Nőnevelés,
Nőnevelés, ama speciális kérdések tárgyalásával foglalkozik, amelyekben a nőknek nyujtandó nevelés eltér a férfiak számára való neveléstől. A különbségek részint a nemi sajátságokból, részint a későbbi életmód eltérő szükségleteiből erednek s kiterjednek ugy a testi, mint az értelmi és az erkölcsi nevelésre. Testi nevelés tekintetében nem annyira a nagy és kitartó erőfeszítéseket kivánó gyakorlatokat, hanem inkább a könnyed, ritmikus mozgásokat és a vegetativ müködéseket fokozó edzéseket tartják fontosaknak. Az értelmi nevelés kérdése napjainkban nagy átalakuláson megy keresztül, amennyiben irodalmi és politikai küzdelmek folynak majdnem mindenütt azért, hogy a mostanáig a kedélyképzésnek alárendelt értelmi nevelés szaktudományi képzéssé alakuljon át. E téren ugyanis eddigelé mindenütt az irodalmi és művészeti oktatás volt a tulnyomó, melylyel esztetikai műveltséget akartak a nőknek biztosítani. Ezzel szemben, különösen a nők emancipációjának hivei olyan humánus v. reális tanításokban kivánják a nőket részesíteni, amely szaktudományi műveltséget adna nekik s igy kereseti pályára és önálló tudományos buvárkodásra képesítené őket. Végre az erkölcsi nevelés terén a karitativ munkásság iránti érzéket törekszik a N. kifejleszteni.
Ezek szerint tehát a N. terén egészen a legutóbbi időkig kizárólagosan uralkodott s még napjainkban is tulnyomóan elterjedt nevelési rendszerek tulajdonképen olyan speciális képzésben részesítették a nőket, amely a nő fiziologiai sajátságaihoz alkalmazkodva, a nemi jellegeket fejlesztette ki bennük s igy tulajdonképen még növelte a férfi és nő közötti természeti különbségeket. Ezzel azonban homlokegyenest ellenkezik a nők emancipációjára való törekvés, amely teljesen egyenlővé kivánja nevelni a nőket a férfiakkal. Ez idő szerint azonban még csak a felsőbb oktatás ágaiban biztosíthatta az emancipáció a nők számára a szaktudományi képzést, amenynyiben majdnem minden modern műveltségü államban nyitva vannak immár a nők előtt az egyetemek némely fakultásai. Nagy ellentmondás van azonban a N.-nek ezen felső foka és annak középső és alsó fokozatai között, amennyiben az elemi N. egészen, a középfoku pedig az egy-két leánygimnázium kivételével teljesen megmaradt a régi esztetikai nevelési rendszer mellett s most ez ellentétes irányu képzéshez kapcsolódik a felső foku szaktudományi oktatás.
A N szolgálatában álló iskolák hazánkban a következők: a) elemi leányiskolák (l. Népiskola), b) polgári leányiskola (l. Népiskola), c. felsőbb leányiskola (l. o.), d) kereskedelmi iskola, e) leánygimnázium, melyet a folyó évben először szervezett az országos nőképző egylet Budapesten a fiugimnáziumok mintájára, azzal a különbséggel, hogy a latin nyelvet az 5-ik osztályban kezdi; f) tanítónő-képző intézetek (l. Tanítóképzés), g) nevelőnő-képző, h) női festészeti iskola (l. Országos mintarajziskola), i) több ipar- és kézimunka-iskola, k) háztartási iskola, melyet az Országos nőképző egyesület szervezett a mult (1895) évben. Mindezekhez hozzá kell most még számítanunk az egyetemek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi fakultásait, amelyeknek a mult (1895-96) iskolai év óta a megfelelő előtanulmányok igazolása mellett nők is lehetnek rendes hallgatói. L. Nők emancipációja és Nőkérdés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
