Japáni festészet.
Japáni festészet. A japániak papirra v. pedig selyemre, vallási célre ritka kivételképen fára festenek, vallási célra ritka kivételképen fára festenek: a papírt és a selymet, melyre festeni akarnak, fa rámára feszítik és vizirányosan a földre fektetik a festő a földön guggolva a kifeszített lap fölé hajol és fekete tusba mártott finom ecsettel könnyedén veti oda az ábrázolás rajzolatát, melyet utóbb szinesre fest. Önként érthető, hogy a lap vizirányos fekvése hatással van az ábrázolóra, kivált annak távlati látszatára. A festészet a japáni nép tulajdonképeni művészete, s a festészet története egyszersmind magában foglalja a japáni művészet történetét. A J. biztos adatokkal támogatott története a IX. sz.-dal kezdődik. Ekkor élt Kosé Kanaoka festő és költő, kit a japániak legkiválóbb régi festőjüknek tartanak. Ez időben a J. a vallási eszmék uralma alatt állott: a humoros, komikus ábrázolások csak későbben, a XII. sz.-ban fejlődtek ki. Ez iránynak megalapítója Toba Sôjo. Kivüle még számos kiváló tehetségü, bár kevésbé hirneves festő élt a XII. sz.-ban. A XIII. sz.-ban a Fujivara-család számos jeles festővel ajándékozta meg Japánt. Köztük leghiresebb Csunétaka udvari festő és Tosa tartomány kormányzója. Tanítványai Tosa névről nevezték el a mester iskoláját, mely a J.-nek ma is egyik fő irányát képviseli. A XIII. sz. folyaman mind határozottabb nemzeti jelleget öltött a J. és vele kapcsolatban megállapodásra jutottak a japán díszítmény elvei. A nemzeti iskola azonban csak a XIV. sz.-i politikai zavarok lecsillapulta után fejlődött ki, s a tosai iskola régies iránya meghaladott állásponttá lett. A nemzeti iskola virágzása tetőpontját a XV. sz.-ban érte el, s belőle keletkezett a XVII. sz.-ban a népies iskola, melynek uttörője Matahei, de tulajdonképeni megalapítója és kifejlesztője Hokusai (1760-1849), ki nemzetének egyik legnagyobb festője, sőt európai szempontból tekintve a legnagyobb. Ecsetje erőteljes, eredeti és meglepő ábrázolásokat állít elő; benne az eredetiséggel, a humorral, a leleményességgel nemes izlés párosul, kezek ügyessége pedig a csodával határos, művei felölelik az egész japáni életet és természetet s általuk erre el a J. és az iparművészet a tökély legmagasabb fokát. E században is több jeles mester született Japánban, de 1868 óta a kivitel számára jobbára selejtes festői művek készülnek, s minden irányban hanyatlás mutatkozik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
