Laokoon
Laokoon (l. a mellékelt képet),
LAOKOON-CSOPORT.
)
Antenor fia Apollon vagy poseidon papja Trójában. Midőn a görögök szinlelve fölhagyták Trója ostromát, a város falai alatt egy nagy falovat hagytak, amelynek gyomrában legjobb harcosaik rejtőztek. A trójaiak nem tudják minek vegyék a lovat, de L. óvja honfitársait az ellenség ajándékától, inti, hogy ne bizzanak benne és ne vigyék a városba, szavainak megerősítéseül dárdáját a ló ágyékába fúrja, amire a ló belsejéből fegyverek zörrenése hallatszik. A görög ármány már-már kudarcot vall. Ekkor előáll Sinon, akit a görögök állítólag megkínozva hátrahagytak és elhiteti a trójaiakkal, hogy a ló Athenának szánt áldozati ajándék. A trójaiak kezdtek hinni szavainak, ami kételyük még volt, az is csakhamar eloszlik. L. áldozatot készül bemutatni, midőn Tenedosz felől a tengeren jövő két kigyó megfojtja először két fiát, majd magát L.-t. A trójaiak erre beviszik a városba a falovat és Ilion el van veszve. Igy adja elő L. mondáját Vergilius az Aeneis II. énekében. A monda ezen formájában erkölcstelen, mert L. ártatlanul bűnhődik. Kalkiszi Euphorion, Nagy Antiochus (Kr. e. 224-178) idejében antiochiai könyvtárnok, egy költeményben, még korábban pedig Sophokles tragédiában dolgozta e mondát. Euphorion, akinek költeményét Vergilius forrásul használta, kimerítőbben adja elő az esetet. E szerint L. nem ártatlanul bűnhődött, Apollon bosszuja érte őt utol, mivel ennek határozott tilalma ellen megnősült és érzéki vágyait az isten templomában nem fékezte. A megérdemelt büntetés akkor következett be, midőn a trójaiaknak jó tanácsot adott.
L. bűnhődését ábrázoló szoborcsoportot, a görög szobrászat egyik legismertebb emlékét, Agesander és két fia Athenodoros és Polydoros rodusi szobrászok faragták fehér márványból. Plinius természetrajzi iró dicsérve említi s azt mondja róla, hogy egy darabból van faragva, s hogy Titus császár házában áll. 1506. II. Gyula pápa idejében Rómában az Esquilinus dombon ásták ki és a vatikáni gyüjteményben helyezték el. Ez időtől fogva is osztatlan bámulat tárgya volt; Winkelmann, Lessing és Goethe a görög szobrászat legnagyobb tökélyét látták benne. Azonban mióta a görög szobrászat korábbi idejéből való számos emlék került napvilágra, e csoport művészi értékéről egészen másként itélünk. A csoportnak szembetünőbb fogyatkozásai vannak. Az alakok közt nincs belső kapcsolat, amennyiben az ifjabbik meghal, az atyán egyedül a saját fájdalma uralkodik, s csakis az idősebbik van szellemi kapcsolatban az egyik alakkal, annálfogva, hogy részt vesz atyja fájdalmában. Az utóbbit nem tekintve, az alakokat csakis a rájuk tekerődzött kígyók kötik össze. A valószerüség elleni vétség, hogy a fiuk atyjukhoz képest kicsinyek, ami annál szembeszökőbb, mivel alakjuknál és testrészeik arányainál fogva meglett emberek, nagyságuknál fogva pedig gyermekek. A csoport főjelességét az iszonyu fájdalomtól kínzott mezítelen testnek anatomiailag tökéletes alakítása képezi. E tekintetben a régibb és az újabb idők kevés szobrászati műve vetekedhetik vele.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
