Négyesy
Négyesy László, esztetikus, nyelvész, irodalomtörténetiró, szül. Szentesen (Csongrád) 1861 márc. 6-án. Középiskoláit u. o. és Egerben, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán és Bécsben végezte. Már egyetemi hallgató korában mutatkozott kiváló tehetsége a művészetek osztályozásáról irt értekezésében s korán megkezdett verstani vizsgálódásaiban. Budapesten szerezte meg tanári és doktori oklevelét. 1885. az egri kat. főgimnáziumhoz hivták meg helyettes tanárnak, s már a második iskolaév közepén rendes tanárrá léptették elő. 1887. az akkori állami kezelésbe vett szolnoki főgimnázium rendes tanárává, 1891. a budapesti tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium rendes vezető tanárává nevezték ki. 1893. a budapesti tud. egyetemen az irodalmi segédtudományok (költészet- és szónoklattan, stilisztika) magántanárává habilitálták. A m. tud. akadémiának 1896-tól levelező tagja és tagja a magyar pedagogiai társaságnak is. Szerkeszti és nagyrészt irja e Lexikon magyar irodalmi, poetikai és retorikai cikkeit. 1896 óta szerkesztője a pedagogiai társaság folyóiratának, a Magyar Paedagogiának. Főleg a verstan az, melyet eddig legkitartóbban művel. A természetes magyar versmondás két tüneményét, az ütemegyenlőséget és ütemfeleződést a tudományos ritmika elveinek alkalmazásával önálló elméletben fejtegeti. Idevágó művei: A magyar verselmélet kritikai története (Kisfaludy-társaság Évlapjai, XXI. kötet s külön is, 1887); A magyar vers (Általános verstani elvek. A magyar vers szerkezete, Eger 1887) és Magyar verstan (Budapest 1886). A Kisfaludy-társaság 1889-ik évi pályázatán A mértékes magyar verselés története (A klasszikai és nyugat-európai formák irodalmunkban) című munkája elnyerte a Lukács Krisztina pályadíjat (Budapest 1892). E körbe vág még számos értekezése (Az ugor összehasonlító verstanról, Budenz-Album, 1884; A verstan-tanítás módszeréről, Tanáregyl. Közl. 1888; Verstani kérdések, Nyelvőr 1890 stb.). A magyar verselméletnek, valamint a nyugat-európai és klasszikus versformáknak a mi irodalmunkban fejlett történetét további tudományos vizsgálódások számbavehető és veendő alapjául ő irta meg először. A mellett nyelvészeti dolgozatokkal is foglalkozik. A szegedi nyelvjárás c. értekezése (Nyelvőr 1886) az akadémiai Sámuel-díját nyerte. (Ide valók még a Nyelvőrben: Megérett kérdések; Eny, enyhe, enyhében; Tul a dunai; azután birálatok stb.) Az irodalomtörténet terén, említett verstörténeti dolgozatain kivül, kiadta életrajzzal és jegyzetekkel Rádai Pál (1889), Amade László (1892), Faludi Ferenc (1896) verseit (kritikai kiadásokban). Dolgozott a Képes Irodalomtörténetbe. Endrődi S. antologiájának a verstani bevezetését ő irta. Két tankönyve, Stilisztika és Szerkesztéstan (Budapest 1895), messze felülemelkedik a tankönyvek rendes szinvonalán s különösen a stilisztika és nyelvtan közötti kapcsolatnak egészen eredeti és önálló feltüntetésével és felhasználásával tudományos értéke van.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
