Út,
Út, műút néven azokat az utakat foglaljuk össze, amelyek nem az egy járás vagy kerékcsapás által feltört nyers földön mutatkozó kezdetleges útirányt jelölik meg, hanem amelyek a többrendbeli közlekedés minden igényének lehető figyelembe vételével s tekintettel a talaj minőségére, ennek lejtszini és vizlevezetési viszonyaira, a mindenkori műszaki tudomány szabályainak megfelelően terveztettek és lettek megépítve. A régi népek közül a persák és asszirok az ő utaiknál még csak arra voltak figyelemmel, hogy azokat a rajtuk megálló viz el ne rongálja s ennélfogva kissé nyergelten s jobbra-balra szivárgó árkokkal ellátva állították elő. Az etruszkok voltak az elsők, akik legelőször építettek igazi műutakat, mert a régi görögök utait, amelyeket ők nagy kövekkel ugyan kiraktak, de egyéb tekintetben azokat a közlekedés szempontjából ki nem képezték, még valódi műutaknak mondani nem lehet. Az etruszkok jól ledöngölt vastag kavicságyra fektették erősen összerótt többoldalu lapos vagy útburkoló köveiket s az ekként elkészített nyergelt kocsiút mindkét oldalát széles lapos kövekkel szegélyezték, amely szegélyezés egyrészt a gyalogjárók számára szolgált, másrészt pedig a középső úttestnek biztos támasztékait képezte. A régi rómaiak nagy műutai a következő alkatrészekből állottak: 1. a kiásott útágyban egy vagy két sor, mészhabarcscsal megerősített lapos kőalapzat rakatott le; 2. erre jött ismét mészhabarcsba rakott durva terméskőréteg (rudus); 3. erre az elsőrendü hadi utaknál zúzott kőből és mészből álló betonszerü réteg (nucleus); 4. végre az uta borító kövezet (summum dorsum), amelyet erősen lesulykoltak. A római út elosztása és mérete a következő volt: a) középen a kocsiút mintegy 5,25 m. szélességben; b) ettől jobbra-balra voltak a gyalogjárók, mindegyik minegy 25 m. széles (margines); c) a gyalogjárókat a kocsiúttól két oldalt falak választották el, melyek az útból mintegy 40 cm.-re emelkedtek ki és mintegy 50 cm. vastagsággal birtak és arra szolgáltak, hogy a gyalogjárókat védjék s utóbbiak által pihenőhelyként is használtassanak. A rómaiaknak tisztán hadi célokra szolgáló utain más volt a beosztás, mert ezeknél a légiók számára a középen volt 4-7 m. széles út ennek szélein voltak berendezve a polgári közlekedésre szolgáló útvonalak. Augustus császár idejében a római birodalomban már 28 elsőrendü műút volt. A középkorban Nagy Károly építtetett néhány utat s a római utakat is helyreállította, utódai azonban a fentartást elhanyagolták s az egész középkor, sőt még az újkor is a XVII. sz. közepéig, egyáltalában nem kedvezett az utaknak. A XVII. sz. óta különösen Franciaországban kezdtek a műutakra gondot fordítani, azonban a Franciaországban épült u. n. királyi utak egészen 1775-ig, amikor Trésaguet új útépítészeti rendszerét (l. Makadam) alkalmazni kezdte, felette szomoru állapotban voltak. A királyi utak rendszerint 72-74 láb szélességgel lettek kihasítva, azonban csak ezeknek közepe, mintegy 12-16 láb szélességben volt ugy ahogy kikövezve. Mac Adam óta az utak tekintetében gyökeres fordulat állott be és az államkormányok mindent elkövetnek arra, hogy ugy a hadászati, mint a közforgalmi érdekek megóvhatása véget az utakat minél tökéletesebbekké tegyék. A műutak legismertebb fajai: a) zúzott kőutak (l. Makadam) alapzattal vagy a nélkül; b) kőutak és pedig terméskővel, kockákkal, ez utóbbiak vagy egyenes sorokban vagy halgerinc formában, vagy egyenesben, váltakozó keresztkötésekkel; c) aszfaltutak (öntött vagy pörkölt aszfaltból, vagy aszfalt-makadamból); d) faburkolatok stb. A műutakhoz felhasznált anyagok a különböző országokban található nyers anyaghoz és az utak rendeltetéséhez képest különbözők s vidékenkint is változnak. A zúzott kőhöz kemény mészkő, meszes homokkő, bazalt, gránit, szienit, trachit, porfir stb. használtatik, a kockákhoz gránit, közönséges és quarcos trachit, keramit és kongó tégla. L. még Kövezet, Közutak és Országút.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
