Jeromos,
Jeromos, 1. szent (Hieronymus Sophronius Eusebius), Eusebius fia, latin egyházatya, szül. Stridonban (Dalmáciában v. a Muraközben) 331 körül. Rómában nyerte tudományos kiképeztetését, hol megismerkedett a kereszténységgel. Tudományos ismereteinek gyarapítása céljából több utazást tett a nyugaton és a keleten. Előbb Galliát járta be s innen visszatérvén, fölvette a keresztséget s egy ideig Aquilejában tartózkodott. 373. beutazta a keletet s hosszabb ideig Antiochiában tartózkodott, hol paulinus püspök és patriárka pappá szentelte. Még ugyenezen évben Konstantinápolyba ment nazianzi szt. Gergely előadásainak hallgatására. Damasus pápa meghivására 381. Paulinus és Epiphanius kiséretében megjelent a római zsinaton. A pápa megbizta az Italának nevezett régi latin bibliafordítás átjavításával, e revideált szöveg később Vulgata (közkézen forgó) nevet nyert. Damasus halála után 385. elhagyta Rómát és ismét Palesztinába vonult. Itt Bethlehem közelében egy kolostorban lakott, hol tudományos foglalkozásokkal töltötte életét 320 szept. 30. bekövetkezett haláláig. Kolostora mellett temettetett el; szentté avatása után azonban teteme Rómába vitetett át. Emléknapját szept. 30. üli az egyház. Az egyház a nagy latin egyháztanítók sorába iktatta. Munkái biblikus, polemikus és történelmi tárgyuak. Összes művei többféle kiadásban lettek közrebocsátva. A maurini kiadásban öt kötetben foglalvák. Egyéb kiadások: az Erasmus-féle (1516-20); A Marianus Victorius-féle (Róma 1566-72); a Tribbechovius-féle (Frankfurt 1648); a Martianay-féle (Páris 1693-1704, 5 köt.); a Vallarsi-féle (Verona 1734, 11 köt.). V. ö. Dankó József, Divum Hieronymum oppido Stridonis etc. natum esse (Mainz 1874); Sychowski St., Hyeronimus als Kirchenschriftsteller (Münster 1894); H. als Litteraturhistoriker (Kirchengesch. Studien, Münster 1895).
2. J. (prágai), családi neve állítólag Faulfisch volt, Husz barátja és hive, szül. Prágában, meghalt Konstanzban 1416 május 30. Prágában, Párisban, Kölnben, Oxfordban és Heidelbergában tanult; Angliában megismerkedett Wicklef tanaival; 1410. ő rendezte be II. Ulászló meghagyásából a krakói egyetemet. Hazatérve, résztvett Husz küzdelmeiben. Mikor értésére esett, hogy emezt Konstanzban elfogták, védelmére odasietett, de Hirsauban elfogták és kiszolgáltatták a zsinatnak. A börtönben szenvedett kinzások következtében 1415 szept. 23. nyilvánosan visszavonta tanításait,de midőn látta, hogy ennek dacára sem adják vissza szabadságát: ismét fentartásuk mellett nyilatkozott, ami miatt aztán máglyahalálra itélték. V. ö. Helfert, Huss u. Hiëronymus (Prága 1853); Becker, Die beiden böhm. Reformatoren Huss und Hiëronymus (Nördlingen 1858).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
