Proklos,
Proklos, athéni filozofus, szül. Bizáncban Kr. u. 411., megh. 485 ápr. 17. Mellénkeve Diadochos (az utód) mert mesterét Sirianust követte a bölcsészet tanításában. Ő vállalkozott rá, hogy a görög filozófiai hagyományokat rendszerbe hozza s formailag tökéletesnek látszó rendszert alkotott; de rajongó lelke, mely iskolájának minden babonáját is hűségesen befogadta, oly távol állt az igazi tudományos szellemtől, hogy nem alap nélkül a görög filozofia skolasztikusának nevezték. Az első az ős való, melyet P. Plotinoshoz hasonlóan fog föl. Plotinostól abban tér el, hogy az ősvalóból nem a núszt származtatja, hanem egységeket (henadesz), amelyek a legfőbb istenek, ezekre következik a núsz, szintén hármas fejlődésben az intelligibilis, az intellektuális-intelligibilis és az intellektuális = lét, élet és gondolkodás. Ebből folyik a lélek; vannak isteni, démonikus és emberi lelkek. Az anyag se jó, se rossz. A többiekben kevéssé tér el a Plotinostól és Jamblichostól, csakhogy a babonahitnek szimbolisztikus és allegorikus magyarázatokkal tág kaput nyit. Ő adta meg az új-platonizmusnak végleges alakját. Euklides első könyvéhez magyarázatot irt. Azonkivül két könyve van, egy a mozgásról, egy másik a gömbről, azonban előbbit Aristoteles, utóbbit pedig Geminos műveiből vette. Épp igy Csillagászati pozicióinak tartalma Ptolemaios műveiből való. Műveit először 1534-ben adták ki Baselben, mint Platon műveinek függelékét. Újabban Creuzer, Cousin (1820-1825 és 1864); Stallbaum és Zahn (1891). V. ö. Kirchner, De Procli neopl. met. (Berlin 1846); Freudenthal a Hermes c. folyóirat 16. kötetében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
