Vác,

Full text search

Vác, rendezett tanácsu város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye felsőváci járásában, a váci r. kat. püspökség és káptalan székhelye, a Duna bal partján, a tenger szine felett 111 m. magasságban. A város területe, ahová Alsó-Pencés Szügyi puszta meg Klarissháza majorság is tartoznak, összesen 10,770 kataszt. hold; ebből mívelés alatt áll: 6296 hold szántóföld, 181 kert, 520 rét, 536 szőllő, 872 legelő és 3311 hold erdő, a többi nádas s nem termő terület. Szőllejéből a filloxera 1884 végéig 734 holdat pusztított el, tehát többet mint amennyit ma mívelnek. A város szabályosan épült hosszu, keskeny földterülete nyulik; terei és utcái csinosak, s a középső városban elég rendezettek. A szabályozást még 1762-86. püspöke Migazzi Kristóf gróf kezdeményezte, azóta bontották le a régi várkapukat, betömték sáncárkait, s alapul-fogadták el az egész városon végig vezető hosszu, széles utcát, s a rendezés élére szabályrendelettel biró szépítő bizottságot rendeltek. A mult században hajóhíd is vezetett a szentendrei szigetre, hanem ezt az 1775 febr. 26-iki árviz jege összetörte, s azóta hol dereglye, hogy csavargőzös közlekedik. Épületei közt legjobban kiemelkedik a szép székesegyház, melynek alapját még 1756. rakatta püspöke Althán Károly gróf, és pedig cölöpökre, negyven láb mélységre, mert a tér ingoványos volt, s csak 1777. fejezték be a szerint a megújított terv szerint, melyet Migazzi gróf 1762. II. József udvari építésze Canevall által készíttetett, s aki az eddigi részeket lebontatta, s a mű vezetését egy Oswald Gáspár nevü piarista fráterre bizta. A templom kupolájának magassága 214 láb, belső átmérője 60 láb. Előcsarnokát 12 korintusi oszlop tartja. Legnagyobb ékessége a Maulpertsch Antal bécsi festő freskó festménye. A székesegyházzal szemközt a Duna mellett fekszik a kétemeletes püspöki palota. A Székesegyház-téren áll a kegyes tanítórendiek háza és főgimnáziuma. A felsővárosi plébániatemplom, melyet fehérek templomának is nevez a nép (egykor a dominikánusoké volt) u. n. jezsuita barok stílusban épült. A városnak egyik nevezetessége a süketnémák orzságos intézete, mely 1802. egy gömörvármegyei emberbarát Cházár András indítványára keletkezett s mintegy száz tanulót fogad be, akik itt a sjöld kézimunkát is elsajátítják. Maga az épület eredetileg püspöki lakóház volt, s itt volt szállva Mária Terézia, mikor 1766. a várost meglátogatta. Az országos fegyintézet csúcsíves kupolájával szintén egyik nevezetessége a városnak. 1808-25. a Ludovika-akadémia volt elhelyezve benne, s csak 1855. lőn fegyházzá átalakítva, 1895. jelentékenyen kibővítve. A váci lövőház 1753. épült a Gombás patak partján, közel a Hét Kápolna nevü kegyhelyhez, egy díszes híd szomszédságában, melynek szobrait nagyon megrongálta az idő s az 1849-iki kartács-zápor. Vác polgári népessége (1891) 14,450, ezek közül magyar 12,599, német 817, tót 431, a többi 4,17% más nemzetiségü. Vallásfelekezetre nézve 10,832 r. kat., 1106 ev. ref., 582 ágostai és 1609 izraelita, a többi 2% más vallásu.

Vác város címere.
Vác székhelye a felsőváci járás szolgabirói hivatalának s telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságnak; itt állomásozik a 6. számu honvéd huszárezred, melynek elég tág és alkalmas kaszárnyája és gyakorlótere van; van azonkivül adóhivatala, pénzügyőri biztossága, postája s táviróhivatala, postatakarékpénztára, kir. közjegyzősége, takarékpénztára, kereskedelmi és iparhitelintézete vácvidéki népbankja s betegsegítő pénztára. Közművelődési intézeteit tekintve, felemlítendő a püspöki papnevelő intézet, hittudományi tanfolyammal; püspöki könyvtár, melynek Peitler Antal püspök díszes önálló épülete emelt, jeles a kegyes tanítórendiek főgimnáziuma és újoncnevelő háza, melynek épületét Schuster Konstantin bőkezüséggel építtette, a szerzet nevezetes könyvtárával; említendő a Szent-Ferenc-rendü atyák kolostora, a káptalan felügyelete alatt álló fiutápintézet, a süketnémák országos intézete, a középvárosi polgári leányiskola a szent Vince leányainak vezetése alatt, azon a helyen, ahol egykor a Szent-Miklós-templom, az ideiglenes székesegyház állott, több hitfelekezet elemi iskolája, kisdedóvó intézetét a váci nőegyesület Fröbel rendszere szerint gondozza; van gyermekmenedékháza, kaszinóköre, kat. olvasóköre, ipartestülete, iparos-olvasóköre; kat. legényegyesülete, városi tüzoltó egyesülete, az országos vöröskereszt-egyesület fiókja, irgalmas rendü és városi kórháza, két gyógyszertára, Szent Vince-segítőegyesülete, több hirlapja: a Váci Közlöny (XX. évfolyam, szerkeszti Varga Mihály), Váci Hirlap XI. évfolyam, szerkeszti Kiss József), Vác és Vidéke (I. évfolyam, szerkeszti Nagy Gyula), továbbá megjelenik még Vácon: Reménységünk (magyar), Rettung (német) és Nasa Nádej (tót nyelven), havi folyóirat mind a három Varga Mihály szerkesztésében és I. évfolyamban; végre: Tel Talpios (héber nyelven) VI. évfolyamban Katzburg Dávid szerkesztésében. A váci nyomdát még Mária Terézia idejében állította Ambro Ferenc. Ipara és kereskedése Budapest nagy fejlettsége miatt megcsappant, de a gyáripar emelkedőben van. Eddig létrejöttek a szalmahüvelygyár, hengermalom, a cink- és ónlemezgyár, a Reitter István kocsigyára, a kötőszövőgyár, nem számítva ide a fegyintézetben űzött ipart, amely hasonlóképen igen jelentékeny, a Naszál hegyben fejlett kőbányát, s a téglagyárakat, melyek részben a fővárost látják el építési anyagokkal. A hires váci kenyeret itt házilag készítik. A város újabb időben a Hét Kápolna szomszédságában szórakozási helyül szép ligetet rendezett be s az u. n. Veresház-teret parcelláztatja. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Vácon 1891 nyarán sikerült gazdasági kiállítást rendezett, mikor itt egyúttal egy helyi érdekü műrégészeti kiállítás itt nyilt meg s azzal vette kezdetét a váci muzeum-egylet, melynek immár saját helyisége van. Vác területén született a XVII. sz.-ban Beniczky Péter a költő; itt élt és itt halt meg Argenti Döme dr; itt született Füredi Mihály, családi nevén Aszalkovics, jeles népszinmű-énekes; itt nyugszanak Együd István szinművészenek, Karcsu Antal Arzénnek a város történetirójának s Hammernyik Jánosnak, a magyar tud. akadémia legnagyobb hagyományosának hamvai.
Igen valószinü, hogy Vác már Szt. István kora előtt fennállott. Waic (Vazul) volt a neve a megkereszteltetése előtt magának a szent királynak is. Az Árpád-házi királyok sokat tartózkodtak Vácon, s mint köztudomásu, Imre király és Boleszló váci püspök közt itt ment végbe 1199 márc. 10. ama heves jelenet, mely Imrének Endrével való összeütközését megelőzte. Vác a tatárok betörése alkalmával siralmas állapotra jutott. A várost Batu khán 1241 márc. 17., éppen fekete vasárnapon, ugy elpusztította, hogy kő kövön nem maradt. Mikor a tatárok elvonultak, IV. Béla a várost újra felépíttette s német települőket hivott be. Mátyás király Vácon 1485. országgyülést is tartott; itt hozták a nádori méltóságról szóló törvényeket, jóllehet azok záradékát Budán irták alá s mint ilyent iktatták a Corpus Juris-ba. A mohácsi veszedelem után sanyaru sors várt a városra; a várat ugyan püspöke Broderich István annyira megerősítette, hogy az sokáig dacolt az erőhatalommal, de 1541-ben mégis megvívta a török; bástyáit, templomait, palotáit összelövette s 1544-95. egyfolytában birta, mig püspökei örökös nyughatatlanság közt hol Nógrád várában, hol a táborban tartózkodtak. A reformáció a török világ idejében fészkelte be magát. Mig a székesegyházból mecsetet, a dominikánusok kolostorából pedig fürdőt alakítottak a törökök, addig az elpusztult Szt.-Mihály-templomot foglalták le a kálvinisták, s mint Szapolyai pártján levők annyira megszaporodtak, hogy maguknak itten nevezetes iskolát rendeztek be, amely 1626-ig állt fenn s különösen Bethlen Gábor alatt virágzott, de sokáig nem birta a törökök zaklatásait elviselni s a református iskola tanárai és tanulói Kecskemétre, Nagy-Kőrösre és Ceglédre széledtek el. A város 1684. ismét a katolikusok kezére került; 1685. újra betört a török, a várost újra feldúlta, kirabolta s felégette és ez csak akkor került megint a magyarok kezébe, mikor Lotaiai Károly a következő év őszén Budát elfoglalta. A város felépítésének és újraszervezésének érdeme első sorban Dvornikovich Mihály püspököt illeti, ki 1689 után tizennégy évig tartó püspöki kormánya alatt mindent elkövetett, hogy a várost hamvaiból új életre keltse. Migazzi Kristóf gróf püspöksége idején a város újból felvirágzott. 1849 jan. 6. Görgey (l. o.) itt adta ki hires váci proklamációját. A városban két kemény csata volt: az egyik ápr. 10-én, midőn az volt Klapka György terve, hogy Götz s Jablonovszky seregeit belekergetik a Duna árjába, azonban e terv nem sikerült. Götz megsebesülve foglyul esett s itt halt meg sebeiben s másnap Görgey nagy katonai pompával temettette el. A másik még keményebb ütközetet jul. 17. Paskievics orosz tábornagy főhadseregével vívták. 1869. díszes emlékoszlopot emeltek az elesett bajtársak sírjai fölé s jul. 17. minden esztendőben istentiszteletet tartanak a váci csata emlékére, s megkoszoruzzák az emlékoszlopot.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT