Noszlopy-család (noszlopi), Veszprém vmegye egyik legrégibb birtokos nemes családa, mely már a XIII. sz. óta szerepel az oklevelekben, s mely Veszprém, Vas, Somogy vmegyékben elterjedve, megyei hivatalokat viselt, s melyből a XVII. sz.-ban élt Gáspár és János alapítottak nagy számu tagokból álló nemzetségeket. Gáspár ágán Ignác volt a legkitünőbb családtag, ki 1797. született Téthen (Győr), s az 1832-1836-iki országgyülésen követ, 1838. kir. táblai biró, 1841. váltótörvényszéki elnök s udvai tanácsos, 1848. a hétszemélyes tábla birája volt s 1849 után elfogadta ugyan a bécsi legfelsőbb törvényszéknél az egyik birói széket, mely magyar birák számára volt fentartva, de Zádor Györgygyel s Zsoldos Ignáccal együt csak azért, hogy a magyar perekben vezérszerepet viselve, a magyar nyelvet, amennyire s ameddig lehetett, és a magyar jogelveket megmentsék s fentartsák, s az ott perlekedő hazafiakkal tehetségük szerint jót tegyenek. Ott a német birák előtt is nagy tiszteletben állott, 1857. a Szt.-István-rend lovagja, 1858. pedig a budai urbéri főtörvényszék elnöke lett. Élete vége felé nyugalomba vonulva, Sopronban lakott, s ott halt meg. A család János-féle Somogyba szakadt másik ágából származott N. Gáspár, 1848-49-ben a magyar alkotmányharc egyik legtevékenyebb szerepvivője, szül. Vracsikon (Somogy). 1846. a marcali kerület (Somogy) szolgabirája lett. Az alkotmányharc kitörése után egész odaadással annak szentelte életét s Kossuth megbizásából mint kormánybiztos 1849. ő szervezte az alsó-dunai népfelkelést. 1850 ápr. elfogták s Pestre vitték a hadi törvényszék elé. Innen elmenekülve, apró csapatokat gyüjtött s azokkal nyugtalanította az osztrák kormány szolgálatába szegődött magyarokat. 1852 nov. közepén ismét elfogták s a halálitéletet rajta végre is hajtották.