Nagylelküség.
Nagylelküség. Aristoteles klasszikus meghatározása szerint az a tulajdonság, melynél fogva valaki nagy érdemü és annak tudja is magát. A modern nyelvekben a magyarban is, inkább a nagyságot szerető léleknek másokkal szemben való magaviselete; a nagylelkü megbocsátja az ellene elkövetett sértéseket, nem mert lenézi a sértőt s azért nem veszi föl a sértést, hanem mert a bocsánat megadása nagyobb lelki erőre vall; a nagylelkü minden kicsinyest távol tart magától, a jótékonyság gyakorlásában, az emberi gyöngeségek megitélésében stb. mindig az erkölcsileg nagyot tartja szeme előtt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
