Lange,
Lange, 1. Ernő Fülöp Károly, német regényiró, ki Galen Fülöp álnév alatt ir, szül. Pstsdamban 1813 dec. 21.; 1835-39. orvosnövendék volt Berlinben, azután katonaorvos lett; 1857 óta főtörzsorvos, 1878-ban nyugalmazva Potsdamban. Legelső s némely birálók szerint legjobb regénye: Der Irre von St. James (1854, 4 kötet). Későbbi jobb művei: Der Inselkönig (1852, 5 köt.); Fritz Stilling (1854, 4 köt.); Walther Lund (1855, 3 köt.); Andreas Burns (1856, 4 köt.); Die Tochter des Diplomaten (1865, 4 köt.); Der Löwe von Luzern (1869, 5 köt.); Der Alte vom Berge (1873, 3 köt.); Der Rastelbinder (1874, 3 köt.); Die Moselnixe (1877, 3 köt.); Frei vom Joch (1878, 4 köt.); Die Perle von der Oie (1880, 4 köt.); Die Fürstendiener (1880, 4 köt.); Der Meier von Monjarstendiener (1880, 2 köt.) stb. Összegyüjtött munkái 1857-68, 36 köz. Szinműve: Friedrich in Rheinsberg (2. kiad. 1873).
2. L. Frigyes Albert, német filozofus és közgazdasági iró, szül. Waldban, Solingen mellett, 1828 szept. 28., megh. 1875 nov. 23. 1852-55. gimnáziumi tanár volt Kölnben. 1858-1861. Duisburgban u. o. a kereskedelmi kamara titkára. 1866. Winterthurban telepedett le, 1870. a filozofia tanára Zürichben, 1873. marburgi egyetemi tanár; mint ilyen halt meg. Geschichte des Materialismus und Kritik seiner Bedeutung in der Gegenwart (Iserlohn 1866. egy kötetben, 3. kiad. 1877. két kötetben, újabb kiadás jegyzetek nélkül Cohentől 1887) címü művével oly nagy mozgalmat keltett s oly széles olvasókörre hatott, mint ritkán filozofiai munka. A mű az ötvenes évek nagy materialisztikus mozgalmának hatása alatt keletkezett, egyszersmind a mozgalommal való végleges leszámolást jelenti. Az álláspont, melyből L. a történetet tárgyalja, némileg módosított kantianizmus. 1867. kiadta a Neue Beiträge zur Geschichte des Materialismus-t; még előbb egy kis műben megtámadta Herbart ama kisérletét: a matematikát bevinni a lélektanba. (Die Grundlegung der mathematischen Psychologie. Duisburg 1865). Mint közgazdasági iró is jelentékeny. Főműve itt: Die Arbeiterfrage in ihrer Bedeutung für Gegenwart und Tukunft (1865, 4. kiad. 1879). 1864. ott volt a lipcsei nagygyülésen (Vereinstag deutscher Arbeitervereine) Bebel, Sonalmann s mások mellett őt is beválasztották az állandó választmányba. Egy korábbi idevágó müve: J. St. Mills Ansichten über die sociale Frage (1866). Néhány kitünő cikket irt az Encyclopädie des gesammten Erziehungs- und Unterrichtswesens-be. Halála után jelent meg Logische Studien (1877). V. ö. Vaihenger, Hartmann, Dühring und Lange (1876), a szerző L. mellett foglal állást; Heinze, Hartmann, S. H. Braun F. A. L. als Socialökonom (Halle 1881).
3. L. Gyula, német festő, született Darmstadtban 1817 aug. 17., megh. Münchenben 1878 jun. 25. Düsseldorfban Schirmernek volt tanítványa, azután Münchenben tanult, majd a velencei és milanói akadémiák bizták meg munkákkal. Sarolta főhercegnő tanítója volt Milanóban és Miksa király kedvenc festője Münchenben. Tájképei, melyek az Alpesek változatos világát, az olasz tavak vidékét és a bajor hegységet ábrázolják, különösen pompás, ragyogó szinezésükkel tünnek ki. Nagyrészt a milanói Brera-képtárban, a darmstadti és stuttgarti képtárakban és német, olasz, angol, meg észak-amerikai magángüjteményekben vannak.
4. L. Henrik, német térképrajzoló, szül. Stettinben 1821 ápr. 13-án, megh. Berlinben 1893 aug. 30. Számos térkép és atlasz jelent meg tőle 1852 óta. Egy iskolai atlasza magyar fordításban is megjelent.
5. L. Lajos, német nyelvész és régiségbuvár, szül. Hannoverben 1825 márc. 4., megh. Giessenben 1885 aug. 18. Göttingában tanult s itt is habilitáltatta magát, de Prágában, majd Giessenben s később (1871-től haláláig) Lipcsében volt tanár. Számos filologiai dolgozatain és magyarázatain kivül legfontosabb műve: Handbuch der röm. Altertümer (3 köt., 1876-79); továbbá: Der Homerische Gebrauch der Partikel (Lipcse, 1872-73) és Die Epheten und der Areopag von Solon (u. o. 1874). Kisebb iratai életrajzával 1887. jelentek meg; Curtius, Lepsius és Ribbeck közreműködésével L. adta ki a Leipziger Studien címü folyóiratot. V. ö. Neumann K. J., Ludwig L. (Berlin 1886).
6. L. Miksa, német iró és sakkjátszó, született Magdeburgban 1832 aug. 7. Matematikát, teologiát és különösen jogot tanult, de mint sakkjátszó lett nevezetes. Idevágó munkái: Lehrbuch des Schachspiels (magyarul is: A sakkjáték elemei, fordította Rozsnyay K., Pest 1860); Paul Morphy, Skizze aus der schachwelt (Lipcse 1880) és Der Meister im Schachspiel (Weimar 1881). L. volt (1861) a nyugat-német sakk-szövetség megalapítója is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
