Radó
Radó 1. Antal, költő és műfordító, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. Moóron 1862 jun. 29. Elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, ahol már tanuló korában sűrün irogatott a vidéki lapokba, sőt 1879. társszerkesztője lett a Magyar Honpolgár c. lapnak, melyet atyja Roder Adolf nyelvtaniró adott ki. 1879-től a budapesti egyetemen eleinte a klasszikus filologia, később a modern filologia tanulmányára adta magát, 1880-tól fogva a napi hirlapirást is szolgálva főkép tárcákkal, könyv- és szinházi birálatokkal. 1883. A magyar műfordítás története c. tanulmányával doktori oklevelet nyert, mire egy évig olasz tanulmányait kibővíteni Rómában tartózkodott, ahol már 18 éves korában is megfordult. Tasso Megszabadított Jeruzsáleme néhány énekének fordításával már előbb fellépett, majd 1882 elején Byron Lara-jának átültetésével, melylyel a Kisfaludy-társaság pályázatán jutalmat nyert, és Olasz költőkből c. kötetével. 1884. befejezte Petrarca összes szerelmi szonettjeinek fordítását (kiadta a Kisfaludy-társaság), a mellett számos apróbb dolgozatban ismertette a régibb és újabb olasz irodalmat. Rómából visszatérve, a tanárképző intézet gyakorló iskolájában működött és készítette Latin költők és Görgök költők c. anatologiáit (kiadta az Athenaeum). 1885. a képviselőház gyorsirodájának tagja lett s ott működik ma is, a mellett irodalmi foglalkozásának él, mint szépirodalmi és hirlapiró. Eredeti versei közül a régibbek egy részét Versek c. kötetében adta ki (1877). Irt egy-két dramolettet (Jenő diák, A kis kékharisnyás), néhány magánjelenetet, meséket és sok gyermekverset, erős formaérzékkel és jeles magyarsággal. De különös kedvvel és hivatással a műfordítás terén működött; e téren nálunk mind termékenységre, mind hűségre, magyarságra és a forma korrektségére nézve a legelsők egyike. Nevezetesebb műfordításai: Leopardi összes lirai versei (kiadta a Kisfaludy-társaság); Corneille Cidje, Idegen költőkből címü antologia, Euripides Iphigenia Auliszban c. drámája (kiadta a Kisfaludy-társaság); Ariosto Őrjöngő Lorántja legterjedelmesebb műfordítása. Alighogy ezzel elkészült (1893), a persa nyelvre vetette magát s Firduszit kezdte fordítani, melyből 1896 végén adta ki az első kötetet, Szijavust, a második Zál és Rullebé sajtó alatt van. Az utóbbi években számos olasz irodalomtörténeti dolgozatot is bocsátott közre, melyekért a velencei Instituto Veneto tagjai sorába iktatta: Goldoni és Alfieri (külön kötetben); Petrarca Africa-ja, Tasso, Giusti (a folyóiratokban), az ifjabb Michelangelo Buonarotti (az akadémiai értékezések közt). Fő műve e téren: Az olasz irodalom története (2 köt., 1896 végén, akadémiai kiadvány). E munkássága mellett R. folyton dolgozott a budapesti napilapokba (irodalmi, szinházi kritikák, tárcák stb.), valamint a budapesti opera számára, az addig jobbára selejtes opera-fordítások helyébe magyarosabbat és nekelhetőbbeket nyujtva. Említendők Wagner-fordításai: Rajna kincse, Siegfried, Istenek alkonya; továbbá: Boito, Mefisztofelesz; Verdi, Otello; Riccini, Manon Lescaut, Ponchielli, Gioconda; Mascagni, Parasztbecsület; Leoncavallo, Bajazzók; Kienzl, Bibliás ember; Giordano, André Chénier stb. A nemzeti és más szinházak számára is sokat fordított: Giacosa verses dramolettjét Az apródot és Bűvös szerelem c. drámáját; Costetti Mindennapi történet; Bracco Hűtelenjét; Rovetta Becstelenek c. drámáját; Goldoni Hazugját és Jótékony némberét; Cavallotti verses dramolettjét, az Énekek énekét, számos opera-versszöveget stb. Az ifjusági irodalom terén említendők képeskönyvei (vagy nyolcféle) és Cervantes Don Quijotejának, a Robinsonnak, az Ezeregyéjnek átdolgozásai. Lefordította De Amicis Sziv-ét, és még sok mást. Két évig szerkesztette a Magyar Ifjuság c. lapot is. Szerkesztette a Költők albuma c. antologiát. E lexikonba olasz irodalmi cikkeket irt.
2. R. Vilmos, pedagogus, tanítónőképző-intézeti tanár, szül. Egerben 1847. Tanulmányait szülővárosában és Pesten végezte. 1871. állami stipendiummal Németroszágban és Svájcban tett tanulmányutat, amelyről a Magyar Tanügyben számolt be. Majd a budai pedagogiumban lett gyakorlóiskolai tanító, 1874. pedig a Budapesti II. kerületi állami tanítónőképző-intézethez nevezték ki tanárnak, amely minőségben jelenleg is működik. Mint pedagógiai iró különösen a Herbart-féle neveléstudományi elveket képviselte. Sikerrel fáradozott azon, hogy a hazai népiskolákban nemzeti szellemü legyen az oktatás, azt követelvén, hogy a magyar népélet amanációi, a népköltés termékei, a magyar népélet leirásai stb. bő helyet találjanak a népiskolai tananyagban. Ily szellemben szerkesztett Gyertyánffy Istvánnal és Kiss Áronnal olvasókönyveket. Számos tankönyvön és folyóiraton kivül irta a következő önálló műveket: Eredett magyar népmesék; Magyar népmondák; Vámbéry Ármin utazásai Ázsiában; Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai; Robinson Crusoe élete; A tananyag leszállítása a fővárosi népiskolákban; Szarvas Gábor emlékezete. E lexikonban a neveléstudományi cikkeket irja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
