Káldy,
Káldy, 1. Ádám, szül Kéthelyen (Vas) 1765., mhg. Hautzenthalban (Alsó-Ausztria) 1825 jul. 23. Lenkában Vas vmegyében az augusztinusok rendjébe lépett és később Bécsbe, ugyene szerzet klastromába ment. Midőn II. József ezt a szerzetet megszüntette, K. világi pappá lett és Weikersdorfban Bécs mellett káplán volt, később plébános Gross-Wetzdorfban és utóljára Hautzenthalban. Néhány csillagászati-kozmogoniai értekezést irt. Főbb művei: Über die Natur der Kometen und ihre Verbindung mit dem Sonnensystem; Versuch einer Geschichte der Bildung unseres Erdplaneten. Legnagyobb művének címe: Unser Sonnensystem nach mathematisch-physikalischen u. chemischen Grundsätzen bearbeitet (Bécs 1820).
2. K. György, tudós jezsuita, szül. Nagyszombatban 1572., megh. 1634 okt. 30. 1598. lépett a Jézus társaságába és Rómában végezte tanulmányait. Előbb Erdélyben és Bécsben működött mint hitszónok, később a brünni és az olmützi kollégiumokban a hittudományokat tanította. 1615. került Nagyszombatba, 1625. pedig a pozsonyi kollégiumnak lett az igazgatója. Mint hitszónok neve, előadása és eszméi tekintetében megközelítette nagynevü kortársát és benső barátját, Pázmány Pétert. Ennek felhivására fordította le 1626. magyarra az egész szentirást s adta ki Bécsben ezen cím alatt: Szent Biblia, az egész kereszténységben bevött régi deák bötüből (Bécs 1626, Nagyszombat 1732, Buda 1782). Pozsonyban kiadta: A vasárnapokra való prédikációk-nak első részét és Az Innepekre való prédikációk-nak első részét. Ezeknek második része és a Magnificat magyarázata kéziratban maradtak. Istennek szent akaratja, azaz a nagy úr parancsolatjának egynehány prédikációkkal való megmagyarázása, Nagyszombatban jelent meg 1681. Szentirásának tekintélye a magyar kat. egyházban a legújabb időkig fönmaradt. V. ö. Podhraczky József, Nagyszombati Káldy György (Tudomány-Tár. 1838. Értek. III. 296, Fasciculi Eccles. 1842. II. 134.); Kis J., Káldy György nyelve (Budapest 1884).
4. K. Gyula, zeneköltő és iró, szül. Budapesten 1838. Iskoláit a pesti piaristák gimnáziumában végezte s már kor ifju éveiben nagy hajlamot és tehetséget mutatott a zene iránt, mit nagyszülői igyekeztek is kifejteni. A pesti zenedében nyerte előzetes kiképzését, azután Bécsbe ment s az ottani konzervatoriumban hat éven át végezte be tanulmányait Fischoff, Pacher, Sechter s Schlesinger tanárok vezetése alatt. Majd minden hangszeren alapos képzettséget szerzett, ami későbbi karnagyi s kompozitori pályáján nagy előnyére vált. E mellett tanulmányozta az éneket, a hangszerelést s a különböző művelt nemzetek nyelvét. Bécsi tartózkodása alatt sokféle tér nyilt képességeinek érvényesítésére. La Grua, a nagyhirü énekművésznő mellett ismétlő, kisérő s szereptanítási szerepet vitt. Az Akademie der Tonkunst által kiirt pályázatnál négyes szólamu karra, 22 pályázó közül ő nyerte a pályadíjat; mint széphangu énekes három éven át az udvari kápolna énekkarában mint magán énekes működött s az operaháznál is több oldalra nyilt alkalma magát érvényesíteni. 1858. már oly neve volt a zenevilágban, hogy a kolozsvári opera karnagyi állására szerződtették. 1860. a Bukarestben nagy sikerrel működött magyar operának volt igazgatója, Onnan Aradra ment, hol az ottani szinház karnagyi s művezetői állását töltötte be. A 70-es évek elején Budapestre tevén át lakását, 1874. a nemzeti szinházzal kapcsolatos szinitanodában énektanári s operakiművelési tanári állást nyert. A 70-es évek végén Richter János távoztával az akkor oly nagy virágzásnak örvendett budapesti zenekedvelők egylete őt választá meg karnagyának. Mint ilyen nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki több éven át; a klasszikus zeneművek mellett egymásután mutatta be a modern s a magyar zeneirodalomnak is legjobb termékeit, Bizet és Massenet orkesztrális műveivel szintén ő ismertette meg először a fővárosi közönséget. Hogy az énekoktatás terén minő keresett tanár volt ez időben, mutatja az is, hogy Koburg herceg neje, a belga király nagyműveltségü leánya őt választá énektanárul. 1881. a nemzeti szinház rendezője lett és 1884. a magyar kir. opera megnyilván, abban a főrendezői állást foglalta el, melyen több éven át fényes eredménynyel működött. A Hugenották, Carmen, Borgia Lucretia operák rendezését a hires Bülov Henrik mintaelőadásoknak deklarálta. 1889-ben Nikolics Sándorral alapította a magyar zeneiskolát, melynek élén mint alelnök, igazgató s énektanár jelenleg is kihatóan s igazi nemzeti szellemben működik. Nikolics Sándor halála után (1895) a magyar zene-egyesület közgyülése őt választá egyhangulag elnökének s a magyar zeneiskola igazgatójának. 1895 februártól kezdve mint a magyar kir. zeneakadémián működik, a magyar kir. paedagogiumban pedig 1894 szeptembertől az éneket s a zenetörténetet tanítja. Mind a két intézetben, a tanító- és tanárképesítő vizsgálatokhoz miniszteri biztosnak van kinevezve. K. mint magyar zeneköltő is sok érdemet szerzett. Művei számosak és sokoldaluak. Irt operetteket, számos népszinműhöz zenét s egyéb zenekari műveket, férfi s női karokat, nagy számban magyar mű- és népdalokat s alig van oly fajtája a zenének, melyben értékes műveket ne produkált volna. Legbuzgóbb tevékenységet fejtett ki a régi magyar nóták, dallamok, énekek, különösen pedig a kuruc-nóták összegyüjtése s terjesztése körül. Azokat szövegeikkel együtt immár két vaskos kötetben összeszedve s történelmi megvilágításokkal ellátva nemcsak kiadta zongorakisérettel, hanem jól szervezett társulat élén személyesen meg is ismertette velük az ország közönségét. Ily irányban valódi nemzeti közművelődési s hazafiui missziót teljesít. 1895 aug. 8. Nikisch távozása után K.-t szerződtették az Opera igazgatójává. Legújabban megjelennt nagyobb szabásu művei a következők: Régi magyar zenekincsek (zongorára négy kézre, 1890); Kuruc dalok Thököly és Rákóczi korából (1892); Kuruc dalok férfikarra (1893); Régi magyar harci dalok és verbunkosok (a XVIII. századból, 1894); Régi magyar zenekincsek (zongorára két kézre, 1895); Az 1848-49-iki szabadságharc dalai és indulói (1895).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
