János Frigyes,
János Frigyes, 1. Braunschweig és Lüneburg hercege (1665-79), szül. 1625., megh. Augsburgban 1679 dec. 28., III. György fia. Ifjuságát többnyire a külföldön és nevezetesen Olaszországban töltötte, ahol 1651. katolikus hitre tért. Legidősebb bátyja, a gyermektelen cellei Lajos halála után erőszakkal ragadta magához a braunsch weiglüneburgi hercegséget, noha a trón bátyját, calenbergi János Vilmost, őt magát pedig csak calenberg birtoka illette. Ennek testvérháboru volt a következménye, melynek folyamában J.-nek Calenberg birtokával és Lüneburggal kellett beérnie (1665). Ebben a kis országban nagy és költséges állandó hadsereget (14 000 embert) tartott, a rendek kiváltságait megnyirbálta és a protestánsokkal szemben türelmetlenkedett; másrészt azonban a tudomány és művészet gyujtópontjává tette székhelyét, Hannovera városát, Leibnizet pedig megtette könyvtárának őrévé. Öcscse Ernő Ágost, követte a trónon. V. ö. Havemann, Gesch. der Lande Braunschweig und Lüneburg (III. köt.); Köcher, Gesch. v. Hannover und Braunschweig (I. 1884).
2. J. (I.), a Nagylelkü, szász választó-fejedelem (1532-47), szül. Torgauban 1503 jun. 30. Állhatatos János fia, megh. 1554 márc. 3. Tüzes protestáns lévén és mint a schmalkaldi szövetség vezére elvtársaival együtt csakhamar elüzte kat. Henrik braunschweigi fejedelmet (1542), kit visszatérése után el is fogott (1545). Ez kitörésre juttatta az ugynevezett schmalkaldi háborut. melyben V. Károly császár J.-t birodalmi átokkal sujtotta és Szász Móriccal szövetkezve, J. országát két oldal felől megtámadta. Elvégre a császáriak J. hadát 1547 ápr. 24. Mühlbergnél megverték s egy Luca nevü magyar huszár magát a nagyon elhizott választó-fejedelmet is elfogta. (V. ö. Károlyi Árpád, Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban, Századok 1877). V. Károly eleinte halálra itélte, ez itéletét azonban később választó-fejedelmi méltóságának elvesztésére változtatta, mely ezentul Móricra és az Albert-féle ágra szállott. 1552-ig a császár foglya volt, ekkor azonban Szász Móric felkelése következtében visszanyerte szabadságát és visszatért országába; de csak Altenburg és Neustadtot kapta vissza, a többi, nemkülönben választó-fejedelmi méltósága után hasztalan fáradozott. 1858. Jenában szobrot emeltek J.-nek.
3. J. (II.), szász herceg (1557-95), szül. Torgauban 1529 jan. 8., megh. Steier várában 1595 máj. 9. I. János Frigyes fia. Tudományos nevelésben részesült és részt vett atyja oldalán a mühlbergi csatában, melyben súlyosan megsebesült, de Wittenbergába menekült. Wittenberga megadása után átvette az V. Károly császár által tetemesen megnyirbált kis országát, melyet addig kormányzott, mig atyja a fogságból visszatért, kinek tanácsára Jenában egyetemet alapított, melyet 1558. avattak föl. Atyjának halála után (1557) J.-nek testvéröcscsei továbbra is J.-re bizták az uralmat, de III. János Frigyes halála után, János Vilmos öcscsével megosztozkodott a családi birtokon. Koburgot János Vilmos, Weimart J. maga kapta. J. a Grumbach-féle zavarokban Grumbach pártjára állott; emiatt II. Miksa császár méltóságától megfosztotta és a birodalmi átok végrehajtásával Ágost szász választó-fejedelmet bizta meg, ki J.-t Gothában 1567 ápr. 13. kézrekerítette. A császár J.-t előbb Bécs-Ujhelyen, később Steier várában tartotta fogva, ahol meg I. is halt. Második neje, pfalzi Erzsébet és fia János Ernő, megosztotta vele a fogságot. V. ö. Beck, Johann Friedrich der Mittlere (Weimar 1858, 2 köt.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
