Lützow,
Lützow, 1. Adolf báró, német szabadsághős, szül. Berlinben 1782 máj. 18., megh. 1834 dec. 6. A porosz hadsereg soraiban küzdötte a francia háborukat egészen 1808-ig, amidőn őrnagyi ranggal visszavonult. Egy évvel később mint önkéntes vett részt a Schill-féle elhamarkodott expedicióban, mely azonban célhoz nem vezetett. 1811. újra belépett a porosz hadseregbe és Scharnhorst megbizásából 1813. önkéntes csapatot szervezett, mely összesen 3200 emberből állott. E csapatot L. és Petersdorff őrnagy vezényelte és sok derék, életét kockáztató hazafit számlált soraiban. Legtöbbet értek a vadászok és a Riedl és Ennemosertól vezényelt tiroli lövészek. Mindamellett L. nem váltotta be a hozzá kötött reményeket. Azzal volt megbizva, hogy a franciák háta mögött guerillaharcot folytasson. De L. késedelmezve járt el megbizatásában és midőn 1813 jun. 17. a franciákkal kötött fegyverszünet után a franciáknak átengedett területről nem elég hamar vonult vissza, Normann, württembergi tábornok, Lipcse mellett, Kitzennél L. csapatát meglepte és nagyobbrészt felkoncolta. Ezzel L. szereplésének is jóformán vége volt. Harcolt ugyan még a Göhrde mellékén vívott ütközetekben, de nagyobb fontosságra már nem emelkedett. Az 1814. Franciaországban lefolyt harcokban pedig fogságba esett. A párisi béke megkötése után a L. hadosztályt feloszlatták, őt magát pedig porosz ezredessé tették. 1830. nyugalomba vonult. A német népdal L.-ot és önkéntseit többféleképen dicsőítette.
2. L. Károly Frigyes, német műtörténetíró, született Göttingában 1832 dec. 25. Ott, meg Münchenben filologiát és a theologiát tanult, majd Berlinbe ment, hol Lübke Vilmossal (l. o.) a Denkmäler der Kunst (legutolsó kiadása 1893 s köv.) vállalatot adta ki. Ezután Münchenben habilitáltatta magát a művészettörténet tanszékére, s 1864. a bécsi képzőművészeti akadémia tanára lett s 1866 óta a gipszutánzatok muzeumának is igazgatója; 1867. a bécsi műszaki főiskolán az építészet történetének tanszékét kapta. Munkái: Die Meisterwerke der Kirchenbaukunst (Lipcse 1871); Die Kunstschätze Italiens (Stuttgart 1887); Geschichte des deutschen Kupferstichs u. Holzschnittes (Berlin 1891). L. alapította a Zeitschrift für bildende Kunst (Lipcse 1866 s köv.) folyóiratot s átdolgozta Schnaase-nek Gesch. der bildenden Künste (Düsseldorf 1866) c. művéből az I. kötetet.
3. L. Teréz, német irónő, szül. Stuttgartban 1804 jul. 4., megh. Java szigetén 1852 szept. 16. Atyja Stuve hamburgi orosz követ volt. 1849. Bacheracht orosz követségi titkárral való első házassága felbomlott, mire L. németalföldi ezredes neje lett, kivel Java szigetére ment. Therese név alatt a felső osztályok életét és szokásait feltüntető regényeket és úti rajzokat adott ki, melyek közül ismertebbek: Briefe aus dem Süden (1841); Menschen und Gegenden (1845); Paris und die Alpenwelt (1846); Eine Reise nach Wien (1848). Kiadta továbbá Diede Sarolta hagyatékából Humbolt Vilmos szép leveleit: Briefe an eine Freundin von W. v. Humbolt (1847, 12. kiad. 1891).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
