Müller,
Müller, 1. Adolf, zeneszerző, szül. Tolnán 1802 októ. 7. , megh. a 70-es évek közepén. Már fiatalon sok operát daljátékot irt, azonban sikert nem aratott velök. Szerencsésebb volt operettjeivel: A fekete asszony (Boieldieu La dame blanche operájának a parodizálása) és a Szerelmi varázsital címü műveivel. Az első Bécsben a józsefkülvárosi szinházban egymásután pár száz előadást ért; a 30-as évek végén Pesten a nemzeti szinházban is előadták. Az utóbbit nálunk még most is adják itt-ott a vidéken. 1828. a wiedenkülvárosi szinházhoz szerződtették, ez állásában 1828-65. irta a zenét az akkori divatos opera- és drámaparodiákhoz és bohózatokhoz. Lumpacius Vagabundus bohózatát és Ördög Róbert opera-parodiáját Magyarországon is előadták: az első műsordarabja volt nemcsak a vidéki szintársulatoknak, de a nemzeti szinháznak is. Megyeri, Benza, Szerdahelyi József, Szerdahelyi Kálmán jeleskedtek benne. Irt még számos művet zongorára, dalokat, miséket; szerzeményeit (mintegy 138-at) Diabelli Antal adta ki Bécsben.
2. M. Béla, építész, szül. Pesten 1845 nov. 25. U. o. végezte a reáliskolát, a technikát a budai királyi József-műegyetemen. 1868. tanulmányi utat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Hazatérve, Budapesten mint építész működött és különösen 1872-76-ig az akkori időben létesült sugárúti építő vállalatnál fejtett ki nagy tevékenységet mint építész s építésvezető. 1879-1883. Szeged városa rekonstrukciójában vett tevékeny részt, amikor Tisza Lajos gróf királyi biztos biztatására államszolgálatba lépett. Érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1883. megbizást kapott az 1885-iki országos kiállítás műszaki ügyeinek vezetésére. Kinevezték országos középítészeti felügyelőnek. 1886-1887. vezette a kereskedelmi miniszteri palota építkezését, majd a kereskedelemügyi minisztériumban működött. Az 1896-iki millenniumi kiállítás első műszaki tervezetét és első költségvetését ő készítette s kiváló tevékenységet fejt ki a kiállítás műszaki igazgatásának szervezésében.
3. M. Ferenc József, reichensteini báró, mineralogus és bányászmérnök, szül. Erdélyben a szász földön 1740-ben, megh. Bécsben 1825. vagy 1826 okt. 12-én. Bécsben és Selmecbányán végezte tanulmányait és azután (1768) az alsó-magyarországi bányákhoz nevezték ki bányamérnök (Markscheider)-nek. Még ugyanebben az évben bányaigazgatóvá lett. 1775-78. Tirolban szolgált, de 1778. II. József az összes erdélyi bányák élére állította. 1795. az erdélyi rendektől indigenatust kapott, 1798. a Bécsben alapított erdélyi főbányahivatal igazgatójává tették. 1818. nyugalomba vonult. Az erdélyi bányák alatta virágzásnak indultak és több új ásványt is fedezett fel. Munkái: Nachricht von den in Tirol entdeckten Trumalinen (Bécs 1778); Entdeckung des Tellurs (a Born-féle Physikalischen Arbeiten I. 1783. évfolyamában). Munkatársa volt a Born által szerkesztett Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirg c. nagy munkának. - Egyik fia, Ferenc Lenhard, az erdélyi udvari kancelláriánál helyettes kancellár volt egészen 1865-ig.
4. M. Frigyes, evangelikus püspök, szül. Segesvárt 1828 máj. 15. Iskolái végeztével gimnáziumi tanár és igazgató volt Segesvárt, később lelkész Újegyházán. Nagyszeben városának főlelkésze és 1893 (szept.) óta Teutsch G. D.-nak utódja, mint az evang. országos egyház püspöke Magyarország erdélyi részeiben. Tanáréveiben szorgalmasan gyüjtötte az erdélyi német regéket, kiadta (1864) a Deutsche Sprachdenkmäler aus Siebenbürgen és szintugy Ackner J.-val egyetemben. Die römischen Inschriften in Dacien (1865); Incunabeln der Hermannstädter Kapellenbibliothek (1878); Der Gottesdienst in einerevang. sächsichen Kirche 1555. (1884); Siebenbürgische Sagen (1885). Számos tudományos értekezést irt az Archiv für Siebenbürgische Landeskunde számára. Mint Nagyszeben városának lelkésze nagy érdemeket szerzett a Bruckenthal-féle per kedvező eldöntése körül. Az ő kezdeményezése folytán létesült az evang. betegápoló intézet, mely a weimari intézet mintája szerint már évek óta áldásos nőegylet alapításában. Évek óta taja a főkonzisztoriumnak; mint alapos ismerője az egyházi jognak, ugy az evang. országegyház alkotmányának kiépítésében, mint jogi állapotának védelmében tevékeny volt. Tagja a Gusztáv Adolf-egyesület központi elnökségének. A főrendiháznak 1895 dec. 14. lett tagja.
5. M. József, zeneszerző, szül. Tolnán, megh. az 50-es évek közepén. Ő volt az 1848. szabadságharc remek magyar indulóinak a szerzője. Irta a Kossuth-, két Batthyány-, Jászkun-, Damjanich-, Első pesti csatár intulókat; fellelkesítő dallamaira mentek honvédeink győzelemről győzelemre. A negyvenes években a Turszky gyalogezred karmestere volt.
6. M. Kálmán, orvos, egyetemi tanár, szül. Pesten 1849 márc. 8. Orvosi tanulmányait u. u. és Bécsben végezte; utóbbi helyen 1869. nyerte el oklevelét. 1872-73. Bécsben Bamberger tanár klinikáján előbb mint gyakornok, később mint tanársegéd működött. 1873. tanulmányútra indult külföldre és különösen a párisi és berlini egyetemeket látogatta. 1874. Budapesten telepedett le, hol már a reákövetkező évben a hasbetegségek kór- és gyógytanából magántanárrá képesített. 1882. a Rókus-kórházhoz ideiglenes főorvossá neveztetett ki. 1884. rendkivüli tanári címet kapott. Az 1885-iki országos orvosi és közegészségügyi kongresszusnak vezértitkára volt, mint ilyen az egész kongresszus szervezése és vezetése körül nagy érdemeket szerzett. A kongresszus munkálatait 1885. sajtó alá rendezte. Ugyanezen évben a budapesti egyetem bölcsészeti karán, valamint a József-műegyetemen egészségtani előadások tartásával bizatott meg. 1887. a Rókus-kórház igazgatója lett, mely minőségben egyúttal az üllői-úti új kórház (Szt. István) felügyeletével is megbizatott. 1896. a miniszteri tanácsosi címmel tüntették ki. Az országos közegészségügyi tanács másodelnöke, az igazságügyi orvosi tanács tagja, a magyar vöröskereszt-egyesület egészségügyi tanácsosa, a tiszti orvosi vizsgák országos bizottságának alelnöke, a legtöbb hazai orvosi egyesület alapító és rendes, több külföldi orvostársulat tiszteletbeli tagja. Vas, Pozsony, Torontál és Esztergom vmegye tb. főorvosa, a magyar orvosi könyvkiadó-társulat igazgató tanácsának tagja stb. Nevezetesebb munkái: Wirkung der Bohne von Physostygma venenosum(Wien.Med. Wochenschr., 1872); Az álfehérvérüségről (orv. Hetilap, 1872); Adatok a Bright-kór tanához és kezeléséhez (u. u. 1873); Über Cholesterämie (Archiv f. exp. Pathologie, 1873); Über den Einfiuss der Hautthätigkeit auf die Harnabsonderung (u. u. 1874); A bélelzáródások kezeléséhez (Orv. hetilap, 1874); A léprepedések casuistikájához (u. u. 1876); Rupture de la rate (France médical, 1876); Ideges dyspepsia (Orv. Hetilap, 1882); Adat a szövetkezöző májlob tanához (u. o. 1883); az ütérkeményedésről (u. o. 1883); A gyomor tágulási viszonyai (u. o. 1884); Az 1885-iki országos orvosi és közegészségi kongresszus tárgyalásai (1885); Ideges bélbajokról (Orv. Hetilap, 1887); A tuberculin alkalmazása körül eddig szerzett tapasztalatok (u. o. 1891).
7. M. Katica, táncosnő, szül. Pesten 1860 máj. 1. Tánctanulmányait u. o. végezte Campilli Frigyes iskolájában, honnan 6 éves korában a nemzeti szinház balletnövendékei közé lépett. A magyar királyi opera megnyitása alkalmából Podmaniczky Frigyes báró intendáns II-od táncosnővé léptette elő s hogy művészetét tökélesíthesse, több ízben külföldi tanulmányútra küldte. Legelső sikere a Sába királynőjében volt az Almea Méhtáncában. Kedvenc szerepei Naila, Sylvia, Korrigane, Coppelia, Viora, Csárdás, Nivita stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
