Janssen,
Janssen, 1. Erik, a Läsare (olvasó) quietisztikus ortodox felekezet alapítója Svédországban. E felekezet nevét onnan kapta, mert hivei a templomon kivül összegyültek és a szentirást és Luther műveit olvasták. Az állami egyháztól való elszakadásuk és türelmetlenségük a kormány közbelépésére szolgáltatott okot. A felekezet rajongó jellege 1843. kezdett feltünni, amikor J. közönséges parasztember létére apostolnak nyilvánította magát, a nyilvános istentiszteleteket zavarta és az összes épülésre szolgáló könyveket elégette. Megalapította a bishopshilli szellemi koloniát É.-Amerikában. Ez a mozgalom most már megszünt. V. ö. Die rufenden Stimmen (svédből fordítva, Lipcse 1843).
2. J. János, német kat. teologus és történetiró, szül. Xantenban 1829 ápr. 10., megh. Frankfurtban 1891 dec. 24. Majnai Frankfurtban sok évig a kat. gimnáziumon mint történettanár működött. Nagy feltünést keltett 1877. megjelent Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters c. művének I. kötetével. E műből mostanig 8 kötet jelent meg számos kiadásban; az utolsó 2 kötetet Pastor rendezte sajtó alá. J. elvi harcot folytat a protestantizmus ellen, abból a föltevésből indul ki, hogy Németország a XIV-XV. sz.-ban és különösen a középkor végén minden tekintetben virágzó állapotnak örvendett és hogy e virágzásnak csakis a reformáció ásta meg a sirját. A támadásokra J. két izben válaszolt: An meine Kritiker (Freiburg 1882) és Ein zweites Wort an meine Kritiker (Freiburg 1882) és Ein zweites Wort an meine Kritiker (u. o. 1883). J.-t katolikus részről nagy kitüntetések érték és a pápa 1880-ban prelatusává és protonotáriusának nevezte őt ki. Régibb művei közül megemlítendők: Wibald von Stablo u. Corvey (1854); Frankreichs Rheingelüste und deutschfeindliche Politik in früheren Jahrhunderten (Frankfurt 1861; 2. kiad. u. o. 1883); Schiller als Historiker (Freiburg 1863, 2. kiad. 1879); Zur Genesis d. ersten Teilung Polens (u. o. 1865); Gustav Adolf in Deutschland (Frankfurt 1865); Karl der Grosse (u. o. 1867); Geschichtsquellen d. Bistums Münster (Münster 1865); Frankfurts Reichskorrespondenz v. 1376 bis 1519 (Freiburg 1863-66, 2. köt.); Zeit- und Lebensbilder (u. o. 1875, 3. kiad. 1879); Friedrich Leopold, Graf zu Stolberg (u. o. 1876-77, 2. köt. Az ujabb átdolgozás 1 kötetben, 3 kiad. 1882). V. ö. Pastor, J. J. 1829-1891. Ein Lebensbild (Freiburg 1892); Schwann, J. J. und die Geschichte der deutsch. Reformation (München 1893). V. ö. Burdeau értekezését a Budapesti Szemlében, 1889. 57. l.; Paulsen szép jellemzését a Deutsche Litter. Zeitung-ban (1894, 5. sz.); Sybels Histor. Zeitschrift (1894, 326. lap).
3. J. Kamill, belga politikus, szül. Lüttichben 1837 dec. 6. Jogot végzett és azután a közigazgatási pályára lépett. 1872-ben Konstantinápolyba került a belga követségekhez; 1875. az alexandriai nemzetközi törvényszéknek lett elnöke; 1878. a belga külügyminiszter megbizásából Kis-Ázsiában és a szentföldön tanulmányozta a kereskedelmi viszonyokat; 1879. pedig főkonzulnak nevezték ki Bolgárországba. Ettől az állástól 1882. vált meg, amidőn hasonló minőségben Kanadába került. 1885. II. Lipót belga király a Kongó-állam szervezésével bizta meg, 1887. pedig az uj állam főkormányzójává tette. 1890. visszatért Brüsszelbe, hol főkormányzói cimének megtartásával az igazságügyi és pénzügyi minisztériumban működik.
4. J. Péter, német festő, szül. Düsseldorfban 1844 dec. 22., egy derék rézmetsző fia. 16 éves korában a düsseldorfi akadémia, utóbb Bendemann tanítványa, 1877. a düsseldorfi akadémia tanára, 1885. a berlini műv. akadémia tagja lett. Elejétől fogva nagy, komoly, többnyire monumentális föladatok megoldásán fáradozott. A Péter megtagadja Krisztust c. első nagyobb festmény (1868) után első dijat nyert a krefeldi városháza terme számára tervezett falfestmények pályázatán a Németország megszabadítását Herman által ábrázoló képekkel. 1872. a brémai uj tőzsdeépületet, azután a mörsi szeminárium auláját, 1874. a berlini nemzeti képtár egyik termét diszítette falfestményekkel. 1874. festette a Svájciak a sempachi csata előtt c. nagy olajfestményét. 1880-1882. készítette az erfurti városháza disztermében viaszfestékkel festett falképeit, melyek egyes jeleneteket ábrázolnak a város történetéből. A berlini fegyvertár tábornokcsarnokában festette 1884-től fogva a fehrbellini, a torgaui és a hohenfriedbergi csaták falképeit, majd a düsseldorfi akadémia aulájában az emberi életet és a képzeletet jelképező frzeit. Egyéb kitünő festményei: Bacchus gyermeksége (1883), Herwarth von Bittenfeld tábornagy képmása (berlini nemzeti képtár); Dodde Valter barát és a bergeni parasztok a worringeni csata előtt 1288-ban (1893, düsseldorfi városi képtár).
5. J. Péter Gyula Cézár, francia asztrofizikus, szül. Párisban 1824. Egy ideig a meudoni fizikai-asztronomiai obszervatórium igazgatója volt. Főmunkái a szpektroszkópikus vizsgálatokra vonatkoznak. Az 1868-iki napfogyatkozás alkalmával olyan módszert talált föl, amelynek segítségével a protuberanciákat teljes napvilágnál is meg lehet figyelni. Fontosak továbbá J.-nak a napszinképben a vizgőz hőelnyelő-vonalaira vonatkozó vizsgálatai. Foglalkozott a nap fölszinének lefotografálásával is, és e téren is nevezetes eredményeket ért el. 1874-ben Japánban a Venus elvonulását figyelte meg és ez expedició alatt alkalmazta először a meudoni uj csillagvizsgáló fő műszereinek egyikét, a fotoheliográfot. 1873 óta a francia akadémia tagja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
