Ratio educationis (lat.), megrövidített címe azon kormányrendeletnek, amelylyel legelőször rendezték államilag Magyarország közoktatását. E rendelet, melyet Mária Terézia királyné adott ki 1777. nyomtatásban, a következő címmel jelent meg: Ration Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungariae et Provincias eidem adnexas. Tomus I. Vindobonae. Typis Joan. Thom. Nob. de Trattnern. MDCCLXXVII. Szerzője ennek a nagy koncepcióju tanulmányi rendszernek Urményi József, főként pedig Tresztyánszky Dániel volt. A R. a közoktatást, amelyet addig kizárólag az egyházak ügyének tekintettek, legelőször teszi állami ügygyé és kiterjeszkedik a közoktatás minden ágára, az egyetemre, akadémiákra, gimnáziumokra, népiskolákra. A R. a fő felügyeletet az összes iskolaügy fölött a koronának tartja fenn, mely ezt a jogot Magyarországon és Szlavoniában a helytartótanács, Horvátországban pedig a kancellária útján gyakorolja (l. Iskola).
A Mária Terézia-féle R. érvényben megmaradt egész 1806-ig, amikor a második .-t bocsátották ki. E rendeletnek teljes címe a következő: R. publicae totiusque rei literariae per Regnum Hungariae et provincias eidam adnexas. Budae. Typis et sumtibus regiae Universitas Hungaricae. 1806. Ez a második R. az elsőtől sok tekintetben eltér. Részint az 1790-81-iki országgyüléstől kiküldött bizottsági javaslatai, részint pedig a kormánynak az első R.-on tett módosításai érvényesülnek benne. Ennek az értelmében is a királyé a fő felügyeleti jog, de az országos főkormányszék útján gyakorolja. Az elemi iskolák felügyeletére eddig fennállott felügyelőséget eltörli s e tisztet is ráruházza a gimnáziumok felügyeletével megbizott főigazgatókra, akiknek számát hatban állapítja meg, u. m. a budai, nagyváradi, pozsonyi, kassai, győri és zágrábi. A Ferenc király R.-a is három részre tagolja a gimnáziumot: kis gimnáziumra, vagyis grammatikai iskolára négy éves tanfolyammal; nagy gimnáziumra, vagy az u. n. humanistákra, két éves tanfolyammal és végre a két éves tanfolyamu bölcseleti kurzusra. A népiskolát ez a szervezet is falusi, kisvárosi és nagyvárosi iskolákra osztja. A nagyvárosi iskolákkal voltak egybekapcsolva a tanítóképzők is. A leányok tanításáról külön intézkedik a második R., meghagyván, hogy a köznép leányait vallás- és erkölcstanra, az evangéliumokra, olvasásra, irásra, számvetésre, női házi munkára és Magyarország állapotának ismeretére kell tanítani. A magasabb rangu leányoknak pedig az említetteken kivül előszabja a irók olvasását, a magyar, német és francia nyelvet, a világtörténelmet és földrajzot. A R.-ok csak kormányrendeletek voltak, nem pedig országos törvények, a protestánsok azokat iskoláik szervezésében és berendezésénél irányul el nem fogadták, s midőn a kormány azoknak végrehajtását ismételten is sürgette, ők a R.-ok intézkedései és a főigazgatók hatósága ellen mindannyiszor erélyesen tiltakoztak. De a magyarországi katolikus iskolák egész 1848-ig a második R. szellemében voltak szervezve és berendezve.