Szarvas
Szarvas (Cervus L., l. a mellékelt képet), a kérődző párosujjuak alrendjnek Sz.-félék (Cervina) családjába tartozó állatnem. Fajainak teste nyulánk, karcsu. A him homlokán két oldalt ágas szarvakat, illetőleg agancsokat (l. o.) visel. Könnygödreik jól fejlettek. Lábközepük külső oldalán szőrpamat emelkedik. Az idősebbeknek gyakran kinő a szemfoga. A közönséges v. korábbi elnevezés szerint gím-Sz., nemes Sz. (C. Elaphus L.) agancsai sokáguak, három águk előre álló. Nyulánk teste 2,3 m. hosszu, 1,5 m. magas; farka 15 cm. hosszu; melle széles; nyaka meglehetős hosszu, kétoldalt összenyomott, nyulánk; feje előfelé erősen vékonyodó; szemei meglehetős nagyok, élénkek; hegyes fülei oly hosszuak, mint fejének fele; lábai hosszuak, vékonyak; patái kicsinyek, megnyultak; mellékpatái a földet nem érintik. Szine évszakonként változik, ugyszintén a kor és az ivar szerint is. Télen barnás-szürke, nyáron vörhenyesbarna; fakrtáján világos barnás-sárga foltja, u. n. tükre van. A himek nagyobbak a nöstényeknél, nyakukon a párzás idején hosszu, sötét szinü szőket viselnek. A fehér szinüek vagy tarkák ritkák. Európát a 65°-ig, Ázsiát az É. sz. 55°-ig lakja; délre a Kaukázusig ereszkedik le, leggyakoribb Lengyel-, Cseh-, Morva-, Magyarországban, Stíriában, Karintiában és Tirolban, legkivált azonban a Kaukázusban és Dél-Szibériában. Párzásideje szeptember elején kezdődik és még októberben is tart; az erős bikák ekkor felkeresik a teheneket, csordába gyüjtik s aztán ezekért egymással élethalálharcra kelnek. Szeptember kezepétől kezdve az u. n. Sz.-bőgés ideje következik be, mikorra a bikának megnő a nyaksörénye és hasán feket folt jelenik meg. A hang mélysége és ereje után felismerhető a bikának ereje. A tehén 38-40 hétig viselős, május közepén és junius elején elhagyja a csapatot, csendes, biztos helyet keres, itt egy, ritkán két fehérfoltos borjut hoz a világra s ezeket a legközelebbi párzásig szoptatja. Vadászata a különböző vidékeken más-másféleképen történik; leggyakoribb a hajtóvadászat; de gyakori a lesből való s a kopókkal való vadászat is. Közel rokona a kanadai Sz. vagy wapiti (C. canadensis Briss.), mely Észak-Amerikát lakja; másik faja a szambur (C. Aristotelis Cuv.), melyet Aristoteles Sz.-ának is neveznek; ennek hazája Kelet-India. A sörényes Sz. (C. hippelaphus Cuv.) főelg Jávát, Szumátrát és Borneót lakja. Az Axis-Sz. (C. Axis Erxl.) hazája Kelet-India; ugancsak itt él a disznó-Sz. (C. porcinus Schreb.), teste otromba, szine kávébarna, torka és hasa szürke, oldalai palaszürkék, szabálytalanul foltosak. A pampas-Sz. (l. o.). A nagyfülü Sz. (C. macrotis Say) nevét rendkivül nagy füleitől kapta s ezek az agancsok elágazásáig nyulnak fel; agancsai többszörösen ágaznak el, de középáguk nincs; szine barnás-szürke vagy vörhenyes-barna, melle sötétebb, farkhegye fekete. A Misszuri és Kolumbia folyamok térségein él. A virginaiai Sz. (C. virginianus Gmel.) Észak-Amerika erdőségeit lakja. Ide tartozik az őz (l. o.) és a braziliai Sz. (C. rufus Cuv.) is, melynek agancsa egyszerü nyársforma; könnygödrei kicsinyek; homlokán szőrpamatot visel; fülei aránylag nagyok, szélesek; szine barnás-sárga, hasa fehéres-sárga; Gujana, Brazilia, Praguaj és Peru erdős hegységeit és térségeit lakja, egyenként vagy párosával él, csapatokba nem verődik. A kihalt Sz.-ok közül is többet ismernek. Legnevezetesebb a Megaceros Aw. (l. o.), mely legközelebb állott a jávorhoz. Különösen gyakran találják a középeurópai diluviális rakódmányokban. Hibbert szerint a XII. sz.-ban Irországban még élt.
Muntjak (Cervulus Muntjac).
Axis szarva (Cervus Axis).
Rőt szarvas (Cervus rufus).
Virginiai szarvas (Cervus virginianus).
Rénszarvas (Rangifer tarandus).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
