Járgány
Járgány (l. a mellékelt kép), 1. oly mezőgazdasági mótor, mely a gazdaságban alkalmazott állatok vonóerejét munkagépek hajtására teszi alkalmassá, mely célból, miután a munkagépek rendszerint forgó tengelylyel hozatnak működésbe, az állatok haladó
1. ábra. Taposó hid keresztmetszete.
mozgását forgó mozgássá alakítja át. Az állat csak bizonyos középsebességgel halad, mely sebességet munkagépek hajtására sokszorosítani kell. A sebesség nagyobbítására egy vagy több kerékpárból álló kerékművek, u. n. áttéti szerkezetek szolgálnak. A gyakorlat megkivánja, hogy a J.-nyal különböző sebességgel járó munkagépeket lehessen hajtani, mert más fordulatszámmal jár p. a szecskavágó-, őrlő-, gyökérvágó- és mással a cséplőgép. Ennek megfelelőleg a J. kiegészítő részét képező külön áttéti szerkezet is egy, v. több kerékpárból fog állani. Igy a 900-1100 fordulatszámmal működő cséplőgép hajtásához 3 kerékpárból, a lassabban járó szecskavágó-, gyökéraprítógép hajtásához 2 kerékpárból álló áttéti szerkezetet használunk. A J.-on az állatok egyenes irányban, v. körben járva működnek, e szerint taposó és körben járó J.-okat különböztetünk meg.
I. Taposó J.-ok. Ezeknél az állat nem huzással, de testsúlya tova mozgatásával működik. Ily gépek Amerikában vannak elterjedve,
2. ábra. Taposó hid hosszmetszete.
nálunk nem honosodtak meg. Ide tartoznak: a) A taposó tárcsa. Az állat ferde tengelyre erősített sugaras lécekkel biró gyürüs tárcsán igyekszik felfelé haladni, amely alatta elcsuszik. A gyürü karjai erős fatengelyhez erősítvék, amely a gyürü sikjára merőlegesen áll és talp- és nyakperselylyel van helyzetében megtartva. A forgás a ferde tengely végén kúpkerékpárral vitetik tovább. Hátránya, hogy az állat a tárcsa forgása miatt irányát folytonosan változtatni kénytelen, mi által munkabirása csökken. b) A taposó hid (l. 1-2. ábra). A taposó pálya lejtősen fekvő végnélküli lánc, melynek egyes részei két oldalt csuklós pánttal birnak és áterő csapszeggel vannak egymáshoz kötve. A csapszeg minden oldalán kis futókarikák ülnek, melyek a szekrény oldalaihoz erősített sinen és a hid hátsó részén levő kengyelen gördülnek, mig a szekrény mellső oldalán a csapszegek a nagy fogaskerék koszorujának kivágásaiba nyilnak. Ezen belül fogazott fogaskerékkel egy kisebb fogaskerék áll kapcsolatban. Az állat az alatta elcsuszó pályán folyton felfelé haladni iparkodik és súlyával mozgatja a pályát. A nagykerék percenkénti forgásszáma 24-40, a kis keréké 1:4 áttevés
3. ábra. Közönséges nyitott vagy skót járgány.
mellett 96-160. Minden fogaskerék tengelyén egy-egy szijdob van, amelyről a forgás a munkagépre vitetik át. Ezen taposó J.-ok előnye, hogy kis helyet foglalnak el, s az állat nagyobb munkát fejt ki, mint a körben való járásnál. Az egyszerü áttevés folytán hatásfokuk is elég nagy. Hátrányuk, hogy a sok kis csap szoros gondozást igényel, továbbá, hogy a gyenge állatokat nagyon megkinozza. A megindulásnál v. a munkagépek kikapcsolásánál a gép gyors járásának - amely esetleg az állatra nézve is káros lehet - dörzsfékek alkalmazásával veszszük elejét.
II. A körben járó J.-ok. Az állatok vonórudak elé fogva körben járnak, és a hajtókerék forgása kapcsolt kerékművekkel vitetik át a transzmisszió tengelyre. EJ.-ok hatásfoka a gyakorlatban átlag 75%. A hajtókerékpár áttevése öt-hatszoros, az áttéti kerékpáré három-ötszörös, ugy hogy az állatok egyszeri körüljárására a transzmisszió-rud 15-30-at fordul. A kerekek alakjára nézve
4. ábra. Ivartós vagy hidjárgány.
megjegyezzük, hogy homlokkerekek ajánlatosabbak mint kúpkerekek, miután azonban a J. feladata a függőleges mozgást vizszintessé alakítani át, az egyik kerékpár mindig kúpkerék lesz. Aszerint amint a hajtómű forgása a földszinén vezetett tengelylyel v. pedig a vonósállatok fölött vezetett szij-transzmisszióval vitetik tova: a körbenjáró J.-ok fekvő- és álló J.-okra oszthatók fel. Mindkét csoportba valók szilárd alapra vannak erősítve v. járó kerekeken szállíthatók és e szerint helyhez-kötött és szállítható J.-okat szokás megkülönböztetni.
A) A fekvő J.-ok. A hajtókerék ágyazása szerint lehetnek csapos-, tengelyes- és korongos fekvő J.-ok. a) A csapos fekvő J.-oknál a hajtókerék agya ki van furva és szilárdan leerősített csap körül forog el. Ezen csoportba tartoznak: A közönséges nyitott vagy skót J. (l. 3. ábra). A talajon cölöpökkel rögzített keresztalaku talpfákra átmenő csavarokkal öntött vasalzat van erősítve, mely egyuttal a hajtókerék csapját is képezi, mely egyuttal a hajtókerék csapját is képezi, más esetben ily csapok külön erősíttetnek abba. A hajtókerék a vonórudak felvételére sarukkal bir, melyekben azok csavarral vannak kötve. A nagy hajtókerék a hosszas vascsapon lazán ül. A vele kapcsolatos kis homlokkerék a nagy kúpkerékkel rendszerint egy darabból való, vagy fognyulványokkal kapaszkodik bele, hogy amazt is magával vigye. A nagy kúpkerékkel kapcsolatos kis kúpkerék vizszintes tengely körül forog el, melynek végén egyetemleges csukló ül, melylyel a mozgást bármily irányban lehet a transzmisszió-rudra átvinni. A kúpkerék koszoruja a felemelkedés ellen kengyellel tartott szorító karikákkal van biztosítva. Hátránya ezen J.-nak, hogy por és piszok ellen nincsen védve
5. ábra. Amerikai nagy homlokkorongos járgány.
és amellett az ügyetlen kezelő rajtuk könnyen megsérülhet. Ezen hátrány megszüntetésére belső fogazással ellátott hajtókereket alkalmaznak, amely felülről teljesen zárva készül. A kúpkerék csapja kenésére a burkon külön fedővel zárható üregek vannak. Ide tartozik azután a harang-J. (l. o.). A csavar-J., amelynél a hajtókerék csigakerék és fogazata meredek menetü végtelen csavarral áll kapcsolatban. A csavartengely végén egyetemleges csukló ül, mely a forgást a transzmisszió-rudra viszi át. Hatásfoka körülbelül csak 40% és igy csak időnként dolgozó kisebb munkagépek hajtására alkalmas. b) A tengelyes fekvő J.-ok. A hajtókerék ez esetben mindig tengelyhez van kötve, a tengely pedig talp- és nyakperselybe ágyalva. E csoport képviselői: Az ivtartós vagy hid-J. (l. 4. ábra): a főtengely tölgyfakeretbe erősített talpperselyben nyugszik. A nyakpersely felvételére a fahiddal összekötött ivestartó szolgál. A vonókereszt a nyakpersely fölött a tengelyre van erősítve. A henger-J., egész hajtóműve öntöttvas hengerbe van foglalva, igy amellett, hogy por és piszok ellen teljesen védve van, a munkások sem sérülnek meg olyan könnyen, mint egyéb J.-oknál. A hajtómű az u. n. planet-rendszer szerint készül. A szilárdan beerősített öntöttvas henger felső részén belül fogazott koszoruval bir, melybe a vonórudakat tartó fedél három csapján ülő három fogaskerék kapcsolódik. Ezek egyuttal a középtengelyre ékelt fogaskerékkel is kapcsolódnak és igy a fedél körülforgása alatt a tőrengelyt forgatják. A főtengely forgása az alsó kúpkerékpárral lesz gyorsítva és az
6. ábra. Oszlopos járgány vizszintes szijvezetéssel.
egyetemleges csuklót tartó tengelylyel közölve. Hátránya ezen J.-nak, hogy a nagy surlódási veszteség miatt meglehetős kicsiny a hatásfoka (0,60%-0,65%), amiért is manapság ritkábban készítik. c) A korongos J.-ok. Itt csapra vagy főtengelyre nincs szükség, mert a nagy hajtókerék ezeknél fogazott korong, melyet állítható vizszintes és merőleges vezető kerekekkel támasztanak alá. A gyakorlatban többféle ily szerkezet ismeretes: Az amerikai nagy homlokkorongos J. Különösen Amerikában terjedt el, csak nagyobb lóerőre alkalmas. A belül fogazott nagy homlokkorong (l. 5. ábra) a vonókarok felvételére tokokkal bir. A korongon belül átlós kar van megerősítve, melynek két vége a kis homlokkerekek tengelyeinek nyakperselyül szolgál. Ezen tengelyek alul talpperselyben futnak és reájuk egyuttal a kúpkerekek is vannak ékelve. A svájci v. kettős kúpkorongos J. A hajtókorong két kúpos fogkoszoru összeillesztéséből van alkotva. A korong vezetésére vizszintes és függőleges síkba helyezett vezetőkorongok szolgálnak; a vonórudak a korong oldalához érintőlegesen vannak elhelyezve. Az áttevési tengely a korong belsejében keresztben van ágyalva és két végén egy-egy kis kúpkereket tart, melyek közül az egyik a felső fogkoszoruval, a másik az alsóval áll kapcsolatban. Ugyanezen tengelyen ül még egy nagyobb gyengén kúpos kerék, mely a forgást a vizszintes tengelyen ülő kis kerékre viszi át. Az itt ismertetett mindkét korongos J.-nál az erő két oldalt vitetik át a hajtókorongról, igy a fogak igénybevétele és egyuttal kopásuk is kisebb mint egyéb J.-oknál. A svéd vagy egyszerü kúpkorongos J. A nagy kúpos fogkoszoru erős fakeretre van szilárdan erősítve, a korong
7. ábra. Oszlopos járgány merőleges szijvezetéssel.
közepén pedig talp- és kengyeles nyakpersely egy tengelyt tart, mely a nyakpersely alatt és fölött hord kúpkereket. A felső kúpkerékkel és a fogkoszoruval közös tengelyen ülő kúpkerekek állanak kapcsolatban. Ezen tengely két csapágya az egymás mellé helyezett vonórudakat köti össze. A tengely alatt a vonórudakhoz erősített kar alul tokot képez, mely a J. középső álló tengely meghosszabbodására illik és a körül forgatható. A külső kúpkerék alatt a vonórudakhoz egy vezérkarika is van kötve, nehogy a vonórudak esetleg felemelkedjenek és a kapcsolás megszünjék.
B) Álló vagy oszlopos J.-ok. Az oszlopos J.-oknál az erő a J.-on levő szijdobbal vitetik át a munkagépre; a szijat oly magasan kell vezetni, hogy alatta a vonóállatok eljárhassanak. A gazdasági célokra szolgáló J.-oknál a tengely az alzatnak talpperselyében és az alzattal egybeöntött vagy arra szilárdan ráerősített öntöttvas vagy kovácsvas üreges oszlopnak nyakperselyében van ágyalva. A szijdob vagy közvetlenül az oszlopon átérő tengelyen ül, tehát a szij vizszintesen lesz vezetve (l. 6. ábra) v. pedig ezen tengelyről még külön kúpkerékpár a vizszintes mozgást merőlegessé változtatja, mely esetben a szij merőleges síkban (l. 7. ábra) vezettetik a munkagépre. Az álló tengely maga tartja a hajtókereket v. az oszlopon átérő tengely alul csak az áttéti kereket tartja, mig a hajtókerék v. az oszlop által képezett csap körül forog, v. pedig mint korongos kerék vezető kerekekkel lesz alátámasztva. E szerint tengelyes, csapos és
8. ábra. Pinnet-féle járgány.
korongos álló J.-okat különböztetünk meg. A csapos álló J.-ok egyik képviselője a Pinnetféle J. (l. 8. ábra). Az (a) hajtókerék az alzatöntvényre erősített (c) üreges öntöttvas oszlop mint csak körül lesz (b) vonórudakkal forgatva. A vele kapcsolatos (d) kerék egybe van öntve (e) homlokkerékkel és azzal együtt az alzatöntvénybe megerősített csap körül forog. A nagy homlokkerék az oszlop belsejében levő (g) tengelyre ékelt (f) kis fogaskereket forgatja. A hosszu álló tengely az oszlop nyakcsapágyán átér és arra kis zárókerék van ékelve, a fölött pedig a szijdob lazán rátolva. Az egyik forgásirányban a szijdob agyán átmenő kilincs a zárókerék fogaiba ütközik és igy ezen irányban a tengely magával viszi a szijdobot is, mig ha a J. rögtönös ellenállások miatt megakad, a kilincs végigcsuszik a fogak lejtőin és a zavar a munkagépre nem hathat át. Ha a szijat nem vizszintes, de merőleges irányban akarják levezetni, akkor az átérő tengely fölé kúpkerékpárt alkalmaznak. Erre a célra az oszlop nyakán ülő öntöttvas nyereg két csapágyban vizszintes tengelyt tart, melyen kisebbik kúpkerék foglal helyet. A vizszintes tengelyre a szijdobok vannak fölékelve. A korongos álló J. (l. 9. ábra) első szerkesztője Albaret volt. A belül fogazott (a) hajtókorong a vonórudak részére sarukat tart és forgásában vizszintes és függőleges síkba helyezett vezető karikákkal van alátámasztva. Egyebekben megegyezik az előbb leirt J. szerkezetével. A vizszintes tengelyen két különböző átmérőjü szijdob ül, hogy velük a szükség szerint kisebb v. nagyobb sebességet igénylő
9. ábra. Albaret-féle járgány.
munkagépet lehessen hajtani. Rendszerint (c) oszlop alul egybe van öntve (d) karokkal, melyek azt az alzatkerethez kötik.
J. (ném. Gangspill: ol. argana; ang. capstan), a tengerészetben a vizbe dobott horgonynak kiemelésére szolgáló készülék, mely vagy kézi erővel, a matrózok által, vagy pedig gőzerővel hozatik működésbe. Fő alkatrészét elvileg egy a hajó fedélzetéhez, vagy két fedélzet közé erősített, függélyesen álló henger képezi, mely kézi erőnek kihasználása mellett, J.-karók által, különben pedig egy kis gőzgép segélyével, függélyesen álló hossztengelye körül forgattatik és amelyre ezen forgás következtében a horgonylánc vagy kötél rácsavarodik és a horgonyt a vizből kiemeli. Miután azonban a láncnak a J.-ra való csavarodása nem mutatkozott célszerünek, a J.-nak alsó részét megfelelő erős vastag fogakkal látták el, melyek a láncszemet a hajónak azon oldalrészén, ahol a kiemelendő horgony van, megfogják és a hengernek egy fél forgásáig fogva tartják, azután pedig - tehát a hajó másik oldalrészén - ismét elbocsátják, ugy hogy ily módon a már nem dolgozó, lazán levő lánc mindjárt a láncfülkébe raktározható.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
