Növedék
Növedék (accessio), oly testi dolgok, amelyek más dologgal oly anyagi összeköttetésbe hozattak, hogy önállóságukat veszítve, az utóbbinak alkatrészeivé válnak. A N. lehet természeti vagy mesterséges. Mesterséges p. a beépített anyagok, ékszerbe rakott drágakövek. A természeti N.-nek a dologból szervileg keletkezett dolgokon, p. a földből kinőtt növényeken kivül, kiváló esetei: az iszapolás (alluvio), az elsodort földrész (avulsio); a támadt sziget (insula in flumine nata) és a meder (alveus derelictus). Az 1885. XXIII. t.c. (vizjogi törvény) szerint a vizeknek partja és medre a parti birtokos tulajdona s a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrésze; átellenes parti birtokoknál a meder középvonala képezi a birtokhatárt. Természetesen iszapolások (a folyam által lassan történő lerakodás, áradvány) a parti birtoknak N.-ét alkotja. Az elsodort földrész tulajdonjogában az elsodrás változást nem idéz elő s az az addigi tulajdonosé marad, feltéve, hogy tulajdonjogát az elszakítás napjától számított egy év alatt igénybe veszi, ellenkező esetben az elsodort földrész annak tulajdonába megy át, akinek partjához azt a viz sodorta. Támadt sziget a parti birtoknak N.-ét képezi; a határt ugyanazon part birtokosainál az a merőleges vonal képezi, amely a birtok végpontjáról a vizfolyás középvonalára húzható. Ha tehát a sziget a vizfolyás középvonalán innen v. tul képződik, csak azok a partbirtokosok szerzik meg annak tulajdonát, akiknek részén keletkezett és pedig parti birtokaik szélességének arányában. Mig ha a folyam közepén, tehát a középvonalon innen és tul képződött a sziget, annak tulajdonában a most említett arány szerint mindkét part tulajdonosai osztozkodnak és pedig mindegyik part tulajdonosai a vizfolyás középvonaláig. Ha a folyó viz medrét hirtelen elhagyja, egy éven belül mind az elhagyott, mind az új meder birtokosai az eredeti folyást visszaállíthatják. Közérdekben jelesül folyamszabályozás v. a hajózás érdekében a vizjogi törvény életbe lépte után támadó szigetek v. iszapolások 30 éven belül a területért való minden kártalanítás nélkül eltávolíthatók, de az azokon levő épületekért, ültetvényekért, függő termésért kártalanítás jár. A beépítés és a vetés s ültetésre vonatkozólag a római jognak szabálya az, hogy «solo cedit, quod solo inaedificatur» és «solo cedit quod solo implantatur», vagyis a teleknek tulajdonosa megszerzi a telken emelt épületnek s a vetésnek tulajdonát. Kivételt állapít meg az osztrák polgári tkv arra az esetre, ha a földtulajdonos az építkezés felől tudott s a jóhiszemü építkezőt azonnal el nem tiltotta, amidőn is a földtulajdonos csak a földnek közönséges értékét követelheti.
A mesterséges N.-nek ingó dolgoknál különös esetei: a beszövés (intextura); az összeforrasztás (adferruminatio); a festés (pictura), amelynél a festményt, az irás, amelynél az anyagok tekintik fő dolognak; a vegyítés (commixtio, hig dolgoknál confusio). A fő dolognak tulajdonosa ezekben az esetekben is a mellékdolgoknak mint N.-nek tulajdonosa, amig az összefüggés tart; az elválasztás után azonban csak akkor, ha az elválasztás csak a N. lényegének megmásításával eszközölhető, ellenkező esetben a mellékdolog tulajdonjoga az összeköttetés tartama alatt csak nyugszik (dormit) s az elválasztás után ismét feléled s a tulajdonos az elválasztást keresetileg követelheti (actio ad exhibendum). A kommixtiónál az összevegyített dolgok közös tulajdonná lesznek, konfuziónál azonban a közös beleegyezés esetének kivételével csak akkor, ha egynemü folyadékok vegyíttettek össze, máskülönben a vegyítés az átalakítás (specificatio) fogalma alá esik. Átalakítás alatt ingó dolgoknak emberi munka által olyatén átváltoztatása értendő, hogy az előbbi állapot helyre nem állítható, hogy fogalmilag új dolog keletkezik; p. idegen vászonra képnek festése stb. Az átalakított dolog tulajdona az átalakítóé és pedig foglalás (occupatio) alapján, mert az új dolog mint ilyen nem volt másnak tulajdonában. A N.-nél általános szabály, hogy a mellékdolog a fő dolgot követi. A mellékdolog tulajdonosának természetesen kártérítés jár, melynek meghatározásánál a jó v. rossz hiszem veendő tekintetbe.
N.-en érti az erdész az állab (l. o.) fatömegének tömör köbméterekben kifejezett gyarapodását a területegységen, nálunk egy katasztrális holdon, bizonyos idő alatt. Ha ez az idő egy év, akkor a növedéket évi N.-nek, ha több évre terjedő korszak, akkor korszaki N.-nek mondjuk. Az állab egy bizonyos (p. az 50-ik) évében létrejött fatömeggyarapodást folyó N.-nek nevezzük; de ezt kikutatni elég pontosan nem lehet. E helyett tehát a korszaki N. évi átlaga vétetik. Ha p. egy 40 éves állab fatömege 63 m3, egy 50 évesé 92 m3, akkora 10 éves korszak alatt létrejött korszaki növedék 29 m3 és ennek évi átlaga 2.9 m3. Ez a korszaki átlagnövedék csak akkor vehető a folyó növedék helyett, ha az illető korszak 10 évnél nem nagyobb. Végre megkülönböztetjük a közönséges átlagnövedéket, melyet kapunk, ha az állabnak m3-ben kifejezett fatömegét annak korával elosztjuk. A fentebbi 40 éves állab közönséges átlagnövedéke pl. lenne 6/4 3/0 = 1 x 57m3, az 50 éves állabé pedig 9/5 2/0 = 1 x 84 m3. V. ö. Sóltz és Fekete, Erdőbecsléstana (1893)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
