Jupiter,
Jupiter, a bolygórendszer 6-ik és leghatalmasabb tagja, melynek tömege az összes többi bolygó tömegét összevéve is jóval felülmulja. Csillagászati jele 
; nyugodt, sárgás fényén, mely az összes állócsillagok és Vénus kivételével, a bolygók fényét is háttérbe szorítja, könnyen felismerhető. Közepes oppozicióban 10-szer fényteljesebb, mint Capella és fénye igen csekély ingadozásnak van csak alávetve. Távcsőben elliptikus korongot mutat, melynek legnagyobb és legkisebb látszó átmérője 37,6 és 35,4 ivmásodperc, miből lapultsága 1/17.1-nek következik. Equatorának valódi átmérője a Földének 11,07-szerese v. 141300 km., térfogata 1277,2-szer akkora, mint a Földé s mivel tömege a Nap tömegének 1047,88-ad részét vagy a Föld tömegének 309,61-szorosát teszi, sürüsége a Földének mintegy negyedrészét vagy vizre vonatkoztatva 1,27 tesz. A nehézségi gyorsulás tehát J. equatorán (betudva a centrifugális erőt is) 2,2, a pólusán 2,8-szor akkora, mint a Földön. Pályája közel köralaku, excentricitása csak 0,14825, és hajlása a Föld pályájához is csekély, t. i. 1° 18´ 411/2. Közép naptávolsága 5,20,280 földpályasugár vagy 773,7 millió km., mely az excentricitás miatt 736,4 és 810,0 millió km. között váltakozik. A legkedvezőbb oppozicióban J. a Földhöz 585,2, a legkedvezőtlenebb konjunkcióban 961,2 millió km.-nyire közeledhetik. Keringési ideje 4332,588 nap, közel 50 nappal kevesebb, mint 12 év, és egymásra következő oppoziciói - midőn is J. éjfélkor delel - évente 38 nappal késnek el, ugy hogy a legközelebbi 1896 febr. 29-ére esik. A J. éve tehát közel 12 földi évig és minden évszak közel 3 évig tart; J. pólusán 6 éves nappal és éjjel váltakozik, melyet még holdvilág sem enyhít, amennyiben a legkedvezőbben álló hold sem látható már a 881/4° szélességen tul.
; nyugodt, sárgás fényén, mely az összes állócsillagok és Vénus kivételével, a bolygók fényét is háttérbe szorítja, könnyen felismerhető. Közepes oppozicióban 10-szer fényteljesebb, mint Capella és fénye igen csekély ingadozásnak van csak alávetve. Távcsőben elliptikus korongot mutat, melynek legnagyobb és legkisebb látszó átmérője 37,6 és 35,4 ivmásodperc, miből lapultsága 1/17.1-nek következik. Equatorának valódi átmérője a Földének 11,07-szerese v. 141300 km., térfogata 1277,2-szer akkora, mint a Földé s mivel tömege a Nap tömegének 1047,88-ad részét vagy a Föld tömegének 309,61-szorosát teszi, sürüsége a Földének mintegy negyedrészét vagy vizre vonatkoztatva 1,27 tesz. A nehézségi gyorsulás tehát J. equatorán (betudva a centrifugális erőt is) 2,2, a pólusán 2,8-szor akkora, mint a Földön. Pályája közel köralaku, excentricitása csak 0,14825, és hajlása a Föld pályájához is csekély, t. i. 1° 18´ 411/2. Közép naptávolsága 5,20,280 földpályasugár vagy 773,7 millió km., mely az excentricitás miatt 736,4 és 810,0 millió km. között váltakozik. A legkedvezőbb oppozicióban J. a Földhöz 585,2, a legkedvezőtlenebb konjunkcióban 961,2 millió km.-nyire közeledhetik. Keringési ideje 4332,588 nap, közel 50 nappal kevesebb, mint 12 év, és egymásra következő oppoziciói - midőn is J. éjfélkor delel - évente 38 nappal késnek el, ugy hogy a legközelebbi 1896 febr. 29-ére esik. A J. éve tehát közel 12 földi évig és minden évszak közel 3 évig tart; J. pólusán 6 éves nappal és éjjel váltakozik, melyet még holdvilág sem enyhít, amennyiben a legkedvezőbben álló hold sem látható már a 881/4° szélességen tul.
J. felületének legérdekesebb jelenségei a sávolyok és a foltok, melyeket már aránylag kis távcső is láttat. A sávolyok a bolygó equatorával párhuzamos menetüek és réteges felhőkhöz hasonló alakokból összetettek. Ugy szinök, mint alakjuk igen gyors változásoknak van alávetve, s alig mondhatni, hogy két egymásra következő éjjelen J. korongja ugyanazon képet láttatná, miért is e bolygó felületéről általánosan érvényes térképet (mint p. a Marson) készíteni nem lehet. Ez equatori sávolyokon kivül - szerényebb méretü távcső mindig kettőt mutat, mely az equatort D-en és É-on kiséri, s mely a korongnak mintegy jellemző alakzata, - még egyes önálló foltokat is figyelnek meg időről-időre. Ezek hol fehérek, hol sötétek, hol szinesek, és tartalmuk is igen különböző. A legnevezetesebb volt egy 1878 nyara óta feltünt vörös elliptikus folt a J. déli félgömbén, mely mintegy 47000 km. hosszusággal és 13000 km. szélességgel birt. Ugy J. maga, mint különösen e vörös folt a herényi és ó-gyallai csillagvizsgálók szorgalmasan figyelt tárgya volt (v. ö. a számos rajzot és leirást az akadémiai értekezésekben). J. felületének tanulmányozása az 1889-iki oppozició alkalmával különösen a Lickobservatory óriási távcsöve segítségével haladt előre. A J.-en látható alakzatok változékonyságából következik, hogy korántsem látjuk a bolygó tulajdonképeni felületét s hogy ezért a foltok sebességéből következtetett tengelyforgás tartama is bizonytalan. Mindamellett Airy, Mädler s Schmidt különböző időben és helyen tett megfigyelései csak másodpercekben térnek el, ugy hogy J. forgási idejét 9 óra 55 perc 34 mpercnyinek téve, alig hibázhatunk egynéhány másodperccel. Nem valószinütlen továbbá, hogy J. részben saját fénynyel is bir még. Fényvisszaverődési képessége ugyanis középben 0,62, azaz a ráeső napfénynek 62 százalékját veti vissza. Legfényesebb részei a korongnak azonban mindenesetre 2-3-szor fényesebbek a közepes felületnél, és ennélfogva talán még saját fényben tündöklők. Hogy egyes fényes foltok az equatori övben ezen felfogással nem ellenkeznek, ezt támogatja egy már Draper által 1870-ben eszközölt fotográfiai spektrum felvétele. Valószinü továbbá, hogy J. belseje is hatalmas átalakító erők székhelye, mert tekintve a felületén végbemenő gyors és óriási kiterjedésü változásokat - minden ivmásodpercnek megfelel a J. felületén 2000 km.-nyi hosszuság, - nem valószinü, hogy ezek a gyenge inszolációból keletkezhetnének. Vogel H. C. vizsgálódásai szerint valószinü, hogy a spektrum a J.-en levő vizgőzre enged következtetni.
J.-nek öt holdja van, az első négy a legelső teleszkópikus felfedezések egyikét képezik, amennyiben Simon Marius 1609 dec., Galilei 1610 jan. látta őket. Az ötödiket felfedezte 1892 szept. 9. Barnard a Lick-csillagdán. Az 5-ik kivételével, mely csak igen hatalmas távcsőben észlelhető, jó operaüveggel már láthatók, sőt egyes kiváló éles látásu emberek szabad szemmel is észreveszik. Elég fényesek s csak az őket nagy közelsége folytán tulsugárzó J. akadályozza általában szabad szemmel való láthatóságukat. A legtávolabbi is alig egy fél teleholdátmérővel távolodhatik tőle. A távcsőben nézve e négy első hold az ivmásodpercet alig meghaladó átmérőjü korongocska, mely foltokkal borított. Ha a holdak a J. korong előtt átvonulnak, e foltok gyakran J. valamely foltjával összeolvadnak, ugy hogy akkor a holdak teljesen szabálytalanoknak tünnek fel. A holdakat J.-től való távolságuk szerint szokás I., II., III., IV. számokkal ellátni, csak az utolsó J.-hold kapta függetlenül ezen elrendezéstől az V. számot. A III. hold a legnagyobb és legfényesebb, a másodlegnagyobb IV: hold azonban fénytelenebb, mint az I. és II. Fotometriai mérések valószinüvé teszik, hogy a J.-holdnak is, valamint a mi Holdunk egyidőben végeznek egy keringést s egy tengelyforgást, ugy hogy J. felé mindig ugyanazon oldalukat fordítják. Elemeik a következők.
A J.-holdnak pályaelemei:
És látnivaló e számadatokból, hogy e holdak rendkivüli gyorsasággal keringenek J. körül oly pályákban, melyek teljességgel köröknek tekinthetők. Hajlásuk is rendkivül kicsiny s tömegük összesen J. tömegének csak 5846-od részét teszi. A főbolygó nagysága és a hajlások kicsiny volta eredményezik, hogy majdnem minden keringésnél egy hold- s egy napfogyatkozás jő létre, s csak a IV: hold, ha konjunkciója v. oppoziciója alkalmával magasan áll, kerülheti ki a sötétülést. E fogyatkozások igen kevés kivétellel mind teljesek s számuk egy J.-év alatt körülbelül 8800: felük nap-, felük holdfogyatkozás. Az utóbbinál a Hold eltünik a főbolygó hátravetett árnyékában, az előbbieknél a Hold árnyékát éles korongalaku folt alakjában látjuk átvonulni J. fényes tányérján. A két belső Hold fogyatkozásánál mindig csak az árnyékba való be- vagy kilépést észlelhetjük, soha nem mindkét tüneményt együtt, mert J. teste elfödi előlünk árnyékkúpjának egy részét. J. oppoziciója előtt a belépések, utána a kilépések észlelhetők. A III. és IV: holdnál többnyire mindkét momentum látható. Egy igen érdekes vonatkozás folytán a három belső hold sohasem szenvedhet egyszerre fogyatkozást. Ugyanis az I. hold középhossza, hozzátéve a III-ik kétszeres hosszát és levonva a II. hold háromszoros hosszát, mindig pontosan 180°-kal egyenlő. Ha tehát J.-re vonatkozólag két holdnak ugyanazon hosszusága van, akkor a harmadik tőlük szükségképen 180°-kal áll el. Ezen fontos törvény az általános vonzás szükséges folyománya. Egy második, szintén igen érdekes törvény, hogy az I. hold közepes mozgása, hozzávéve a III-iké kétszeres mozgását, mindig egyenlő a II. hold háromszoros közepes mozgásával. A J. holdjainak fogyatkozásai, melyek különben már 8-10 cm.-es távcsőben kényelmesen megfigyelhetők, különösen régebben a geográfiai hosszuság meghatározására kényelmes módszert nyujtottak, és most is elég fontosak, miért is a csillagászati táblák jó előre kiszámítva közlik. Ama megfigyelés, hogy a fogyatkozások J. konjunkciója táján 16 perc 26 mp.-cel később következnek be, mint a fogyatkozásoknak az oppozició alkalmával nyert elemeiből való számításai, 1676. Römer Olaf csillagászt a fény terjedési idejének felfedezéséhez vezette. A fogyatkozások legnagyobb tartama beáll, ha a Hold az árnyékkúp tengelyén halad át; e leghosszabb tartamok az I. hold esetén 2 óra 52 perc 4 mp.; a III. számára 3 óra 33 perc 40 mp. és a IV. számára 4 óra 44 perc 50 mp. Ez utóbbi hold 23/4 évig nem szenved s nem okoz fogyatkozást, azután 31/6 évig pedig minden keringésnél. Az első háromnak fogyatkozásai és általában véve J.-hez való állásai is 437 nap 4 órányi periodus után ugyanazon rendben térnek vissza.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
