Nostitz
Nostitz, régi nemesi család, mely Luzsicából Sziléziába, Cseh- és Lengyelországba átszármazott és jelenleg három grófi ágban virágzik. A Rokitnitz-ág, mely 1692. birodalmi grófi rangra emelkedett, Csehországban él; a Rieneck-ág, mely már 1673 nyerte el a birodalmi grófi rangot, Csehországban és Sziléziában virágzik és u. o. él a N. és Jänckendorf mellékág. (V. ö. Beiträge zur Geschichte des Geschlechts von N., Lipcse 1874-76, 2 rész.) E család legnevezetesebb sarjadékai a következők: János Nepomuk gróf, szül 1768 márc. 24. megh., 1840 okt. 22. 1788-1815. részt vett az osztrák hadsereg soraiban az összes francia hadjáratokban és mint lovassági tábornok kiváltképen Lipcsénél tünt ki. - Fia N. Albert gróf, aki 1807 aug. 23. született és 1871 jan. 25. megh., 1861 óta Csehország tartományi marsalja volt. 1848. Deym gróffal a rendi tartománygyűlésen az ellenzékkel tartott. - Ágost Lajos Ferdinánd gróf, porosz tábornok, a Rieneck-ág sarja, született Zesselben (Öls mellett) 1777 dec. 27., megh. 1866 máj. 28. Tanulmányait Halléban végezte, mire 1802. mint hadnagy porosz szolgálatba lépett. 1806. részt vett a jenai csatában és Prenzlaunál letette a franciák előtt a fegyvert. Kiszabadulván fogságából, 1810. utazni ment. 1813. ismét belépett a porosz hadseregbe és kitünt a bautzeni csatában. A fegyverszünet alatt Blücher szárnysegéde volt, a lipcsei csata után pedig őrnagygyá tették. Az 1815-iki hadjáratban, a lignyi csatában megmenté Blücher életét. 1818. ezredessé és Blüchernek 1819. bekövetkezett halála után a testőr-huszárezred parancsnokává lőn. 1828. részt vett az orosz-török hadjáratban. 1830-32. Vilmos herceg, a rajnai tartomány és Veszfália főkormányzója oldalán mint a táborkar feje működött. 1833. Berlin másod-parancsnoka lőn. 1848. megkapván a lovassági tábornok címét, nyugalomba vonult. 1850-59. porosz követ volt Hannoverben, azóta aztán haláláig visszavonultságban élt Zobten birtokán. - Hermann gróf (a Rieneck-ágból), osztrák lovassági tábornok, szül. 1812 jul. 29., megh. Prágában 1895 dec. 27. Életét a katonai pályának szentelte és 1849. mint alezredes harcolt hazánk ellen. Részt vett a Kápolna melletti csatában, Puszta-Harkálynál pedig (aug. 3.) oly vitézül harcolt, hogy a Mária Terézia-rendet kapta. 1851. dandárnok és 1859. táborszernagy rangjára emelkedett; 1864. az erdélyi főparancsnok helyettese lett. 1867 dec. 1. nyugalomba vonult és csak aztán nevezték ki kivételként lovassági tábornokká. Legid. fia, Albert gróf jelenleg alezredes.-Gottlob Adolf Ernő, N. és Jänckendorf grófja (költői néven Nordstern Artur), szül. See birtokán 1765 ápr. 21., megh. Oppach birtokán (Luzsica) 1836 okt. 15. 1804 óta Felső-Luzsicában mint civil tisztviselő működött, 1806. a szász főkonzisztoriumnak elnökévé, 1809. pedig szász királyi miniszterré lőn. 1831. kilépett az államszolgálatból. Mint költő a drezdai u. n. Abendzeitung köréhez tartozott. Legjelesebb művei: Valeria (Drezda 1803); Irene (Lipcse 1818); Sinnbilder der Christen (Drezda 1818).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
