Jatrokémia
Jatrokémia (gör. Iatrochemia), orvosi irány, amely Descartes deduktiv tanain alapulva az emberi szervezetet vegyészeti laboratoriumnak tartotta s az életjelenségek okául a testben levő nedveket (humores) s az ezek közt létrejövő vegyi folyamatokat vette fel. A jatrokémikusok iskolájának megtalapítója de la Boë (Sylvius) Ferenc, a lejdai egyetem tanára (1658). Az ő élettanában főszerepet a nyál, a hasnyálmirigy váladéka, mint savak, s az epe mint alj, játszottak. A nyálnak tulajdonította a gyomor-emésztést, a hasnyálmirigy nedve és az epe az ételpépet szerinte nyirkra és bélsárra bontja. A vér volt a főhelye azon végbemenő vegyi folyamatoknak, forrásoknak, erjedéseknek, amelyekből az élet és az egészség függöttek. Az agyban pedig a táplálásra fel nem használt vérből az u. n. «spiritus vitae» desztilálódott le, ami az idegeket érzékenyekké tette. A betegségeket v. a savaknak, v. az aljaknak tulsúlyra jutása okozta. Az epe lázakat, a savak dugulásokat, a savas hasnyálmirigynedv váltólázat, ha pedig az az epével helytelenül keveredve forrott föl, az igy keletkező éles gőzök (ahlitus) epilepsziát, ájulást, szivdobogást okoztak. Gyógyzereik főleg a savak, vértisztító, izzasztó, hánytató és hashajtószerek voltak. Sylvius sok követőre talált s iránya fennállott a XVII. sz.-on át, sőt a XVIII. sz.-ban is. A jatrokémikusoknak legnagyobb ellenségeik a jatrofizikusok voltak, kik élettanukban inkább a test szilárd alkatrészeit vették figyelembe. Szerintük az emésztés egyszerü őrlés, a melegség surlódás, az érzékenység az idegelemek rezgése volt, a sziv a szivatttyu, a csontok és izmok az emeltyü törvényeit követték. Megalapítói voltak Borelli János Alfonzo és Bellini Lőrinc pisai, Baglivi György római tanárok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
