Ural-altáji népek
Ural-altáji népek (turáni népek), azt a nagy népcsaládot alkotják, mely a legősibb időktől fogva a Nan-san, Thian-san, Altai s Urál hegységek közt elterülő belső- s középázsiai pusztaságon, északon az Amur, Lena, Angara, Jeniszei, Ob, Irtis és Tobol forrásvidékéig, dél felé a Hoang-hóig, Balkas- és Aral-tóig meg a Kaspi-tengerig tanyázott. Az U. a kerekfejü, ferde apró szemü, pisze orru, kiálló pofacsontu, lósörényhez hasonló merev, sima fekete haju, gyér szőrü, sárga szinü, közép termetü mongol fajhoz tartoznak, kivéve a széleken lakó U.-ket, hol kisebb-nagyobb mértékben átalakultak, nevezetesen nyugat és délnyugat felé a nagy termetü, kék szemü, szőke árja s a kis termetü, fekete szemü, barna kaukázusi kaspitengermelléki hosszikás fejü, hullámos dús hajzatu s szőrözetü, egyenes vagy sasorru faj módosította a finnugor és török-tatár népek egykori tipusát, ugy hogy a lappok, vogulok, osztjákok, kirgizek, özbégek, nogajok, szibériai tatárok és jakutok kivételével a többinél, mint a magyaroknál, finneknél, volgai és permi csúdoknál, oszmanliknál, turkméneknél, baskiroknál, krimi és volgai tatároknál, kumütkoknál, szártoknál stb. A mongoloid arcvonások és ferde metszetü szemállás csaknem egészen eltüntek, csupán a kerek fej maradt meg állandó faji sajátságnak, ami a régi szumér tipust is jellemzi. Keleten a japánokon s részben a koreaiakon az ainókkal és az olajbarna malájokkal való keveredés nyomai látszanak. A különböző antropoligiai jegyek számbavételével Deniker után fajilag igy csoportosíthatók az U.: 1. Nyugati csoport (urál-altáji rassz) finomabb, sima vagy kevéssé hullámos hajzattal, fehér v. szürkés bőrrel, vékony ajakkal, keskeny orral, kevéssé kifejlett szőrözettel: 1. finn fipus, hazája Északnyugat- és Közép-Oroszország keletre a Volgáig, hol az ugor tipussal olvad össze s Közép-Ázsiában nyomai a szőke kirgizekben (az ókori usziunok ivadékaiban) találhatók, nyugat felé északkeleti Németországban és Csehországban vannak még nyomai, Kareliában a skandináv tipusba megy át, jellemzi a fitos orr, szőke haj, szürke szem s kerek fej; 2. lapp-szamojéd tipus, kis termettel, brachikefál fejalkattal, barna hajzattal; 3. ugor tipus, legtisztább az osztjákoknál s a Jeniszei melléklakóinál, a Volgánál találkozik a finn tipussal, törökkel vegyült a szibériai tatároknál és jakutoknál, a kaukázusi barna rasszal vegyült a magyaroknál, mongolokkal a voguloknál; jellemzi az egyenes, vastag orr s a valamennyi U. tipusától különböző mezokefál fejalkat; 4. turk tipus, hasonló orral, de brachikefál fejalkattal; elég tisztán található a karakirgizeknél, özbégeknél, asztrakáni kirgizeknél; ugorral és altáji kalmukoknál, ugorral és finnel a szibériai és volgai tatároknál, baskiroknál, assziroiddal a középázsiai tarancsniknál, a kaspintúli turkméneknél, azerbajdsán tatároknál, a földközitengermelléki baja fajjal a turkméneknél s oszmanliknál. II. keleti csoport (mongoloid rassz) vastag, sima, egyenes hajjal, sárga v. sárgásbarna bőrrel, ferdeszemmel, széles orral, erőre ugró pofacsonttal, közép termettel, brachikefál fejalkattal; 5. mongol tipus, tisztán a khalkha-mongoknál, dzungáriai kalmukoknál és tibetieknél, s alapanyagát képezi Khina s Hátsó-India népességének; jellemzi a kerek arc és vékonyabb orr; 6. tunguz tipus, melyet az előbbitől a hosszukás arc és vastagabb orr különböztet meg; tisztán észlelhető a tunguzoknál, mongolba megy át a mandsuknál, dauroknál és koreaiaknál s ainóval vegyült malájos árnyalattal a japánoknál. Az ősi U. faji jellege legtisztább állapotban a mongoloknál maradt meg, ami arra vall, hogy az U. őshazáját is a mai mongol földön, az Altáj, Szajan, Nan-san és Thian-san hegység közti óriási, mintegy 41/2-5 millió km2-nyi területen kell keresni, amely ma legnagyobb részben lakhatatlan, kietlen sivatag, de fenmaradt emléke a régi khinai évkönyvekben, hogy még ezelőtt 4-5 ezer évvel is nagy esőzések jártak erre s buja legelők voltak ott, hol ma elöl minden tenyészetet a futóhomok. Még időszámításunk után is voltak ott virágzó városok, melyeket azóta eltemetett a homok s az utazók gyakran találnak a rémes sivatagban kiapadt folyómedreket. Az életviszonyoknak ezen évezredek óta tartó fokozatos rosszabbodása sok ellenmondásnak látszó jelenséget megmagyaráz, az U. életében. Megértjük, hogyan történhetett az, hogy egy turáni néptől, a szumértól származik a földkerekség legrégibb kulturája, melynek alapítása az irás feltalálásával együtt a szumérok csillagászati megfigyelései alapján a Kr. e. 6000-ik évig vezethető vissza. Olyan időszak volt tehát ez, midőn az U. őshazájában a természeti viszonyok még kedvező befolyást gyakoroltak az emberi fejlődésre. A talaj fokozatos kiszáradása azonban megakasztotta a fejlődés további menetét, az életviszonyok mind sanyarubbá váltak s a társadalmi szervezkedést csirájában elfojtották. Igy történt, hogy az a népcsalád, melynél legelőbb fejlett ki az irás, legelőbb szelídítette meg az állatokat, legelőbb fogott hozzá a föld megmíveléséhez, legelőbb kezdte feldolgozni az érceket, legelőbb épített városokat, legelőbb alkotott államot, legelőbb figyelte meg a csillagok járását s megvetette alapját a mennyiségtani tudományoknak, midőn a szumérok után valami 4000 évvel ismét feltünik a történelem szinterén, már csak vadászattal, halászattal s pásztorkodással foglalkozó nomád s mint romboló elemet ismeri meg a világ. Az a rendkivüli nagy eltérés, ami az egyes urál-altáji nyelvek közt észlelhető, ugy hogy p. még a számneveket is mindenik csoport egymástól függetlenül alkotta meg, egyfelől arra mutat, hogy az egyes csoportok nagyon régen, a szumér kulturából következtetve, jóval a Kr. e. 6000-ik év előtt elváltak egymástól, másfelől pedig, hogy óriási terület állt rendelkezésükre, hol további fejlődésük a nélkül történhetett, hogy egymással érintkeztek volna. A talajnak a sivatagba való lassu átmenete megakadályozta gyors szaporodásukat. A finn-ugor, turk, mongol törzsek évezredek hosszu során át ereszthettek magukból egyes rajokat, amig annyira megszállták az Urál és Nan-san közti területet, hogy érintkezésbe jöttek egymással. Ez az idő csak a Kr. e. VIII. sz. körül, a szittya mozgalmak idejében következett be. Ami az U. jelenlegi számát illeti, az a következő: 1. Uráli csoport: 1. magyar 8.300,000; 2. finn 3.500,000; 3. keleti csúd 2.000,000; 4. ugor 30,000; 5. szamojéd 15,000, összesen 13,845,000. II. Altáji csoport: 6. török 24-25 millió; 7. csuvas 650,000; 8. jakut 200,000; 9. mongol 3-4 millió; 10. mandsu 4-5 millió; 11. tunguz 100,000, összeen 32-34 millió: III. Oceáni csoport: 12. Japán 42.000,000; 13. koreai 10-12 millió, összesen 52-54 millió. Az U. száma tehát kerek összegben száz millióra rúg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
