Szomáliak földje
Szomáliak földje vagy szomáliak félszigete, Afrikának K. felé legmesszebb kinyuló vidéke, amelyet É-on a Tadsura-öböltől a Guardafui-fokig a Vörös-tenger, K-en és DK-en a Tana torkolatáig az Indiai-oceán határol, míg a kontinens felől egy a Tana torkolatától a Tadsura-öbölig képzelhető, kanyargós vonal választja el a gallák földjétől; ez a nyugati határ azonban bizonytalan és változó. Területe körülbelül 712,100 km2. Belseje körülbelül 1400 m. átlagos magasságu fensík, amely D. és DK. felé lejtősödik. A K-i részén a fensík szegélye alacsonyabb és szakadozottabb. Folyói közül legjelentékenyebb a Dsuba v. Jub (1000 km.), fontosabbak még a Vebi, a Tug-Faf (450 km.), amely mocsarakban vész el; a Tug-Dehr; Nogal (400 km.), míg az É-i lejtő vizei (Tokueni, Durdur, Szelid stb.) sokkal rövidebbek. A tengerpart É-on 1100, az Indiai-oceán felől 2100-2200 km.; nagyobb mélyedései sehol sincsenek. Jelentékenyebb hegyfokok É-on: Rasz Khamszir, Filuk, Alula, Guardafui és az ez utóbbinál is messzebb K-nek nyuló Hafun; K-en a Rasz Mruli, a Rasz el-Khail és Uar-Seikh. Ez utóbbi oldalon van a legtöbb kikötő: Magdisu, Morka, Baraua és Kizmaju. Az éghajlatot általában kellemesnek mondják, bár az évi középhőmérséklet mintegy 28°. Az esős évszak az ÉK-i monszunnal jár együtt és dec.-máj. (belső vidékeken ápr.-jul.) tart; a száraz évszak okt.-márc. van. A növényzet meglehetősen szegényes; a füves térségeket csak szegényes bozótok váltják fel. Érdekes növénye az Adenium multiflorum, amelynek tejszerü nedvéből nyílmérget készítenek. Erdők csak a folyók mentén láthatók. Legtermékenyebbnek az Ogaden nevü vidéket tartják, amely azonban szintén csak jobb legelőkből áll és rajta csak kevés durrát, kukoricát és borsót termelnek. A D-i rész növényzete bujább. Ugyanezen részeken vannak lefántok, orrszarvuak, vizilovak és zsiráfok; egyebütt találhatók oroszlánok, leopárdok, antilópok és nagy számmal majmok. Házi állatoku tartják a tevéket, lovakat, szamarakat, szarvasmarhákat, kecskéket, juhokat és trucokat. A lakosság zömét szomálik (l. o.) teszik, akik közt a partokon arabok és a vidék belsejében bantu-négerek is laknak; számukat megközelítőleg sem tudjuk. A főbb helységeik az Adeni-öböl mellett Zeila, Berbera, Halule és Laszgori; az Indiai-oceán partján Hopia, Magdisu és a föntebb említett kikötőhelyek; az ország belsejében Ogadenben; Milmál és Faf, a Dsuba mellett Bardera. A lakosok majdnem kizárólagos foglalkozása az állattenyésztés; a parti helységekben kereskedők is élnek; a fő kiviteli cikkek: gummi, tömjén, mirrha, gyöngyház, gyöngyök, structoll és állatok; a bevitelé: rizs, datolya, vas- és pamutáruk, végül üveggyöngyök.
A Sz.-t már az egyiptomiak is ismerték Punt vagy Fun néven. A Sz. név csak az arab uralom idejében vált használatossá. Partjait részletesebben az Owen és Buttler angol kapitányok expediciója 1823. ismertette meg. Azóta csak lassan és kis részenként ismerkedtek meg ez országgal az európaiak; rajta keresztül hatolni csak 1891. sikerült először. A kiválóbb utazók e vidéken voltak: Burton és Speke (1855), v. d. Decken (1865), Brenner (1867-68), Haggenmarcher (1874), Révoil (1882-86), Menges (1884-85), Paulitzschke (1885), a James-testvérek, akik 1885. először jutottak el Ogadenig, Robecchi, aki 1891. Mogdisuból először haladt át az ország belsején keresztül Berberáig, Ruspoli (1891, 1892-93), Bottego (1893), Hoyos gróf (1893-94), Ghika demeter és Smith Donaldson (1894-95). 1895-96-ban Elliot és Akeby vezetett a Sz.-re expediciót Duella Idris Kalauzolása mellett, aki Stanleyt, Teleki grófot és Smithet is vezette. A portugálokat a Sz.-ről Szef, a maszkati szultán űzte el. 1866. a keleti partok kikötőhelyei a zanzibári szultán uralma alá jutottak. 1875. Egyiptom szállotta meg zeilát és Berberát, de 1884. e helyeket és a Harrarig terjedő partvidéket átengedte Angliának. Anglia e birtokokra nézve 1887. kötött egyességet a franciákkal, amely szerint a két hatalom birtokai közt határul a Rasz Dsebulilról kiinduló vonal állapíttatott meg. Az 1891 ápr. 15-iki olasz-angol egyesség szerint az angol érdekkör és Eritrea közt a határ a Dsuba folyó. 1896 nov. a szomáli törzsek az olasz főkonzult, 2 kapitányt és tengerészkatonáit orozva meggyilkolták és az 1892 óta felvirágzott olasz gyarmatokat felégették.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
