Mágia,
Mágia, az a csodás hatalom, melynél fogva rejtélyes módon, természetfölötti eszközök segítségével, a természet rendjétől eltérő csodás dolgokat vihetni véghez. A mágiába vetett hit ős időkben keletkezett, midőn az ember, a természet jelenségeinek mekanikus összefüggését nem ismervén, a természetet megszemélyesítette, jelenségeit, mintha élő valók volnának, vagy tőlük erednének, fogta föl, mindenben láthatatlan szellemi valók hatására, hozzá való jó vagy rossz akaratára ismert; igy keletkezett jó és rossz szellemekben való hit, de ezzel kapcsolatban az a vágy is, a jó szellemek jó akaratát megnyerni, a rosszak ellen védelmet találni, a mi az áldozati kultuszt s hasonló formáit a szellemekkel való közlekedésnek hozta létre; e kultusz őrzésére, közvetítésére, gyakorlására azonbannem mindenki egyaránt alkalmas; csakhamar támadt a külön papi osztály, melynek ez egyedüli foglalkozása, vagy mely erre a célra különösen alkalmas. (L. Mágusok.) A kultúra történetében, főleg a Babiliniából származó M. fontos; valószinüleg onnét származott át a médusokhoz, persákhoz, egyiptomiakhoz, görögökhöz s igy tovább. Mindenesetre a khaldeai, egyiptomi, persa M. a legrégibb. Khaldeában korán szövetkezett az asztrologiával; a persáknál egész nagy rendszerré fejlődött; innét van, hogy a persa pap (magus) neve ment át a görögbe a varázserejü egyén megnevezésére; ebből keletkezett a görög mageia. Az egyiptomiaknál még inkább fejlődött a M.; a persák csak a gonosz szellemek fölött keresik a hatalmat, az egyiptomiak általában uralkodnak a szekllemek fölött, kiknek segítségével varázsolnak, csodákat visznek véghez, rendesen természeti ismereteiket használván föl a köznép előtt csodásoknak látszó eredmények előidézéséhez. A régi zsidók is ismerik a mágiát; a monda szerint Salamon király nagyvarázsló. A M. majdnem mindenütt, de főleg Egyiptomban szoros kapcsolatban van akezdődő orvostannal; embereket az őket megszálló gonosz szellemtől megszabadítani, a betegségeket titkos mondásokkal, ceremoniákkal, varázsitalokkal meggyógyítani, a M. dolga. A görögöknél is van tere a M.-nak. Tesszália szentelt földje a varázslóknak; Circe Odysseust és társait disznókká változtatja; Medeának vannak italai, melyekkel a véneket megifjítja; a jóslók is rokonságban vannak a mágikusokkal; Pythagoras nemcsak nagy filozofus, de varázsló hire is él a hagyományban. Platon is tud démonokról, kik az embereknél felsőbb lények és hatnak a világban. Az újplatonizmusban (l. o.) efölfogás összefüggésben van az újplatonikusok egész világfelfogásával. Rómában a görög és egyiptomi M. elegyedve terjedt, de az utóbbinak már régiségénél fogva is nagyobb volt hitele; ugy látszik mégis, hogy a jövőt megjósolni volt a mágusoknak is egyik foglalkozásuk. Időnként üldözték őket, Tiberius alatt egyszerre négyezret szállítottak Szárdiniába M. vétsége miatt. Az arabok a zsidóktól tanulták a M.-t, s ebben a formában terjedt el a középkorban Eurüpában, és él még ma is a rossz szem (jettatura), vampirok s egyéb ilyféle babonákban, míg a törököknél és araboknál e hit ma is virágzik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
