Lemezelés,
Lemezelés, csekély értékü fémeknek értékesebb fémlemezzel való beborítása. Rendesen a vörös- és sárga rezet ezüsttel, ritkábban aranynyal vagy platinával szokták lemezelni. A réz felszinét fémesre tisztogatják s ezután tömény és közömbös salétromsavas rézoxiddal kenik be, mely vékony ezüstréteget rak le. Még jobban ezüstöz 1 rész ezüstkloridnak és 3 rész ciánkáliumnak vizzel összekevert pépje, melyet a fémtiszta réz felszinére kenünk. A beezüstözés megtörténte után a tárgyra tiszta ezüstlapot kötnek és vagy széntűz felett vagy cseresznyeveres melegig hevített tokos kemecében megmelegítik, miközben kaparó-alaku vassal az ezüstlap felszinét erősen a rézre nyomkodják. Ha az ezüst és réz teljesen összeforrtak, a művelet befejezettnek tekinthető; azonban az igy beborított rézlemezt célszerü hidegen a kivánt vékonyságig kihengerelni, sőt legutoljára fényezett és üvegkemény acélhengerek között átjártatni, hogy tükörsima felszint kapjon. A rézlemez ezüst borítását a lemezvastagság 1/40-1/47-ére szokták venni. Használnak kétoldalasan lemezelt rézlapokat is. A lemezelt rézdrótot ugy készítik, hogy a beezüstözött rézrúdra vékony ezüst tokot húznak, ezután megizzítják s két fém teljes összeforrasztása céljából kihengerlik. A hengerlés után következik a dróthúzás. A réznek aranynyal való L.-e a leirthoz egészen hasonló művelet. Az u. n. leoni drót nem egyéb mint a leirt módon ezüsttel v. aranynyal lemezelt rézdrót. A platinnal való L. ugy történik, hogy a fémtisztára csávázott rézlap gyengén nedves felszinére porrá tört platinaszivacsot szitálnak s midőn ez megszárad 2-5 platina-folióval, végül pedig vékony, de gyengén rozsdás rézlappal borítják be, mely utóbbi oly nagy legyen, hogy a lemezelendő lapra rá is hornyolhatják. Ennek megtörténte után a csomót néhányszor gyengén meghengerlik, ezután vörösizzásig megmelegítik és ily állapotban újra hengerlik. Ennek megtörténte után a borító rézlapot lefejtik és a lemezeltet készre hengerlik. A vasat ugy lemezelik, hogy fémtisztára lecsávázott felszinét megónozzák s a nemes fémlapot, illetve a tárgy alakjának megfelelő borítást, rákötvén, széntűznél az ón olvadáspontjáig hevítik, végül pedig csávázással, fényező acéllal vagy más módon megtisztogatják és megfényezik. Megjegyezzük még azt is, hogy a borításhoz használt fémlap valamivel nagyobb legyen a tárgy lemezelendő felszinénél, hogy erre jól ráhajtogathassák. V. ö. Tscheuschner E. dr., Handbuch der Metalldekorierung (Weimar 1883).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
