János György,
János György, 1. (II.), Anhalt-Dessau hercege, szül. 1627 nov. 17., megh. Berlinben 1693 aug. 7. Uralkodását 1660 szept. 15. kezdé meg; 10 évvel később a brandenburgi nagyválasztó-fejedelem szolgálatába lépett, ki 1770. táborszernagygyá nevezte ki. 1672. szövetséget létesített a választófejdelem és I. Lipót császár között, melynek célja a vesztfáli béke fentartása volt.
2. J., brandenburgi választó-fejedelem (1571-1598), Oeconomus melléknévvel, szül. 1525., megh. 1598 jan. 8. Atyját, II. Joakimot 1571. követte a trónon és ugyanekkor nagybátyjának, Küsztrini Jánosnak birtokai is ő reá szállottak. Kiméletlen szigorral fogott az atyja alatt elharapódzott visszaélések orvoslásához. Lippoldot, a pénzverde elnökét halálra kinoztatta, számos más tisztviselőt bezáratott és oly takarékosságot honosított meg a közigazgatás minden terén, hogy az atyja alatt felszaporodott államadósságot rövid idő alatt törleszthette. Ebben a rendek is segélyére voltak, kik 1 millió tallérnyi kölcsönt szavaztak meg neki, melynek fejében azonban kiváltságaik megujitását nyerték J.-től. Mint buzgó lutheránus, ellenfele volt a református hitü német fejedelmeknek és ez ellenszenvét még a külügyi politika terére is átvitte. Háromszor nősült és összesen 23 gyermeke született.
3. J. (I.), szász választó-fejedelem (1611-56), szül. 1585 márc. 5., megh. 1656 okt. 8. Bátyjának, II. Keresztélynek halála után (1611) vette át a kormányt. Politikájának a református hitüek, különösen V. Frigyes pfalzi választó-fejdelem iránti gyülölet és az Ausztriához való szoros ragaszkodás jellemző irányai és céljai. A koronát, melyet a cseh rendek neki 1619-ben felajánlottak volt, visszautasította és Ferdinánd stájer főhercegnek császárrá való megválasztását szavazatával eldöntötte. Féltékenységből és a kálvinista pfalzi Frigyes iránti vallási gyülöletből hatalmasan támogatta a császárt Lusácia és Szilézia visszafoglalásában és pacifikálásában. Midőn Gusztáv Adolf svéd király a német protestánsok segélyére érkezett, eleintén a császáriakkal tartott és Gusztáv Adolfnak, midőn ez az Elbén átkelni iparkodott, utját állotta, amivel Magdeburg bukását és romlását idézte elő. Csak miután a Liga seregei Szászországot is alaposan feldulták, csatlakozott J. Gusztáv Adolfhoz. Ennek hősi halála után (1632) megunta a protestánsokkal való szövetséget és a pirnai s eilenburgi alkudozások alapján a császárral 1635-ben Prágában külön békét és szövetséget kötött a franciák és a svédek ellen. Jutalmul a császártól Lusáciát kapta örökös birtok gyanánt, fia Ágost pedig a magdeburgi érsekség jövedelmeit. A választó-fejedelem elpártolása miatt a svédek Banér alatt rettenetes boszut állottak Szászországon. Banér a Wittstock melletti győzelem után 1636-39-ig háromszor pusztította el tüzzel-vassal az országot. 1642-44. pedig Torstenson semmisítette meg a szász sereget Lipcse és Jüterbognél és súlyos adóval sujtva az országot, J.-t (1645) a kötzschenbrodai fegyverszünet aláirására kényszerítette (aug. 27.). A vesztfáliai békében (1648) J. megtartotta a prágai békében neki biztosított területet. Második feleségétől, Albrecht porosz herceg leányától született fiai közül négy élte őt tul: János György, Ágoston, Keresztély és Móric.
4. J. (II.), szász választó-fejedelem (1656-80), I. János György választó-fejdelem legidősb fia, szül. 1613 máj. 31., megh. Freibergben 1680 aug. 22. Építkezései Drezdát korának legszebb német városává tették és a drezdai operaház az olasz zenének központja lett német földön. Megzavarodott pénzügyi viszonyai arra kényszerítették, hogy XIV. Lajostól segélypénzeket fogadjon el, melyeknek fejében szolgai viszonyba került a francia királyhoz, sőt arra is kötelezte magát, hogy a római királyválasztáskor Lajos fiára fog szavazni.
5. J. (III.), szász választó-fejedelem (1680-91), az előbbinek fia, szül. 1647 jun. 20., megh. Tübingában 1691 szept. 12. 1680. követte atyját a trónon. Művészeti érzékre nézve atyjához hasonló volt, de tulszárnyalta őt hazafiaságban s kötelességérzetben és erélyesebb, meg harciasabb is volt atyjánál. Midőn a törökök 1683. Bécset ostromolták, a szorongatott város segélyére sietett; 1685. 5000 embert küldött a magyarországi török háboruban I. Lipót segélyére, 1688. pedig, midőn a francia seregek törtek Németországba, J. volt az első, aki hadát a francia határra szállította. 1691. a birodalmi sereg fővezérletét vette át, de Caprara császári vezérrel nem értvén egyet a követendő taktika kérdésében, kevesett végzett a franciákkal szemben.
6. J. (IV.), szász választó-fejedelem (1691-94), szül. 1668 okt. 18., megh. Drezdában 1694. ápr. 27. Óriás termetü és erejü férfiu volt, ki politikai tekintetben a nagyratörő és még a császárral szemben is követelő Schöning tábornokra, azonkivül pedig kedvese, Neidschütz Magdolna Szibilla (utóbb Rochlitz grófnő) szavára hallgatott. 1693. a francia háboruba indult, melyben azonban keveset végzett.
7. J., szász herceg, szül. Drezdában 1869 jul. 10., szász kapitány, a 8. sz. gyalogsági ezred tulajdonosa. 1891. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. 1894 ápr. 5. egybekelt Stuttgartban Mária Izabella württembergi hercegnővel (szül. 1871.), Fülöp württembergi herceg, lovassági tábornoknak (Albrecht főherceg vejének) és Mária Terézia osztrák hercegnőnek leányával.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
