Procurator
Procurator (lat.), az ókori Rómában: 1. Ügyvéd, teljes hatalmu megbizott, aki valamely távollévő jogi személyt forma szerinti meghatalmazás (mandatum) alapján v. összes ügyeikben, v. csak egy bizonyos esetben képviselt. 2. A császárok alatt olyan tisztviselők, akik a quaestorok jogkörével ellátva azért mentek a császári provinciákba, hogy a császár jövedelmét beszedjék. 3. Római állások a pénzügy terén, milyenek voltak: a P. aerarii maioris (pénzügyminiszter), P. rei privatae (császári jogügyek igazgatója), kiknek alárendelve működtek az egyes fontosabb jövedelmi források igazgatói és felügyelői: a P. metallorum, aquarum.
P.-nak nevezik a kolostorokban azt a szerzetest, aki a kolostor gazdasági ügyeit viszi. - San Marco P.-a volt a címe a velencei köztársaság legfőbb állami hivatalnokának.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
