Rákosi,
Rákosi, 1. Jenő (mindszenti), költő és hirlapiró, szül. Acsádon (Vas) 1842 nov. 12. Atyja a Szegedyek gazdatisztje volt, ki minden gyermekét telhetőleg iskoláztatta. Alsóbb iskoláit Sárváron és Kőszegen, a középső osztályokat Sopronban a benedekrendiek gimnáziumában járta. Itt kezdte meg irodalmi kisérleteit vers- és novellairással tanárai ösztönzésére s ugyanitt sikerült Tóth Hérics János (most kuriai biró) barátjával együtt, néhány jeles tanár párfogásával, a politikai helyzet kedvezőbbre fordultakor magyar önképző társulatot alakítania, mert 1859-ig csak német nyelven dolgozhattak. Mivel atyja időközben különféle csapások miatt elszegényedett, hogy a kilenc élő gyermekkel megáldott szülők terhén könnyítsen s kenyerét maga keresse meg, félbeszakította iskolázását és gazdasági pályára lépett. Lengyeltótiba (Somogy) ment, ahol Zichy János gróf birtokán Perlaky József tiszttartó gyermekeinek korrepetitora s egyszersmind gazdasági gyakornok volt 1860 őszétől 1862 tavaszáig. Irói tehetsége itt affélékben nyilatkozott, hogy műkedvelői előadásokat rendezvén, maga irta a darabokat, melyeket be is tanított. 1862. Öreglakra (Somogy) Jankovich József birtokára ment irnoknak. Itt mintegy 13 hónapot töltött. 1863 jun. azonban végkép megvált a gazdasági pályától s határozott terv nélkül Pestre ment. Itt Hérics János barátja jó indulatu erélyes közbelépésére elhatározta magát tanulmányai folytatására. Sok küzdelem után sikerült a helytartótanácstól engedélyt nyernie a végzett hat osztálynak egy év alatti kiegészítésével, illetőleg a VII. és VIII. osztály összevonásával a piaristáknál érettségi vizsgálat letételére. Ugyanez évben az első évi jogot is hallgatta és V. László címü drámáját irta 81864 első felében). Mindjárt az érettségi után (u. az év második felében) pedig kezdte irni Aesopusát. A jogot annak rendje szerint elvégezte, nehéz anyagi viszonyok közt tartva fenn magát; egyúttal költői tanulmányait is folytatta; főleg az angol irodalomhoz érzett vonzalmat, és Shaksperet tanulmányozta. 1866 őszén került először szinre Aesopusa a nemzeti szinházban, s határozott sikert aratott. A fiatal iró mint a magyar dráma újabb fejlődésének úttörője tünt fel s csakhamar szoros barátságba lépett az irodalom és közélet nevezetességeivel. Kemény Zsigmond báró, aki R. Régi dal régi gyülölségről c. darabjának birálója volt az akadémiánál, 1867. meghivta a Pesti Napló munkatársául, nem annyira azért, hogy foglalkoztassa, mint inkább, hogy szinművek irására anyagi gondoktól független helyzetet nyujtson neki. Igy lett R. újságiró. A Pesti Naplóban a Bécsi dolgok c. rovatot vette át, örökébe lépvén Salamon Ferencnek. E rovat ismertető és polemikus cikkeiben végig harcolta a kiegyezést s élénk tollával, aktuális megbeszéléseivel igen népszerüvé tette a rábizott rovatot. Pár hó mulva, külön tiszteletdíjjal, már vezércikkeket is iratott vele Kemény. E mellett nagy része volt a Borszem Jankó megalapításában, ahol magyar-deák makaróni versei egy időben nagyon kapósak voltak. Bár igy igen tevékeny hirlapiró lett, a szépirodalomhoz sem lett hűtlen s a koronázás idején a pesti népszinházban előadott darabja, A szent korona varázsa, ismét tetszést aratott. Foglalkozott Shakspere-fordítással is és a magyar Shakspereben négy fordítás jelent meg tőle, leginkább a vegyes fajok közül, u. m. Felsült szerelmesek, Windsori víg nők, Ahogy tetszik és Cymbeline. 1869. a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta s ott székét Szép Ilonka c. drámai költeményének egy felvonásával foglalta el. Mikor 1869 végén a Pesti Napló és a Századunk közt megtörtént a fuzió, R. kilépett a szerkesztőségből s Ráth Mór meghivására alapította a Reformot és szerkesztette 1875-ig, független deákpárti irányban, lapja körül csoportosítva a fiatal tehetséges tárcairókat: Márkus Istvánt, Toldy Istvánt stb. A Deák-párt megszüntével a lap is megszünt, illetőleg Urváry bele olvasztotta a Pesti Naplóba. R. a. Naplónál megmaradt tárcairói állásban, politikával azonban nem foglalkozott. Drámairói pályája a Csiky Gergelyé előtt (később azzal párhuzamban) ezalatt folyton emelkedőben volt. Szinre szint c. történet vígjátéka, a Krakkói barátok, Szerelem iskolája c. drámai költeménye még jórészt a shaksperi romantika körében mozog; de tehetsége mindinkább megtalálta önmagát s az élethez közelebb kereste a költészetet. Akkoriban készült a népszinház. R. mint már neves költő és agilis hirlapiró e műintézet létrejötte érdekében igen sokat tett; az eszmét terjesztette és a népgyüléstől a végső stádiumig szolgálta; gyüjtője, vezetője, jegyzője volt a bizottságnak, s minthogy kellőkép qualifikált szinigazgató nem akadt, végül őt kérték fel igazgatóul. Ő vállalkozott s a pályázati hirdetés mellőzésével. 1875. átvette az intézete 10 000 frt évi bérrel. Nagy szabásu társulatot szervezett, s a népszinműveket, operetteket és látványosságokat kultiválván a népszinházban, megteremtette annak a közönségét és jövőjét is. A német szinházat részint jobb előadásai, részint azon szerződés által gyengítette meg, melyet a párisi Société des auteurs et compositeurs társulattal kötött, mely minden Párisban sikerült darab előadási jogát Budapestre nézve biztosította a népszinháznak. 1881-ig állt a szinház élén, s ezalatt nemcsak igazgató, hanem rendező, fordító, átdolgozó is volt, egyáltalán igen nagy tömegü munkát végzett. A repertoiret meg kellett alapítani, a régit kiválogatni, átjavítani (a külföldi darabokat is többnyire németből fordítva, német elmésségekkel és vonatkozásokkal megrakva találta), az operette-szövegeket is átdolgozni. Irt eredeti darabokat is: Ripacsos Pista dokmánya, népszinmű stb.
1881. történt a Pesti Hirlap meghasonlása, amikor Csukássi többekkel együtt kiválván e lap szerkesztőségéből, felszólította R.-t, hogy vele együtt alapítsa meg a Budapesti Hirlapot (l. o.). Meg is alapították, s csakhamar a magyar közönség egyik legolvasottabb lapjává emelték. Politikai pártállást nem foglalt a lap, főkép a nemzeti eszmét szolgálta, s igyekezett közönségével mentül bensőbb kontaktusba lépni. R. leginkább vezércikkeket irt a lapba s irányát szabta meg, De mindjárt eleinte egy regényt is irt bele A legnagyobb bolond címen, amelyben a maga nemzeti politikáját irta meg (megjelent 2 köt., 1882). Lapja, mely Csukássi halálával egészen az ő tulajdonába ment át, több alkalommal, p. a véderővita idején nevezetes politikai tényező volt a közvéleményben. Publikumával való bizalmas és benső viszonyának, egyúttal közvetlen hatásának jele p., hogy egy-egy közcélra gyüjtés útján könnyü szerrel rendesen nevezetes összegeket tud előteremteni. A lap irányának maga R. az éltető lelke, aki e téren is, mint a szinügy terén, jeles munkatársakat nevelt. Hirlapvállalatát legújabban (a 90-es években) jelentékenyen kiterjesztette. A Budapesti Hirlap mellett alapította a Divatújságot, a Gyermekdivatot s a patyolat c. fehérnemüdivatlapot; 1896 végén pedig egy merész vállalkozással az Esti Újságot, a krajcáros estilapot. Általán kezdeményeiben éles szem, merész lelemény, a közhangulat és szükséglet gyors felismerése a ritka erély jellemzi. Az akadémia 1892. levelező tagjául választotta. Önálló művei: Aesopus és V. László (Pest 1866, 1 köt.); Régi dal régi gyülölségről (szinmű, u. o. 1867); Szinművei (2 köt., 1872, 2. kiadás 1891); A legnagyobb bolond (reg., 2 köt., 1882); Ida (vígj. 4 felv., 1883); Tempefői (1883, operette Csokonai ily c. darabjának sujetjéből); A báróné levelei (bohóság 3 felv., 1883); Budavár visszavétele (népszinmű, 1886); Endre és Johanna (tört. szomorujáték 3 felv., 1886); Éjjel az erdőn (népszinmű 3 felv., 1884); Magdolna (paraszttragédia 5 felv., 1889); Világ szép asszonya Marcia (operette, 1888); Négy király (operette, magyar mesebeli felfogással); István vezér (históriai dráma); A tragikum (esztetikai mű, mely Beöthy Zsoltnak ily címü műve megjelenése alkalmából készült s R. külön felfogását fejtegeti, 1886); Szélháziak (énekes és táncos bohózat 3 felv., 1883); Titilla hadnagy (operette, 1880); A szerelem iskolája (szinmű 5 felv., 1883); Elektra (parodisztikus tragikomédia, 1891); Királynék harca (tört. szinmű 4 felv., 1890); Kis Kelemen története ( gyermekregény). Fordított görög tragédiákat is, Aischylos Perzsiát egész terjedelmében lefordította és kiadta a Budapesti Hirlapban (1895). Az ezredév története (látomány egy felvonásban, az 1896. évi ezredéves ünnep alkalmából) címü ünnepi játéka mély költői felfogással fejezi ki azt a nemzeti eszmét, melyért R. mint hirlapiró is a költő ihletével küzd. Ugyanekkor magyar nemességet kapott «mindszenti» előnévvel. Pályájának súlya újabban inkább a hirlapirásra esik, s mint vezércikkiró, polemikus és általán mint szerkesztő áll inkább előtérben; nagy fontosságu azonban szépirodalmi munkássága is, nevezetesen új fokozatot jelent a magyar dráma történetében az ő kezdeménye a 60-as évek végétől, amikor a szinköltészetnek, melyben Szigligetivel a szinszerüség kultusza uralkodott, költőibb lendületet adott s mind a képzeletet szabadabbá, mind a dikciót szinesebbé és gazdagabbá tette. Irányához csatlakozott Dóczi, Toldy István, mig az egy évtizeddel utána fellépő Csiky Gergely inkább Szigligeti hagyományait folytatta. R.-nak hatása volt a népszinmű fejlődésére is; ő fedezte fel és foglalkoztatta a korán elhunyt Csepreghy Ferencet is, kinek összes szinműveit kiadta (1881). E lexikon számára a Magyar dráma (l. o.) cikket irta.
2. R. Szidi, az előbbinek huga, szinésznő, szül. Ötvösön (Zala) 1852 máj. 28. A szini akadémiát végezve, 1870. a nemzeti szinházhoz szerződött, de 1872. elhagyta és férjhez ment Beöthy Zsolthoz. 1877. ismét a szinészethez pártolt és a népszinház tagja lett, mig 1885. megint visszatért a nemzeti szinházhoz, hol mint első rendü komika aratja sikeresen babérjait. Szini iskolája is van, melynek kitünő vezetése és tanítási módszere szintén az ő érdemeihez tartozik.
3. R. Viktor, iró, az előbbiek testvére, szül. Ukk községben (Zala) 1860 szept. 20. Első gyermekéveit Zala és Somogy vármegyében töltötte. Alig volt 2 éves, mikor atyját a mezőgazdasági válság tönkre tette. Ekkor Béla bátyjához került a székelyföldre, Gyergyó-Ditróba, hol bátyja községi orvos volt és csak a középiskolába hozták fel 1871-ben Pestre, s ettől fogva Jenő bátyja, akkor a Reform szerkesztője, nevelte. Mind a 8 gimnáziumi osztályt a budapesti piaristáknál végezte s barátaival, köztük Ambrus Zoltánnal, már a második gimnazista korában irodalmi társaságot alakított, melynek tagjai leginkább drámákat irtak s maguk elő is adták. A felsőbb osztályokban tanárainak is feltünt szépirodalmi dolgozaival, s Kalmár Endre provinciálisnak kedvelt tanítványa volt. Az érettségi után, mint 18 éves ifju, arra volt utalva, hogy maga keresse kenyerét. Beiratkozott az egyetemre s a mellett beállt a Nemzeti Hirlap (Márkus István és Toldy István lapja) szerkesztőségébe. Mikor ez a lap megbukott, Csukássi József a Pesti Hirlaphoz szerződtette, 1881-ben pedig, mikor Csukássi és R. Jenő megalapították a Budapesti Hirlapot, ennek lett belső tagja s azóta szakadatlanul ott dolgozik. Mint hivatásos újságiró 17 év alatt az újságcsinálás minden ágában szolgáltatta az illető lapokat. Legelső kisebb szépirodalmi dolgozatai a Pesti Hirlapban jelentek meg, jobbára Vasálarc álnévvel. A Sipulusz álnevet, mely országos hirüvé tette, a Budapesti Hirlapnál használta először s e lap közönsége előtt forrott ki és izmosodott meg irói egyénisége. Többször bejárta Olasz-, Francia- és Németországot, Ausztriát, s Dániában, Szerbiában és Romániában is járt újságirói kiküldetésekben. Önállóan megjelent munkái: Verőfény (novella, 1 köt., 1885); Bujtogatók (regény, 1 köt., 1886); Egy faludi Hamlet (regény, 1 köt., 1887); Sipulusz tárcái (1 köt., 1888. a Szépirodalmi könyvtárban 3 kiadást ért); Rejtett fészkek (1 köt. elbeszélés egy kis regénynyel együtt, 1891); Téli rege (történeti regény, 1892); Gyalu, Zuboly és társaik (tárca és novella, 1894); Barnabás rabsága és egyéb elbeszélések (1896). Mindez csak kis része annak, amit napi és heti lapokba, almanachokba és folyóiratokba szerteszét irt. A felsorolt munkák egy része le van fordítva német, francia, cseh, dán, lengyel, horvát, orosz és olasz nyelvre. Irói egyéniségének legsajátosabb és eredetibb megnyilatkozása az ő humoros rajzai és tárcái, melyekben a modern mindennapi élet furcsaságait tükrözteti friss és vidám humorral, sziporkázó ötletességgel és nevettető torzítással; a jókedvü karikatura terén mai humoristáink közt a leggazdagabb leleményü és körülbelül legeredetibb irónk. 1892 óta a Petőfi-társaság tagja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
