Szágó
Szágó (növ., a pápua nyelv szagu a. m. kenyér szavából), a szágópálma (l. o.) terméke. A szágó tulajdonképen pálmaliszt vagy keményítő. A fa bele puha, fehér, kivülről 5 cm. vastagságu faréteg borítja, amabból lesz a szágó. A hosszában széthasogatott fából a belét vizen át leiszapolják, a lisztet apró nyilásu edényen átnyomkodva, golyócskákká formálják. Egy fa maga egész öt mázsa szágókeményítőt termel. Szumátra, Sziam és Borneo évenkint 200,000 mázsa szágókeményítőt szállít Szingapurba, s itt szágónak készítik elő. A nyers keményítőt vizzel újra meg újra kimossák, a napon megszárítják, felaprítják s rostán át a portól megtisztítják. Ezután zacskóban rázva gömbölyítik, vasserpenyőben folytonos kavargatás közben hevítik, ismét megrostálják, újra hevítik s ez lesz gyöngyszágó. Az igazi szágó hideg vizben nem oldódik, meleg vizben csak feldagadnia szabad, megpuhulva átlátszó, de a formáját nem változtatja. Forró vizben nagyon dagad, a víz tőle kissé nyálkás lesz, mire a szágó átlátszó és sikamlós lesz. A szágó jósága különböző, de a termelő fától is függ. Jáván az Arenga saccharifera törzséből szerzik, Indiában a Caryota urens lisztje a legjobb szágóval vetélkedik. Brazilia É-i tájain a Copernicia ceriferából készítenek hasonló lisztet (farinha). Minthogy a szágó nem más, mint tiszta keményítő, azért más növény keményítőjéből is előállíthatni. Ilyenek a Cycas fajai, a batáta, a Manihot utilissima és Manihot Aipi (tapióka, nyugatindiai szágó), nálunk pedig a burgonya, de ezé ujjunk közt szétmorzsolható, meleg vizben pép lesz, végre főzéskor szétfolyik. Némelykor a szágót égetett cukorral vagy vörös boluszszal festik. A szágó nagy tápláló ereje és könnyü emészthetősége miatt kedvelt étel, leginkább levest vagy tésztanemüt csinálnak belőle. A szágó próbáit Marco Polo hozta Velencébe. Szine rendesen fehér, de barna vagy piros is lehet. Az egyenletesen gömbölyü szemcse neve gyöngyszágó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
