Jankó,
Jankó, 1. János, genrefestő, a magyar élclapok kifogyhatatlan humoru illusztrátora, szül. 1833. Mint huszonkét éves ifju jött a fővárosba, szivében a tehetségébe vetett bizalommal, vázlatkönyvében a magyar népélet érdekesnél érdekesb jeleneteivel. Aranyos jókedvvel fogott a munkához, de csakhamar éreznie kellett, hogy Budapest még nem biztos talaja a művészetnek, s kevés reménye lehet arra, hogy ujabb és ujabb képein, melyek gyors egymásutánban hagyták el festőállványát, tuladhasson. Első olajképeért, a Borozó betyárért csak 40 frtot kapott, de ez a csekély összeg is elég volt neki arra, hogy agyában merész elhatározás támadjon. Bécsbe akart utazni, hogy Rahl vezetése alatt folytassa tanulmányait. A véletlen segített rajta. A 40 frt mellé nagyobb összeg is járult: az a pénz, melyet az Alföldi juhászokért a győri műegylettől kapott. Elutazott tehát a császárvárosba, hol sorsa mindjárt elesinte jobbra fordult. Rahl felismerte kiváló tehetségét és foglalkozást szerzett ecsetjének. Bécsben kezdte illusztrálni az 1860. megjelent Bolond Miská-t s közben a Kikiriki-be is rajzolgatott. Nemsokára visszatért a magyar fővárosba, hol akkor (a hatvanas évek elején) már pezsgő irodalmi életet talált és humoros rajzaival nevét rövid idő alatt jóhangzásuvá tette az egész hazában. Valahány humorisztikus lap támadt Magyarországon, annak mind ő volt a keresztapja, s ha nem is egyedüli, de legszorgalmasabb és legkedveltebb munkatársa. És ez igy tart több mint harminc esztendő óta. Ez idő alatt közel 70 000 rajzot készített s a rajzok közt számtalan van olyan, mely a vidám ábrázolás legkiválóbb mestereinél is számot tehetne. S a nagymérvü elfoglaltság mellett, mely tisztességes jóllétet szerzett számára, még arra is talált időt, hogy önálló műveket alkothasson. Beszédes genreképeket festett, melyek a legjellemzőbb mozzanatait tükröztetik vissza a magyar népéletnek. Ezek a genreképek többnyire szinnyomatokban is megjelentek, s nagy népszerüségnek örvendenek. Közülük legnevezetesebbek: Csokonai a csikóbőrös kulacscsal, a Lakodalmi tragédia (a nemzeti muzeum modern képtárában) és a Lóvásár. J. mint humoros rajzoló még ma is az első helyet foglalja el, jóllehet nyomába a fiatalabb generáció tagjai közül sokan léptek.
2. J. János, földrajzi iró, az előbbinek fia, szül. Budapesten 1868 márc. 13., hol tanulmányait végezvén, 1890. doktori cimet nyert. A budapesti kereskedelmi és iparkamara támogatásával 1888. Egyiptomban, 1889. Tripoliszban és Tuniszban tett utazásokat, 1890. és 1891. a közoktatásügyi miniszter megbizásából Anglia és Franciaország föld- és néprajzi intézeteit tanulmányozta, 1892. tanársegéd lett a budapesti egyetem földrajzi tanszéke mellett, 1894 óta a nemzeti muzeum néprajzi osztályának segédőre. Tevékeny része van a földrajzi és néprajzi társulatok működésében és az ezredéves kiállítás néprajzi osztályának rendezésében. Egyideig az Etnografia folyóirat szerkesztője volt. Nagy számu önálló művei közül a jelentékenyebbek: A Nilus deltája (Budapest 1890., német nyelven is); Kalotaszeg magyar népe (u. o. 1892); Torda, Aranyosszék és Torockó magyar népe (u. o. 1893).
3. J. Pál, a róla elnevezett klaviaturának feltalálója, szül. Tatán 1859 jun. 2. Bécsbe ment s ott rendes hallgatója volt a zenedének. A sokféle technikai nehézségekkel küzdve, fogamzott meg benne a billentyüzet más beosztása s reformálásának az eszméje, melyen sok évig törte a fejét, mig végre oly geniális rendszert sikerült neki megállapítani, mely nemcsak epochálisnak, hanem a zongoravirtuózitás lényeges reformálásának is beválik. Az ő klaviaturája egészen más alapon s beosztáson nyugszik, mint a mai zongoráké, melyek hét és még több oktávás kiterjedését annak jó felére redukálta, háromszoros egymás felett álló s kisebb dimenzióju billentyüzetre osztva aként, hogy minden skálahangot csak egy billentyü képvisel s azt tetszés szerint mind a három emelkedő billentyüzeten az ujakkal el lehet érni, anélkül hogy nagyobb ugrásokra szükség lenne. A J.-klaviatura, mely önálló, hordozható gépezetet képez, minden más dimenzióju zongorába beilleszthető s igy annak testszerkezetét nem alterálja. Kalapácsütései legyező alakban, jobbra-balra meghosszabbított harántékos alakban történnek a húrokra. Reform-előnyei abban vannak, hogy azon minden skála egyforma ujjazattal játszható. Bizonytalan merész ugrásokat nem ismer, valamint az ujjfeszítő s kis kezek által el sem érhető széles akkordfogásokat feleslegessé teszi, mert az emberi kéz természetes alkotása szerint az ujjak csekély kitágítása által mindennemü távoli fogás könnyen elérhető. J. az uj klaviaturáját nemcsak itt nálunk Budapesten - nehány évvel ezelőtt - hanem a külföldön is mindenütt nagy sikerrel mutatta be. De több eredményt nem tudott elérni mint azt, hogy egy pár konzervatoriumban, mint Bécsben, Lipcsében, Berlinben s több amerikai iskolában külön tanfolyamot nyitottak számára. A magyar fővárosi zeneintézeteknél nem sikerült e fáradozása. J. jelenleg Konstantinápolyban az ottomán banknál előkelő állást foglal el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
