Justinianus,
Justinianus, 1. (I.), bizánci császár, szül. Tauresiumban (Illiria) 482. v. 483., parasztszülőktől. Gyermekkori neve a hagyomány szerint tkp. Upravda volt (igaz ember). 527-ben jutott trónra, miután nagybátyja Justinus, aki őt már 4 hónappal halála előtt örökbe fogadta. 565-ig uralkodott és főfőtanácsadójául nejét, Theodorát tekintette, aki ledér erkölcseiről hirhedett szinésznő volt és a szinpadról emelkedett a császári trónra. J. uralkodásának három főmozzanatát nagyszerü építkezések, hadi szerencse és a Corpus Juris civilis (l. o.) képezik. Konstantinápolyban 25 templomot építtetett, köztük a kicsiny és a nagy Zsófia-templomot (l. Aja Szófia). Katonai sikereit főleg kiváló hadvezéreinek, Belizárnak és Narsesnek köszönhette, kik a vandalok és keleti gótok hatalmát megtörték, a régebben elszakadt Észak-afrikát és Itáliát ismét a birodalomhoz csatolták, sőt Hispania tengerparti városait is meghódoltatták. A bolgárok, avarok és szlávok ellen a Duna mentén nagyszabásu védőműveket létesített. Az építkezések, háboruk és hadisarcok temérdek pénzbe kerültek, melyet J. másképen nem tudván előteremteni, zsarolásokat követett el (kényszerkölcsön, jószág- és vagyonelkobzás, uj adók és vámok), melyek a közönséget annyira felingerelték ellene, hogy nyilt lázadásban tört ki. A lázadás 532. január 13-20. tartott. A lázadók hatalmukba kerítették a várost és ha nincs az erélyes Theodora és Belisar, talán meg is buktatják vala J.-t. Több zsinatot tartott és általában erősen befolyt az egyházi ügyek menetére. Az utolsó időben a monofiziták (l. o.) egyik felekezetét pártolta, ami szintén nem nagyon növelte a korabeli kereszténységnek iránta való rokonszenvét, a pogányokat pedig azzal idegenítette el magától, hogy 529. az athéni bölcseleti iskolát bezáratta és elkeseredett harcot folytatott az antik világ szellemi emlékei ellen. Midőn 565 nov. 14. meghalt, kész volt a forradalom, melyet utódja II. Justinus (l. o.) alig tudott lecsillapítani. J. életének főforrása Isambert, Histoire de Justinien (Páris 1856, 2 köt.); Bryce, Life of J. (Engl. Historical Review, 1886. II.); Gfrörer, Hopf, Hertzberg művei a keletrómai birodalomról; Jörs, Die Reichspolitik J.-s (Giessen 1893).
2. J. (II.), Rhinotmetos (a levágott orru), bizanci császár, IV. Konstantin (Pogonatos) fia, akit 685. a trónon követett. Pazarló és zsarnok volt, miért is tiz évi uralkodás után (695) Leontios tábornok megbuktatta, trónjától megfosztotta, orrán megcsonkította és Chersonba számüzte. 698. Leontios bukása után először a kazárokhoz menekült, azután a bolgárokhoz, kiknek segítségével trónját 705. ismét elfoglalta, ellenségein embertelen boszut állott, de 711. egy ujabb lázadásnak maga is áldozatául esett. Vele kihalt Heraklios nemzetsége.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
