Norvégia (Norge, térképét l. Svédország leirásánál), É-i Európa egyik országa, amely Svédországgal perszonal-unióban él, az Északi-jegestenger, a Norvég-, Északi-tenger, a Skager-Rak, Svéd-, Finn-, és Oroszország közt, az É. sz. 71°10' és 57°59', a K. h. 4°34' és 31°10' között. Legészakibb pontja a Knivskjoerodde, a legdélibb a Lindesnäs-fok. Legnagyobb hossza 1730, legnagyobb szélessége 442, legkisebb szélessége az Ofotenfjord és Svédország közt 27 km. Szárazföldi határainak hossza 2540 km., amiből 1670 km. esik a Svédország felőli oldalára, a többi Finn- és Oroszországra. Partjainak hossza egyenes vonalban 2800 km., de ha beleszámítjuk a különböző görbületeit és hajlásait, legalább 20.000 km. Területe hivatalos adatok szerint 322.304, Strelbitskij szerint 325.423 km2. Felületét, vizeit l. Skandinávia.
Termékek. A magas fekvés, a kopár sziklák és nagy jégmezők okai, hogy N.-nak mezőgazdasága nem fejlődhetik. Az összes területnek ugyanis 75%-a terméketlen, 22%-a erdő és csak 3%-a rét és szántóföld. Ez utóbbi 146,355 részre volt osztva. E részeket, amelyek közt a kis birtok a jóval tulnyomó, nagyobbára maguk a tulajdonosok mívelik. Csakis a déli kerületek és az északiak közül a két Trondhjem termel annyi gabonát, amennyire szüksége van; Hedemarken, Akershus, Smâlenene még gyakran exportál is más kerületekbe. Egész N.-nak azonban a szükségletének felét külföldről kell vennie. 1892-ben búzával 4245 ha., rozszsal 13.372, árpával 49.409, zabbal 93.003 és burgonyával 35.769 ha. volt bevetve. A termést a vetőmagtól eltekintve, a gabonából 5.966.233 hl.-re, burgonyából 8.370.217 hl.-re becsülték; amannak értéke 38.266.604, ezé 24.555.416 norvég koronát tett ki. Az importált gabona és liszt értéke 1893-ban 35.298.900 koronára rugott. A gyümölcstermelés és kertészet csekély mértékben van elterjedve; bár a völgyekben különösen a tenger mellett, egészen az É. sz. 64°-ig a nemesebb gyümölcsök is megérnek, rájuk nagy gondot nem fordítanak. Az állattenyésztés adatai 1891-ben 150.898 ló, 1.006.589 szarvasmarha, 1.417.524 juh, 272.798 kecske, 121.057 sertés, 170.034 rén. Az állati termékek azonban a szükségletet nem fedezik; az importált vaj értéke 1893-ban 6.267.200, a hús értéke 6.267.200 koronára rúgott. A norvég lovak kicsinyek, de kitartók, különösen jó hegymászók és pedig főképen a gudbrandsdaleniek. A szarvasmarhát részben, mint az Alpokban nyáron át, amig csak hó nem esik, a helyeken legeltetik (Sätere). A juhok húsosak, de gyapjujok durva és vastag. Az erdők mivel az egész területnek 22%-át foglalják el, nagy jövedelmet hajtanak; mitegy 73%-uk fenyőerdő.
Az állami erdőket a belügyminiszter felügyelete alatt álló külön erdőszakosztály kezeli. 1892-ben föl nem dolgozott fát 27, földolgozottat 16,7 millió korona értékben exportáltak. Az erdők nagy kiterjedése dacára egyes fidékek, különösen az erdeitől megfosztott Ny-i partvidék vagy tőzeget használ tüzelő anyagul vagy szenet importál különösen Angliából. Az erdőkben élő számos bundás állat (medve, farkas, róka, hiuz, menyét stb.) szintén szolgáltat exportcikkeket. A fűevő állatok (elen, rén, szarvas) vadászata kevés jövedelmet hajt, annál többet a dunnaludak és egyéb vizi madaraké. Egyik fő foglalkozlása a lakosságnak a halászat. Az ország belsejében a folyókból és tavakból fogott halak nagyobbára a belső szükséglet fedezésére szolgálnak. A tengeri halászat fő cikkei a tőkehal és a hering. Ezen halászat ideje leginkább febr. és márc. hónapok, midőn a Lofot-szigetek és a szárazföld közt, különösen a nagy Vestfjordban 20-30.000 halász gyül egybe és bizonyos sajátszerü törvények szerint folytatja mesterségét. A heringhalászat jan. és febr. hónapokban csaknem teljesen megszűnt és inkább nyáron át folytatják. Azonkivül halásznak még nagyobb mennyiségben makárhalat, osztrigát, tengeri rákokat stb. 1892. tőkehalászattal foglalkozott 101.659, heringhalászattal 28.437 és makrelahalászattal 3177 ember. Az összes halászati termékek értékét ugyanazon évben 24.793.715 koronára becsülték, mig 1891-ben 25.966.599 koronát tett ki. Ehhez járul még a cet- és fóka-halászat, értéke 3.800.000 korona volt. A bányászatnak N.-ban nincs nagy jelentősége. 1891. összesen 24 ércbánya állott megmívelés alatt, amelyekben 2253 munkás talált alkalmazást és amelyek 2.896.400 korona értékkü terméket szolgáltattak. A főbb bányászati termékek: ezüst 576.500 (Kongsberg maga évenkint mintegy 6000 kg. ezüstércet ad), rézérc 712.000, pirit 806.000, nikol 125.000, fosztorsavas mészkő 362.000 korona értékben; ezenkivül van kobalt (Modumnál), króm Rörĺsnál. A vasércbányászat nagyon csekély.
Lakosság, ipar, kereskedelem. N. népessége a megélhetés nehéz feltételei miatt igen gyér. Az 1891-iki népszámlálás szerint a száma 2.000.917 (965.911 férfi és 1.035.006 nő) volt, esett 1 km2 -re 6 lak. A lakosság az egyes kerületek ( Ämter) szerint a következőképen oszlott meg:
| A kerület neve | Lakóinak száma | A kerület neve | Lakóinak száma |
| Kristiania város | 151.239 | | Stavanger | | 117.008 |
| Akershus | | 99.111 | | Söndre Bergenhus | 123.213 |
| Smĺlenene | | 120.360 | | Bergen város | | 53.684 |
| Hedemarken | | 119.129 | | Nordre Bergenhus | 87.552 |
| Kristiansamt | | 108.076 | | Romsdal | | 127.806 |
| Buskerud | | 104.769 | | Söndre Trondhjem | 123.817 |
| Yarlsberg og Lavrik | 100.957 | | Nordre Trondhjem | 81.236 |
| Bratsberg | | 92.034 | | Nordland | | 131.850 |
| Hedenäs | | 81.043 | | Tromsö | | 65.125 |
| Lister og Mandal | 78.738 | | Finmarken | | 29.170 |
A legsűrübb népességü a fenti kerületek közül Jerlsberg og Larvik, a leggyérebb népességü pedig Finmarken. A N.-ban szülötteken kivül volt 37.905 svéd, 2475 dán, 2661 finnországi, 1738 német és 655 angol születésü. A lappok száma 17.012-t és a finneké 7420-at tett ki. Vallásra nézve a lakosok nagyobb része lutheránus; ez egyszersmind az uralkodó vallás, a többi (a jezsuitákat kivéve) tűrt. A lutheránus egyház férfiait a király nevezi ki. Az egész ország egyházi szempontból 6 püspökségre, ezek 83 provstierre és ezek ismét 474 proestgjeldre vannak fölosztva. A lutheránusokon kivül volt 30.685 disszenter, ide számítva az 1004 római katolikust is. Egészben az országban 61 városi község volt; ezek nagyobbára a tengerparton, könnyebben hozzáférhető helyeken állnak. N. belsejében és sok helyen a tengerparton is elszórt tanyákon laknak az emberek; bányák, fürésztelepek körül keletkeztek falvak. Az elszórt tanyák közül több egy sognná, több sogn ismét prestkalddá (plébániává) van összekötve. Egy sogn vagy egy prestkald községet alkot, amely a maga belügyeit önállóan vezeti, de a felettes hatóságnak eljárásáról jelentést tartozik tenni. A népmozgalom adatai:
| Év | Házasodások száma | Élve születtek | | Meghaltak |
Ámbár kevés olyan ország van, ahol a halálozási arány oly kedvező volna, mint N.-ban, a lakosság gyarapodása csekély, aminek oka az erős kivándorlás. Az ipar még nem fejlődött magas fokra és nagyobbára csak a házi szükségletek kielégítésére szolgáló házi ipar. Gyári ipar leginkább csak a faipar néhány ága, a papiripar, sörgyártás és hajóépítés. A faiparnál mintegy 12.000, a szövő- és fémiparnál 5-5000, téglagyártásnál 3000 munkás talál alkalmazást. 1892-ben volt 54 facsiszoló, 16 celluloza- stb. gyár; a papírmalmok 25.000 tonna papirost készítettek. A 374 fürészmalom és fagyaluló közül a legnagyobbak Nedenäs kerületben, hajógyárak a nagyobb kikötővárosokban vannak. A norvégek keskeny és kevésbé termékeny hazája a régi idők óta arra utalta őket, hogy kenyerüket a tengeren keressék. Bátor hajósok nagy számmal vannak közöttük. A kereskedelmi forgalmat ma is nagyobbára a hajókon közvetítik. 1893. a különböző országokkal való kereskedelmi áruforgalmat a következő táblázat mutatja koronaértékben:
| Az ország neve | | | Bevitel | | Kivitel |
| Osztrák-magyar monárkia | 68.000 | | 124.300 |
| Svédország | | | 28.019.600 | 20.994.900 |
| Oroszország | | | 18.812.700 | 4.548.600 |
| Németország | | | 55.577.400 | 16.261.400 |
| Németalföld | | | 8.919.600 | 6.201.100 |
| Belgium | | | 8.289.300 | 5.088.600 |
| N.-Britannia | | | 55.802.200 | 47.561.800 |
| Franciaország | | | 3.652.100 | 8.092.300 |
| Portugália | | | 640.100 | | 1.520.900 |
| Spanyolország | | | 349.700 | | 12.846.300 |
| Olaszország | | | 1.389.400 | 3.954.400 |
| Balkán-félsziget | | 1.374.400 | - |
| Amerika | | | 10.434.900 | 2.130.400 |
| Meg nem határozott | | 204.500 | | 58.400 |
| Összesen: | | | 204.568.600 | 136.086.600 |
A jelentékenyebb árucsoportokból 1893. a forgalom a következő volt:
| Az áru neve | | | Idegen áruk behozatala | Norvég áruk kivitele |
| Élő állatok | | | 191.200 | | | | 429.500 |
| Állati terméek (húseledelek) | 12.061.600 | | | 45.540.800 |
| Kenyértermékek | | 35.657.100 | | | 1.703.300 |
| Gyarmatáruk | | | 26.390.400 | | | 13.900 |
| Gyümölcs, növény stb. | | 3.079.800 | | | 207.700 |
| Szeszes italok | | | 3.841.700 | | | 155.300 |
| Fonalak, kötelek stb. | | 11.977.800 | | | 612.600 |
| Szövetek | | | 22.408.200 | | | 4.716.900 |
| Bőr, haj stb. | | | 7.594.700 | | | 6.643.400 |
| Faggyu, olajok | | | 10.813.200 | | | 6.782.400 |
| Fa és faáruk | | | 8.216.100 | | | 43.844.700 |
| Festékanyagok | | | 1.015.200 | | | 170.100 |
| Különböző növényi anyagok | 3.053.700 | | | 1.364.900 |
| papiros és papirosáruk | | 1.847.000 | | | 3.719.600 |
| Nyers ásványok | | | 17.779.200 | | | 3.194.800 |
| Feldolgozott ásványok | | 2.668.500 | | | 1.759.900 |
| Nyers fémek | | | 7.487.700 | | | 1.296.400 |
| Feldolgozott fémek | | 9.594.400 | | | 2.770.100 |
| Hajók, kocsik, gépek | | 18.890.400 | | | 1.792.500 |
| Összesen | | | 204.568.600 | | | 126.718.800 |
| Idegen országból | | - | | | | 9.367.800 |
| Teljes összeg | | | - | | | | 136.086.600 |
E külföldi forgalom közvetítésében az oroszlán rész Kristiania, Bergen és Trondhjemra esik. Az összes kikötőkbe megérkezett norvég hajó 6704 (1.935.423 tonna tartalommal), idegen hajó 5405 (983.536 tonna tartalommal); eltávozozz norvég hajó 6551 (1.895.469 tonna) és idegen hajó 5401 (988.786 tonna). A külföldi forgalom szolgálatában álló norvég hajók összes száma 1894 januárban 4207 volt 1.584.893 tonna tartalommal, köztük 418 gőzös (214.936 tonna). A belső forgalomnak nagy nehézségeket okoz a hegyekkkel takart felület és a hajózható folyók hiánya. A norvégek mindamellett országutak építésével igyekeznek e bajon segíteni, különösen mióta a turista-forgalom is emelkedett, ugy hogy ma az ország minden érdekesebb helyére kocsiút is vezet. A vasúti vonalak aránylag csekély hosszuságuak. 1893. összesen 1002 angol mérföld állott forgalomban. A telegráf-vonalak és pedig az államiak hossza (1894) 4895, vasutaké 985 angol mf. Gőzhajójáratok kötik össze a tenger mellett fekvő helyeket, azonkivül a tavakon is járnak gőzösök.
Alkotmány, kormány, szellemi műveltség. A norvég alkotmány az 1814 máj. 17. Eidsvoldban alkotott és nov. 4. a király által szentesített törvényen (Grundlov) alapszik, amelyet utoljára 1892. módosítottak. E szerint N. önálló ország, amelyet Svédországgal perszonál unio köt össze; ennek következtében a külügye és külképviselete a svédel közös; egyébként azonban egészen önálló, külön hadsereggel és hadi tengerészettel. A törvényhozás joga a törvényhozó testületet illeti meg; a királynak e tekintetben csak korlátolt veto-joga van; az a javaslat, amelyet az egymásután három ízben egybegyült törvényhozó testület, a storthing, törvénynyé akar tenni, a király beleegyezte nélkül is törvénynyé lesz. A király háborut is csak ugy üzenhet, békét és szerződéseket is csak ugy köthet, ha az államtanács ebbe beleegyezik. A király kinevezi a felsőbb egyházi, polgári és katonai tisztviselőket, akiket el is bocsáthat, de a többi tisztviselőt állásából csakis fegyelmi biróság távolíthatja el. A nemességet 1821 aug. 1. alkotott törvény megszüntette. A király tartozik egy ideig minden évben N.-ban lakni; távollétében alkirályt nevezhet ki, de ez csak trónörökös vagy ennek legidősebb, nagykoru fia lehet. A kormány két miniszterből és legalább hát (1895. nyolc) államtanácsosból áll; a Kristianiában levő államtanácsosok: az oktatás- és egyházügyi, az igazságügyi, a belügyi, közmunkaügyi, pénz- és vámügyi, honvédelmi, zárszámadási. Egy miniszter és két államtanácsos mindig a király mellett van Stockholmban. A storthing tagjai közvetett választás útján kapják mandátumaikat. Választó minden 21 éves norvég, akinek legalább 500, illetőleg 800 korona jövedelme van, vagy a királytól kinevezett tisztviselő, vagy városi polgár vagy legalább 600 korona értékü ingatlan tulajdonosa. A városok minden 50-ik és a vidék minden 100-ik választó után választ egy választót és ezek szavaznak a képviselőre; ez minden harmadik évben történik. A storthing tagjainak száma 114, ezek közül 38-at a városok és 76-ot a vidék választ A storthing egybegyülvén, két házzá alakul: a lagthingre és odelsthingre. Amaz a tagok 1/4-éből, emez 3/4-éből áll. Mindegyik maga választja a maga elnökét. Az államszámadások átvizsgálása, a kormány felelősségre vonása egyedül az odelsthinget illeti meg. Ha a két ház valamely javaslatra nézve megegyezni nem tud, együttes ülést tart, amelyben 2/3-ad többség dönt. A lagthing és a legfőbb biróság (höiesteret) együtt véve alkotják a rigsretet, amely a vád alá helyezett miniszterek, a storthing és a legfőbb biróság tagjai fölött itél. A storthing tagjai az ülések tartama alatt naponként 12 korona napidíjat kapnak és ingyen utazhatnak. A helyi közigazgatás céljából az ország 20 kerületre (l. föntebb) van fölosztva; mindegyiknek élén egy-egy amtmand áll. A kerületek fölosztatnak 39 városra és 56 fogderierre és ezek 511 községre. Miként a kerületekben, az egyes községekben is a tisztviselőket, valamint a melléjük rendelt tanácsot azok választják, akik a storthing tagjainak választására jogosultak. A polgári igazságszolgáltatás szempontjából N. 118 kerületre van beosztva. Ezenkivül van 3-3 biróból álló 3 fölebbviteli törvényszék és egy legfőbb törvényszék (höiesteret), amely 1 elnökből és 6 biróból áll. Büntetőügyekben az 1887 jul. 1. kelt törvény szerint az esküdtszék (lagmandsret) és kisebb ügyekben a meddommsret (1 biró és 2 választott tag) itél. 1892-ben 9552 személy volt fogva. A szegényügy költségeit a községek, kerületek és az állam viseli. 1892-ben 9837 személy részesült segélyben; sokan csupán ingyenes orvosi segélyben. A katonakötelezettség, kivéve a két északi kerületet, általános. Háboru idejében minden fegyverfogható férfi 18-50-ik évéig az ország határain belül hadi szolgálatra kötelezhető. Névleg mindenki tartozik 5 évet a rendes, 4-et a tartalékseregben és 4-et nemzetőrként szolgálni. Fegyverben azonban 180.000 embernél többet tartani béke idején nem szabad. Az ország pénzügyei rendezettek és a bevételek nagyobbára fölülmulják a kiadásokat, csakis az utolsó 1-2 évben van alig számba vehető deficit.
1894-ben az összes bevétel 51.700.000, a kiadás 54.680.000 korona volt.
Az államadósság 1893-ban 124.950.005 koronára rugott. Az iskolalátogatás kötelező 61/2 , illetőleg 7 évestől 14-ig és bár az egymástól messze fekvő tájékon a tanítás nagy nehézségekkel jár, analfabet ember N.-ban alig található. 1890. volt vidéken 6198 népiskola 230.628 tanulóval és 1660 városi osztály 56.772 tanulóval. A középiskolák száma 83, ezek közül 17 nyilvános állami, 40 községi és 26 magániskola. Ezek közül 22-nek van klasszikus v. matematikai v. mintkét felsőbb kurzusa. A középiskolák nagyobbára fiuk és lányok számára vannak berendezve; 18 (3 községi és 15 magán) kizárólag a lányoknak áll szolgálatában. Van továbbá 6 tanítóképzó 335 hallgatóval és egy egyetem Kristianiában 1290 tanulóval.
Legrégibb története merően mondákon alapul és csak a X. sz. végén, a kereszténység behozatalával I. Olaf (Tryggvason) alatt ölt határozott alakot. Ezen legrégibb történetéből különösen három esemény domborodik ki: a normannok tengeri rablóhadjáratait (Wikingsfahrten), melyek révén ezek a többi európai népekkel érintkezésbe jöttek, több országot alapítottak s Izlandot és Grönlandot is benépesítették, ahonnan kiindulva a XI. sz.-ban Észak-Amerika partvidékeit fedezték föl; továbbá a kereszténység behozatalának hatása, mely a régi pogányság kiirtásával a régi skandináv elem egy részét is megsemmisítette; végre pedig az országbeli régi törzsfőknek és hatalmuknak hanyatlása, majd pusztulása, ami a «szép haju» Harald (Harfagr) műve. A kezdő királyság és a haldokló törzsfői hatalom között lefolyt harcok rettenetes vad jelleget tüntetnek fel, amely a kereszténység és a pogányság közötti küzdelmekben s a trónörökösödési harcokban is erősen nyilatkozik. II. vagy Szent Olaf 1020 körül a keresztény hitet megszilárdította az országban s a kisebb főnököket hódolatra kényszerítette. Midőn Nagy Kanut dán király Olafot 1030. a Stiklestad mellett vívott csatában megverte, amelyben Olaf életét veszté, N. egy időre dán uralom alá került; N. Kanut halála (1035) után azonban Szt. Olaf fia, Magnus alatt újra felszabadult és ezen időtől fogva 1319-ig saját nemzeti királyai uralták. Midőn ezen évben V. Hakonnal magva szakadt a királyi ház fiágának, a norvégek Hakon leányának fiát, az akkoron még csak 3 éves Eriksson Magnus svéd királyt választották királyukká. Ez még életében lemondott N.-ról fia, VI. Hakon javára, aki a hires Margittal, III. Waldemar (Atterdag) egyedüli leányával lépett házasságra. Az ő fiuk, V. Olaf, nagyatyja halála (1375) után a dán királylyá, atyjának elhalta után (1380) pedig N. királya lett. Midőn azonban ezen Olaf 16 éves korában (1387) örökös nélkül elhalt, anyja, Margit királynő, ki Olaf kiskorusága alatt vezette a kormányt, lépett a dán és norvég trónra, melyekhez nemsokára a svéd koronát is csatolta (kalmari unio, 1397). Svédország ugyan folytonos harcok után 1524. elszakadt N. és Dániától, N. azonban, melyhez még Izland szigete is tartozott, egészen 1814-ig Dániával egyesítve maradt.
Az ország a dán uralom alatt idővel majdnem teljesen elvesztette függetlenségét. De midőn Svédországnak 1812. Finnországról Oroszország javára le kellett mondania, kárpótlásul N.-ra nyert igényt, jutalmul, hogy Anglia- és Oroszországgal egyesülve, a francia zászló alatt harcoló Dániával hadat viselt. A lipcsei csata után Károly János (l. o.), akkoron még svéd trónörökös, seregével Dánia ellen fordult és Holstein területén vívott harcok után 1814 jan. 14. a Kielben kötött békében N.-ról való lemondásra kényszerítette Dániát. Keresztény dán herceg azonban, ki ez időben N.-ban mint dán helytartó szerepelt, ellenezte N. átengedését és a norvég nép soraiban pártot toborzott. Gyülésre hivta össze a nép képviselőit Eidswoldba, akiknek alkotmánytervezetet terjesztett elő. Ezek ezt 1814 máj. 17. elfogadták s állami alaptörvénynyé emelték, magát Keresztélyt pedig N. királyává választották. E hirre azonban a svéd trónörökös (jul.) betört N.-ba és a norvég hadat teljesen bekerítette; majd elillanni engedte és oly fegyverszünettel kinálta meg a norvégeket, melynek értelmében N., alkotmányának megtartása mellett, mint önálló ország egy király alatt Svédországgal egyesíttetnék. A norvégek ezt az ajánlatot 1814 aug. 14. elfogadták és a svéd-norvég uniót (personal-uniót) megkötötték; Keresztély pedig a trónról lemondván, eltávozott. A Kristianiában összeült storthing is elhatározta a Svédországgal való egyesülést, mely akkor emelkedett törvényerőre, midőn XIII. Károly király az Eidswoldban kelt alaptörvényeket, a királyt, a trónörökösödést és az uniót illető toldalékokkal együtt elfogadta. Ilyformán ezentul N. független és önálló királyság létére mégis Svédország külső és dinasztikus történetében osztozik. A norvég storthing XIV. Károly János egész uralma alatt szívós harcot folytatott a királyi hatalom ellen, melyet a király nagyobbítani iparkodott 1844-ben I. Oszkár trónra léptekor nagyban javultak a viszonyok. Az új király ugyanis több rendbeli engedmények (u. m. az ország címerének és lobogójának használata, a Szt. Olaf-rend alapítása stb.) által nemcsak a norvégek nemzeti hiuságát, de az alkotmánynak hűséges megtartása által a nép szeretetét is kivívta magának, olyannyira, hogy az ellenzék is mindinkább megfogyott. XV. Károly, aki 1859. követte atyját a trónon, szintén barátságos lábra helyezkedett N.-val. 1864 nov. 4. mindkét országban megülték az uniónak 50 éves jubileumát, 1865. pedig revizió alá vették az alaptörvényeket, 1872 szept. 18. II. Oszkár követte bátyját a trónon. Egy évvel ezelőtt megnyilt a vasúti közlekedés a két ország fővárosai között, mely összeköttetés nagyban elősegítette az unio viszonyát. 1874. Svédország és N. kereskedelmi és hajózási viszonyira törvényt létesítettek, mely azonban jobban kedvezett Svédországnak, mint N.-nak. 1873. N. Svédországgal és Dániával posta-szerződést kötött, 1875. pedig pénzegyességet. Éveken át tartott makacs vitára szolgáltatott okot azon kérdés, vajjon a király miniszterei, kiknek egyik fele a király mellett tartózkodott Stockholmban, a másik része pedig Kristianiában mint kormány működött, részt vehetnek-e a storthing ülésein vagy sem? (Az alkotmány tiltotta a miniszterek megjelenését a storthing ülésein.) Miután a storthing, melyben az 1882. új választások alkalmából a radikális párt nagy többségben volt, négy egymásután követő ülésszakban e kérdésre mindannyiszor igenlőleg válaszolt s a kormány négyszer ellene nyilatkozott, a storthing az egész minisztériumot a birodalmi törvényszéknél bepanaszolta. A törvényszék a minisztérium eljárását az országra nézve káros hatásunak nyilvánította, mivel azt javasolta a királynak, hogy a storthing három határozatát ne szentesítse; 11 beperelt miniszter és államtanácsos közül elsőbben is Selmer miniszterelnököt és 7 más minisztert s államtanácsost hivatalvesztésre s pénzbüntetésre, három minisztertanácsost pedig csak pénzbüntetésre itéltek. A király az elitélt miniszterek elbocsátási kérvényét elfogadva, 1884 ápr. 3. a Schweigaard-féle konzervativ minisztériumot állította a kormány élére, miután azonban ez nem tudta magát fentartani és a konzervativ politikusok maguk sem mertek alkotmányos viszályt felidézni, a király kénytelen volt Sverdrup Jánost, a radikális storthing elnökét a minisztérium alakításával megbizni. Ez 1884 jul. 25. 5 radikális és 4 szabadelvü tagból meg is alakult. A képviselőház a parlamenti hadsereg szervezéséről lemondott, ellenben a miniszterek a storthing üléseiben való részvételét, valamint a parlamenti és községi választási jognak kiterjesztését elfogadta. 1885 febr. 3. a storthing megnyitásánál felolvasott trónbeszéd a kedvező pénzügyi helyzetnek feltüntetése mellett a védkötelezettség és a perrendtartás megváltoztatásáról szóló javaslatokat jelentette be. Az 1887-90. évek folyamán a Svédországgal való unio ellen mind elkeseredettebb lett a hangulat és európai hirü irók, mint Björnson és Ibsen a külföld rokonszenvét is felkeltették a Svédország által sok tekintetben megrövidített N. irányában. 1889 jul. Stang konzervativ párti a radikálisokkal fogván kezet, megbuktatta a Sverdrup-minisztériumot, de az ország sérelmeit ő sem tudta orvosolni. Az 1890 febr. 3-iki trónbeszéd az adó leszállítását helyezte kilátásba, szintugy a honvédelmi törvény módosítását. A storthing feliratot intézett a királyhoz, melyben őt arra kérte, hogy a N. és más államok között felmerült viszályok elintézését külön békebiróságra ruházza és noha Stang miniszterelnök ezen indítvány ellen nyilatkozott, a storthing azt 89 szavazattal 34 ellenében mégis elfogadta és a király elé terjesztette. Az 1891. storthing azzal a követeléssel állott elő, hogy N.-nak a svéd-norvég külügy terén több befolyás biztosíttassék mint eddig és egy önálló norvég külügyi minisztérium felállításának költségét szavazta meg. E határozat folytán a konzervativ Stang-minisztérium visszalépett és a liberális Steen-kabinet foglalta el annak helyét (márc. 5.). A dec. megejtett storthing-választásokban 36 liberális, 36 konzervativ és 15 mérsékelt kapott mandátumot. Az új képviselőház 1892 febr. 1. kezdé működését, melynek folyamában a liberális és radikális elemek ellenszenve a svéd unio ellen eléggé világosan és eléggé gyakran kitünt. Jun. 10-én a képviselőház 50.000 koronát szavazott meg az önálló konzultus-ügy életbe léptetésére; megváltoztatta tovább a banktörvényt, a népies nyelv és a tájszólamok tanítását kötelezővé tette az elemi iskolákra nézve és a norvég hadsereg szaporítását sürgette, mely határozat politikai tüntetéssel ért fel. Midőn a király a jun. 10-iki határozatot szentesíteni nem akarta, a Steen-minisztérium beadta lemondását, a storthing pedig erélyes hangon szerkesztett feliratban engedékenységre iparkodott a királyt birni, ami azonban nem sikerült. A radikálisok ekkor a király jelenlétében nagy körmenetet rendeztek Kristianiában, mely alkalommal a hires iró Björnson Björnstjerne mondott beszédet, azt hangoztatván, hogy N. a Svédországgal kötött védő szövetséget fenn akarja ugyan tartani, de minden egyéb tekintetben teljes függetlenséget követel a maga számára. A király hivei ellentüntetéssel válaszoltak és végre a munkáspárt is rendezett demonstrációt. Jul. 22. azt tudatta a leköszönt Steen a storthinggal, hogy a király felhivására újra elvállalta a kormányt, mely hir nagy izgatottságba ejté a radikálisokat. Ez utóbbiak már-már az unio fegyveres erővel való felbontását vették fontolóra, mig az újonnan megalakult politikai párt, a mérsékeltek pártja az unio keretén belül és békés úton akarta N. autonomiáját érvényesíteni és kifejleszteni.
Az 1893 febr. 2. trónbeszéddel megnyitott storthing azonnal megújította az önálló konzulátusokra vonatkozó határozatot, ámbátor a trónbeszéd ezt a kérdést mellőzte és a svéd törvényhozó testület mindkét kamarája minden, az unió felbontására célzó kisérletet öngyilkosságnak nevezett volt. A storthing ennek dacára, egyetértve a Steen-kabinettel, oda nyilatkozott (márc. 17.), hogy minden törvényes eszközzel meg fogja kisérteni az unio felbontását. Midőn pedig a király ezt a határozatot is mellőzte, a Steen-kabinet újra visszalépett és május 3. a konzervativ Stang állott az állam élére, aki abban foglalta össze programmját, hogy a konzulátus-ügyben egyáltalában nem fog intézkedni. A második kamara erre (máj. 6.) bizalmatlanságot szavazott az új kabinetnek, a lelépő minisztereknek pedig elismerését fejezte ki és 6000 korona évi tiszteletdíjat utalványozott nekik. A konzulátus-kérdésben pedig abban állapodott meg, hogy 1895 jul. 1. tul nem tart többé közös, hanem csakis külön norvég konzulokat. Jul. 20-án a haragvó többség a király és a trónörökös civillistáját szállította alább és a miniszterek fizetéséből az u. n. reprezentálási költséget (25.000 koronát) törülte. Az 1894 febr. 2. egybegyült storthingon mint eddig is, a radikális pórok voltak nagy többségben és egymásután buktatták meg a Stang-kabinet előterjesztéseit. Midőn a kormánytól sürgetett bergen-kristianiai vasútvonalat is elvetették és e helyett más vonalak kiépítését határozták el: Thorne miniszter helyében Birch-Reichenwald vette át a belügyi tárcát. De e tárcacsere keveset nyomott a radikálisok szemében, kiknek vezére, Ullman az új miniszterrel szemben is csak azt hangoztatta: «Én republikánus vagyok! a királyságnak és az uniónak együtt kell megbukniok; odáig el kell jutnunk és el is fogunk jutni!» Midőn a kabinet a diplomáciai képviseltetés kérdése elől kitért, a többség bizalmatlanságot szavazott neki. Kimondották továbbá, hogy lemondott minisztereknek a kormány nem adhat többé kárpótlásul egyetemi tanszéket és maguknak tartották fenn a főiskolai megüresedett tanszékek betültését. A király civillistáját ugyan megszavazták, de annál jobban kikeltek a trönörökös ellen, aki Naeser tábornokhoz intézett levelében azt irta volt, hogy egy esetleges norvég háborut csak afféle katonai sétának tekint. A trónörökös nem tagadta, hogy ezeket a szavakat használta, de nyilatkozatában a N.-hoz való szeretetét és ragaszkodását is hangsúlyozta és e nyilatkozat alapján a storthing azután az ő apanageát megszavazta (jul. 13.). Azután a közfigyelem a novemberben megejtett képviselőházi választások felé fordult, melyek a Stang-minisztérium újabb vereségét és a radikálisok és liberálisok újabb, bár nem döntő diadalát eredményezték. Az új storthingban 59 ellenzéki és 55 kormánypárti képviselő ült. A választások lezajlása után a kisebbségben maradt Stang-minisztérium 1895 jan. 31. beadta lemondását, melyet azonban a király el nem fogadott. E helyett Oszkár király személyesen lépett összeköttetésbe az ellenzék vezéreivel, akiket arra iparkodott rábeszélni, hogy az uniónak tervbe vett módosítását beszéljék meg a svédekkel, de az ellenzék vezérei ilyféle közös alkudozásokról hallani sem akartak. Febr. 19. a király személyesen nyitotta meg az új storthingot és azután a lemondását ismétlő Stang-kabinet helyett Sverdrupra, a mérsékelt ellenzék vezérére bizta az új kormány megalakítását. Sverdrup azonban oly föltételekhez kötötte a kormányra való lépését, hogy a király azokba nem egyezhetett és miután a Thorne-féle kabinetalakítás nem sikerült, a trónörökössel együtt Kristianiából váratlanul Stockholmba utazott, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. De elutazása előtt levelet intézett Stang miniszterelnökhöz, melyben azt mondta, hogy mig a többség határozatai mellett megmarad, állásánál fogva nem fordulhat többé hozzája; azt mondja továbbá, hogy a norvég alkotmányban nincs oly törvény, mely a királyt arra kényszerítené, hogy minisztereit kizárólag a többségből válaszsza, mivel pedig az új minisztériumot nem képes megalakítani, tehát továbbra is a Stang-kabinetre bizza az országot. Hosszas, viharos tanácskozások után a storthing május 30. és junius 7. némileg engedett és azt határozta, hogy hajlandó az unió módosítását Svédországgal közösen megvitatni. E határozat után a király jun. 15. Kristianiába visszatért, de új kabinetet most sem tudott alakítani és csak 1895 okt. 14. alakult meg a mérsékelt balpárt tagjaiból a Hagerup-minisztérium. Nov. 5. pedig külön norvég-svéd bizottság gyült össze Stockholmba, hogy a vitás közjogi kérdéseket tisztázza.
1896. a szenvedélyek N.-ban kissé csillapodtak. Ez abból a határozatból is kitetszik, melyet a storthing május 12. hozott, amidőn 85 szavazattal 29 ellenében azt határozta, hogy középületeken továbbra is a közös unio-lobogót fogják kitűzni. Jul. 30. a storthing szétoszlott.
