Lupus,
Lupus, L. vulgaris, közönséges bőrfarkas, idült természetü bőrbetegség, mely ugy kezdődik, hogy a bőrben barnás-vörös gombostűfejnyi felületes göbök keletkeznek, melyek sima fénylő vékony bőrrel be vannak fedve és melyeknek környezete csekélyebb foku gyuladás képét mutatja. Mig a L.-göbök nyomásra csak kissé halaványodnak, s helyükön sárgás elszinesedés észlelhető, addig a körülötte levő lobos vörösség ujjnyomásra teljesen eltünik, de a nyomás megszüntével hirtelen újra mutatkozik. A szerint, amint a L. kezdeti vagy erősebben kifejlődött alakjával van dolgunk, azt különböző névvel illetjük: L. maculosus (egyes foltok, amelyeknek közepén a bőr alatt kis göb tapintható), L. hypertrophicus (a bőr felületéből többé-kevésbbé kiemelkedő göbök összefolyása által jellegzetes), L. exfoliativus (az egyes göbök a bőr felszinéből ki nem emelkednek, hanem foltok alakjában mutatkoznak, melyek fölött a felhámréteg pikkelyek alakjában folytonosan hámlik), L. exulcerans (az egyen L.-telepek kifekélyesednek), L. disseminatus (az egyes göbök vagy fekélyek távolabban egymástól ugy vannak elhelyezve, hogy össze nem folynak). L. serpiginosus (a göbök összefolynak, nagyobb kiemelkedéseket képeznek s egyik helyen maguktól gyógyulnak hegesedés útján, mig más helyen tovább terjednek).
A L. a bőrfelület bármely részén előfordulhat, de gyakoribb székhelye az arc s itt is az esetek tulnyomó számában a bántalom az orr hegyén kezdődik. Innen felületes elterjedésében ellepi a két arcfelet, az ajkakat, s néha az egész arcot és nyakat, a mélységben való elterjedése közben pedig átmegy az orr-porcba, azt is elpusztítja s az illető beteg ábrázatja a csonka orr miatt halálfejhez hasonló. (L. a Bőrbetegségek szines mellékletét). De a L. nemcsak a bőrön, hanem - bár aránylag ritkábban - a nyákhártyákon is észlelhető. A L. már a második életévben kezdődhetik, legtöbbnyire azonban a serdülő korban lép fel s az esetek tulnyomó számában tovább terjedve, kisebb-nagyobb eléktelenítéssel járó roncsolásokat okoz s évtizedekig fennállhat. Igen ritka esetben bőrrákkká fajulhat. A legújabb kutatások azon nézet mellett szólnak, hogy a bántalom oka a Koch által felfedezett gümőkórbacillus s igy a L. nem egyéb, mint a helybeli gümőkór (Tuberculosis localis) egyik gyakori alakja.
A L. gyógykezelésénél arra kell törekednünk, hogy a megbetegedett részleteket teljesen eltávolítsuk annál is inkább, mert a bántalom könynyen kiújul. Csekély kiterjedésü L.-nál sikerül, bár ritka esetben, a megbetegedett bőrrészlet kimetszésével a bajt gyökeresen meggyógyítani. Legtöbb esetben azonban arra igyekszünk, hogy a L.-göbök elroncsolása által a baj tovaterjedését lehetőleg meggátoljuk s a gyakori visszaesések alkalmával ezen eljárást újra meg újra meg kell ismételnünk. A bántalmat nem szabad magára hagyni, mert a L. gyakran oly mélyreható és eléktelenítő roncsolásokat okozhat, melyeknek nyomait többé nem vagyunk képesek eltüntetni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
