában említett kihágás, melyet az követ el, aki erőszakkal v. fenyegetéssel megakadályozza, hogy valamely temetőben az egyik vagy másik felekezet elhalt tagja eltemettessék. E kihágás büntetése háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
