Rajna
Rajna (Rhenus, Rin, Rhein, Rijn, Rhyn), egyike Európa legnagyobb folyóinak Svájc, Németország és Hollandiában. Graubünden svájci kantonban két forráspatakból, a Felső- és Alsó-R.-ból ered. Amaz a Badus-Stock lábánál 2344 m.-nyi magasban a Toma-tóból fakad, több glecserpatak fölvétele után átfolyik a 12 km. hosszu Tavesch-völgyön, azután fölveszi a Lukmanier-hágótól Ny-ra 2453 m.-nyi magasban fekvő Skura-tóból jövő medelsi, vagyis a Közép-R.-t és azután mintegy 70 km.-nyivel lejebb Ilanznál a glenni vagyis lugnetzi R.-t, még lejebb a Rabbiusát és Reichenaunál egyesül a Hátsó-r.-val. Ez a Szt.-Bernát-hágó közelében a Marscholhornon levő Zapport glecser vizeiből 2902 m.-nyi magasban ered, áttör egy borzasztó hegyszakadékon, végig folyik a Val Rhinen, áttör a La Rufna nevü hegyszakadékon és É-nak fordul a Via maléba vagyis Schams-völgybe, ezt Thusisnál hagyja el és a Domlescheg nevü széles völgyben hegyi patak karakterét elveszítvén, széles, részben szabályozott mederben folytatja útját; jelentékenyebb mellékvizei jobbról az Aversi R. és az Abula (l. o.), balról a rohamos Nolla patak, amely Thusisnál torkollik és fekete vizével Reichenauig feketére festi a Hátsó-R.-t is. Reichenauig a R. 150 glecser vizét gyüjti magába, vizterületet 1694 km2, amiből 75,5 glecserekre esik. Hossza 56 km. Reichenaunál, ahol 45 m. széles, veszi föl a folyó a R. nevet, eleinte csak tutajozható, de később a Plessur fölvétele után egész kis hajókra nézve hajózhatóvá is lesz. A Plessurtorkolat elhagyása után É-nak fordul, a Landquart (l. o.) fölvétele után elhagyja Grubündent, határul szolgál egyrészt St.-Gallen, másrészt Lichtenstein és Vorarlberg közt, fölveszi balról a Taminát, jobbról az Illt és Rheineck alatt a Boden-tóba szakad, amelyet Konstanznál hagy el. 6 km.-rel lejebb a Zelli- vagyis Alsó-tóvá szélesedik. Innen magas partok közt Ny-i irányban folytatja útját Schaffhausenig, ahol a hires vizesést alkotja. Schaffhausen alatt 21/2 km.-nyire medréből mészsziklák állanak ki, a folyás gyorsabb lesz és végre Laufen kastélynál 115 m.-nyi szélességben, három ágban, magas, meredek sziklák közt mennydörgésszerü robajjal lezuhan a 15-19 m. mély, széles üstszerüleg kiszélesedett alsó medrébe. További útjában, amely Baselig nagyobbára Ny-i irányu, még több sellőt és esést alkot; igy Zurzach alatt a Kis-Laufent, Laufenburgnál a Nagy-Laufent és Rheinfelden fölött a Höllenhakent. Schaffhausentől Baselig tehát hajók rajta rendesen nem járnak. E részében beléfolynak balról a Thur, Töss, Glatt, Aare és Birs, jobbról és Wutach, Alb és a Wehra. Reichenautól Baselig a hossza 299 km.
A Felső-R. (Baselig ugyanis svájci R.-nak hivják) Baseltől Bingenig ér, ezen részében 361 km. hosszu, É-i irányban átfolyik a Felső-R.-i síkságon, elválasztja Elzászt Badentől és az utóbbit a Bajor-Pfalztól és átfolyik Hessen nagyhercegségen. Ezen útjában völgyét balról a Vosges és Hardt, jobbról a Fekete- és Oden-erdő határolják. Tulla badeni mérnök tervei szerint a sokféle szétágazó és számos szigetet alkotó R.-t 1818-tól 1872-ig szabályozták, lehetőleg egy mederbe terelték, amivel útját 85 km.-rel megrövidítették és esését jelentékenyen fokozták. Szélessége ezen útjában 200-ról 576 m.-re növekszik. Baseltől Kehlig a hajózás még jelentéktelen, legfölebb 400 q terhet biró hajók járhatnak rajta. Plittersdorftól kezdve már sokkal nagyobb hajókat is megbir. A csatornák, amelyek e részében belőle kiágaznak, a hüningeni, breisachi, III-R. és frankenthali csatorna. Jelentékenyebb mellékfolyói a Felső-R.-i síkságon balról az III. Moder, Sauer, Lauter és Queich, jobbról a Wiesen, Elz, Kinzig, Rench, Murg, Alb, Kraich, Neckar és a Majnai Mainztól Bingenig a R., a bortermő Theingaun folyik kersztül, innen Ény-nak fordul és porosz területre lép, amennyiben először Hessen-Nassaut választja el a R.-i tartománytól és ezután belép ebbe és ezt vágja keresztül a németalföldi határig. Bingentől Kölnig 159 km. hosszuságban nyulik el a Közép-R., amely Koblenzig a Taunust a Hunsrücktől, Bonnig pedig a Westerwald és Siebengebirgét az Eifeltől választja el és természeti szépségekben nagyon gazdag. A hajózást e szakaszában megnehezítették és veszélyeztették a Binger Loch, azután egyes helyek Bacharach, Caub, Oberwesel (Loreley) mellett, a Kis- és Nagy-Unkelstein, a st.-goari zátony stb. Ezen akadályok eltávolítását állítólag már IV: Henrik császár korában kezdték meg. Az első repesztések azonban csak a XVII. sz.-ban történtek. Sokat tett a hajózás akadályainak megszüntetésére a francia kormány, legtöbbet 1830 óta Poroszország. És most azok már számba sem vehetők. A folyó szélessége e szakaszban nagyon különböző; Geisenheimnál 628, Assmannshausennél 250, Koblenznél 313 és Bonnál 377 m. Mellékfolyói itt balról a Nahe, Mosel, Brohlbach és Ahr, jobbról a Wisper, Lahn, Wied és Sieg. Kölnnél kezdődik az Alsó-R., amely torkolatáig 343 (ebből esik német területre 177) km. hosszu. Bal oldalán a hegység egészen elenyészik, jobb partján is mindig hátrább vonul, mig végre egészen sík vidéken folytatja útját. Emmerichnél lép a R. németalföldi területre Geldern tartományba 2,5 km.-nyire e helytől két ágra oszlik. A D-i ág (84 km.) Lövensteining Waal, inne Dordrechtig (24 km.) Merwede és Krimpenig (9 km.) Nord nevet visel. Ezután Oude, későbben Nieuwe Mass néven elhalad Rotterdam mellett és a Hoek van Hollandnál és Északi-tengerbe szakad. Az É-i ág Pannerdeni-csatorna néven Westervootig halad és ismét két ágra szakad. A jobboldali ág Új-Yssel néven abban a csatornában folyik Doesborghig, amelyet Drusus ásatott a R. és Ó-Yssel egyesítése végett. Doesborghnál a két Yssel egyesül és a Zuider-tóba ömlik. A baloldali ág R. néven a Waallal egyközüen folyik el Wafeningen és Thenen mellett Wijk bij Durstedéig, ahol Lek nevet vesz föl, innen egy igen gyenge mellékág, amely azonban fő ág számba megy, Kromme Rijn néven Utrecht felé megy, ahonnan kiindulva egy csatorna vizét Vianennél a Lekbe vezeti. Utrechtnél azonkivül 1892 óta kiágazik a hajózható Merwede-csatorna, amely Amsterdamba visz. Mig a Lek nevü ág Wijk bij Durstedétől kezdve útját folytatván, elhalad Schoonhoven mellett és a Nieuwe Maassal egyesül, a R. Utrechtnél még egy másik ágat bocsát ki magából, amelyet Vechtnek hivnak és Mindennél a Zuider-tóba ömlik. Ami a R.-ból ezen ág kibocsátása után megmarad, Oude Rijn néven inkább csak árokhoz hasonlít és Utrechtből Lejdán át Katwijk-op-Rijnig jut, ahol még a XIX. sz. elején a homokban veszett el. Azelőtt Katwijk aan Zeenél a tengerbe torkolt. A legújabb időkben a homokba beszikkadó vizeket egy csatornába gyüjtötték össze és három zsilip segélyével ismét lefolytatják a tengerbe. Az osztatlan alsó R. szélessége Kölnnél 522, Weselnél 616 és Emmerichnél 992 km. Mellékcsatornái e részében az Erft-, Theinbergi- és Spoy-csatorna. Mellékfolyói pedig balról az Erft és a Maas, jobbról a Wupper, Ruhr, Emscher és Lippe. A R. esését a következő számok mutatják: a legmagasabb fekvésü forrása 2902 m., Reichenaunál 586, Bregenznél 397, a R. vizesése alatt Neuhausennél 360, Baselnél 245, Plittersdorfnál 110, Mainznál 82, Bingennél 78, Koblenznál 60, Kölnnél 38 és Emmerichnél csak 12 m. A R. halakban még mindig gazdag; az aranymosás most mát nem jövedelmez, tehát abba hagyták. Régen az átkelés rajta nehéz volt, most több, nagyobbára vasúti híd vezet át rajta.
Kereskedelmi szempontból a R. Európa egyik legfontosabb folyója, mivel sűrü népességü és élénk iparu területeken folyik keresztül és az egyik legjártabb tengerbe, Angliával szemben torkollik; azonkivül mellékvizei és csatornái Németország belsejével, az osztrák-magyar monárkiával, Belgiummal, Hollandiával kötik össze és partjai mellett számos vasúti vonal vezet el. Már a rómaiak igyekeztek a hajózást rajta szabályozni. A frankok egyéb római intézményeken kivül a R.-i vámokat is fentartották. Midőn azonban a frank birodalom felbomlott, a rablóvárakon kivül a R.-melléki német fejedelmektől szedett magas vámok, ez utóbbiak különösen a XIII. sz. óta, nagy akadályai voltak a kereskedelmi hajózásnak. Miután a rastati kongresszuson a francia követek a R.-n a szabad hajózást szóba hozták, I. Napoleon a R.-n a vámszedést szabályozta. 1810 okt. 31-én Hollandia is beszüntette a maga területén a vámszedést. De Napoleon bukása után ugyanez a Hollandia tanusította a legmakacsabb ellenállást a R.-melléki államok azon törekvésével szemben, hogy a hajózás szabaddá tétessék. Az általa gyakorolt vámszedésnek csak az 1851 dec. 31. a német vámszövetséggel megkötött kereskedelmi szerződés vetett véget. Azonban a német birodalomban a vámszedés, bár alacsonyabb tételekkel, még mindig fenmaradt, mig végre 1868 óta csupán rendőri szabályok korlátozzák a szabad hajózást. A nagyobb R.-i kikötők a német birodalomban: Kehl, Lauterburg, Leopoldshafen, Germersheim, Speyer, Mannheim, Ludwigshafen, Worms, Oppenheim, Mainz, Bibrich, Bingen, Koblenz, Bonn, Köln, Düsseldorf, Duisburg, Ruhrort, Wesel; Németalföldön: Arnheim, Dordrecht, Utrecht, Rotterdam, Nimwegen, Bommel és Amsterdam. Nagy lendületet adott a hajózásnak a gőzhajózás. 1892. a R.-n 22 553 695 métertonna súlyu árút szállítottak. Kölntől lefelé néhány tengeri hajó is jár. Az első gőzhajó-társaság, amely rendes meneteket rendezett be Rotterdam és Köln közt, a rotterdami németalföldi társaság volt. Ezt utóbbi kettő 1853. egyesült és hajóit Rotterdam és Mannheim közt járatja. Leggyorsabb járatu hajói Mainztól Bonnba 91/4, megfordítva 51/2 óra alatt jutnak el. A fentieken kivül jelenleg még 10 nagyobb társaság gőzösei és vontatói járnak a R.-n.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
