Osnabrück, 1. közigazgatási kerület Hannover porosz tartományban, Oldenburg és Németalföld közt, 6205 km2 területtel, (1890) 299,478 lak. Az egykori O. püspökségből, Arenberg-Meppen hercegségből, Lingen és Bentheim grófságokból alakult. Járásai:
| A járás neve | | Területe km2-ben | Lakóinak száma |
| Bentheim grófság | 916 | | | 32,606 |
| Osnabrück (város) | 31 | | | 39,929 |
| Osnabrück vidéke | 328 | | | 27,792 |
2. O., az ugyanily nevü porosz-hannoveri kerület fővárosa és püspöki székhely a Haase csinos völgyében, vasút mellett, (1890) 39,929 lak., vas- és acélművekkel, gép-, bőr-, sör-, szesz-, papir-, szivar-, festékgyártással, kémiai iparral, lenfonással, pamutszövéssel, őrlő- és fűrészmalmokkal, olajprésekkel. Régi erődítményei helyét nagyobbára sétahelyek foglalják el. A régi városban sok a szűk utca és sikátor, meg régies külsejü ház. Épületei közül a legjelentékenyebbek a kat. román székesegyház, amelyet Nagy Károly alapított, s amelynek legrégibb (XII. sz.-ból) része a nyolcszögü torony, szép gót portáléval és értékes egyházi kincsekkel; a gót evang. Mária-templom, román toronynyal és faragott oltárral és Justus Möser síremlékével; a késői gót városház, a homlokzatán német császárok szobraival, és nagytermében azon fejedelmek és követek (36) arcképeivel, akik a vesztfáliai békealkudozásokban részt vettek; a muzeum természetrajzi, műipari és régiséggyüjteménynyel. O.-öt azonkivül ékesíti Stüve egykori miniszternek a vásártéren és Justus Mösernek a Domfreiheiton fölállított szobra, továbbá egy hadi és egy Waterloo-emlék. O.-öt alkalmasint 785. Nagy Károly alapította. A püspöki székhely körül keletkezett a város, amelynek a XII. sz.-ban már önálló hatósága volt. Itt és Münsterben folytak 1643-48-ig azon alkudozások, amelyek a vesztfáliai békében nyertek befejezést. 1803. a püspökséget szekularizálták és a várossal együtt Hannoverának, 1807. pedig Vesztfáliának adták. V. ö. Friderici u. Stüve, Gesch. d. Stadt O. (3 köt., 1816-26); Mitth. d. Vereins für Gesch. u. Landeskunde zu O. (18 köt., 1488-93).
