Rájafélék
Rájafélék (állat, Batoidei), a harántszáju porcogós halak egyik alrendje. Testük erősen lapított s a széles mellúszókkal együtt majdnem tányérformát ölt. Farkuk vékony, hosszu, gyakran tüskés, ritkábban egy-két tőrforma tüskenyujtványnyal fegyverzett. Alfelúszók és pislogó hártya nincsenek. Fejük hátoldalán fecskendőnyilások feküsznek. Hasoldalukon öt kopoltyurés nyilik. Szájuk is vastag, de kicsiny állkapcsaik sorokba rendeződött, majd hengeres, majd lemezforma és sorokba rendeződött fogakkal fegyverzettek. Bőrük vagy sima, vagy pedig érdes, egyes esetekben horgasan kiemelkedő csontos pikkelyekből áll. Vagy petéket raknak le, vagy pedig eleveneket szülnek. Mindannyian tengeriek és több családba osztatnak. A Pristidae családnak képviselője a fürészhal (l. o.). A villamos ráják vagy torpedó-félék (Torpedinidae) elül kerekített, csupasz testüek. Hátúszójuk egy-kettő van, vagy néha egy sincs. Farkúszójuk háromszögletü. Hasúszóik közvetlenül a mellúszók mögött állanak. A fej, a kopoltyuk és a hasúszók belső szegélye között a sajátságos szerkezetü villamos szaru fekszik, amelylyel tetszés szerint erősebb vagy gyengébb villamütéseket adhatnak. Ide tartozik a foltos torpedó (Torpedo oculata L.), mely 1,25-1,5 m. hosszura és 25-30 kg. nehézre nőhet; háta szürkés-barna vagy vörhenyes-sárga 1-7 világoskékkel beszegett szemforma folttal, néha fehéren pontozott; hasa fehéres-szürke. A márványos torpedó (Torpedo mamorata Riss) 1,5 m. hosszu és 25-30 kg. nehéz; háta barna, barnásan és fehéresen márványozott; hasa fehéresszürke. Mindkettő a Földközi-tengert s az Atlanti-oceánt lakja. Az ókorban orvosszerül használták fejfájás és csúz ellen. A tulajdonképeni ráják (Rajidae) teste rombforma; bőre érdes vagy tüskés; orrmányuk kihegyesedett; mellúszóik az orrmánytól a hasúszókig terjednek; hátúszóik a farkhegye mellett feküsznek; farkúszójuk nagyon csenevész. Az ívás idején a him hasúszói tüskések. Fajai minden tengerben otthonosak. A tüskés rája (Raja clavata L.) 1,5 m.-nél is nagyobbra nő, néha 4 m. hosszu és 200 kg. nehéz is lehet, különösen a déli tengerekben. Az idősebbek hát- és hasoldala nagy tüskékkel fegyverzett. A hát barna, világosan foltos; a has fehér. Az Európa körüli tengerek partjain a homokban és iszapban él. Kis halakkal és rákokkal táplálkozik. Húsát eszik. A sima rája (R. Baits L.) 1 m.-nél hosszabbra és 50 kg.-nál nehezebbre is megnő; orrmánya hegyes, sima bőrü, de szemei előtt és mögött, valamint farkán tüskéket visel. Felső állkapcsain 50-nél több fogsor van. Háta sötét olajzöld, néha fehér foltos. Hasa sötétszürke feketés tünettel. Az Északi-tengert lakja. Régen sok babonás hiedelemnek volt tárgya. A tőrfarku ráják (Trygonidae) mellúszói a fej előtt összeérnek és csúcsosan végződnek; fogaik haránt redősek; farkuk hosszu, ostorforma, gyakran úszók nélkül s egy vagy több, néha fogas tőrnyujtványnyal fegyverzet. Fajai a különböző tengereket lakják. A közönséges tőrfarku rája (Trygon Pastinaca L.) majdnem 1 m. hosszura és 5-6 kg. nehézre nő; háta sárgás-fekete; hasa szennyes fehér. az európai tengereket lakja; a Földközi-tengerben igen gyakori s itt a partok közelében tartózkodik. Kisebb halakkal, rákokkal és csiga-kagylókkal táplálkozik. Ha ellenség támadja meg, tőrfarkával védekezik s hatalmas sebeket ejt. Azt hitték felőle, hogy mérges. Ugyan e családba tartozik a Dicerobatis Blainsv., melynek egyes fajai 7 m. hosszura és 9 m. szélesre is megnőnek. A legnagyobb példányok a Myliobatidae-családban találhatók, egyesek 2-300 kg. nehézre is nőhetnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
