Jancsó,
Jancsó, 1. Benedek, irodalomtörténetiró, szül. Gelencén (Háromszék) 1854 nov. 19. Az egyetemet Kolozsvárt s Bécsben végezvén, 1878. pancsovai s 1880. aradi reáliskolai tanár lett. Itt 1882. alapította Középiskolai Szemle cimü tanügypolitikai folyóiratát, midőn pedig 1887. a budapesti II. ker. gimnáziumhoz tették át, Budapesten a Közoktatásügyi Szemlét, melyet öt éven (1889-1893) folytatott. Mindezekben vezére lett a tanárvilág szabadelvü részének. 1892. félévet töltött Romániában a tanügyi s közműveltségi viszonyok tanulmányozásával. Visszatérve, a kormány az I. ker. állami gimnázium vezetésével bizta meg; erről azonban 1894 elején lemondott, de megmaradt tanárnak. Irodalmi és esztetikai tanulmányaiért az aradi Kölcsey-egyesület alelnökké, majd tiszteletbeli taggá, a Petőfi-társaság s Erdélyi Irodalmi Társaság pedig rendes taggá választotta. Főbb művei: Szenci Molnár Albert (Kolozsvár 1878); Magyar nyelvtudomány-történeti tanulmányok (Budapest 1881); Szavalókönyv (Arad 1884); Kölcsey Ferenc élete és művei (Budapest 1885); Fábián Gábor élete és irodalmi működése (Arad 1885); Magyar irodalmi olvasmányok (Budapest 1890); Középiskoláink reformja (u. o. 1891); Dákorománizmus és magyar kulturpolitika (u. o. 1892); Román politikai és történelmi tanulmányok. Idáig egy kötet. (Szabadságharcunk és a dákóromán törekvések u. o. 1895). Azonkivül hirlapokban és folyóiratokban elszórva számos cikk. Ő szerkeszti Arad vármegye és város monográfiáját, melyből idáig (1892-95) Simonkai Lajostól és Márki Sándortól 3 nagy kötet jelent meg. Ő irja ennek etnográfiai részét.
2. J. Dezső, hirlapiró, szül. Kecskeméten 1856 szeptember 15. Sopronban letévén az érettségi vizsgálatot, Kecskeméten végezte a jog- és államtudományi tanfolyamot. Budapesten a hirlapirói pályát a Közvéleménynél kezdte, majd kineveztetvén postaigazgatósági fogalmazóvá, megszakadt hirlapirói pályája, mely 1883. a Pesti Hirlapnál, 1884. az Egyetértésnél folytatódott. Az Egyetértést mint segédszerkesztő 1890-1894-ig szerkesztette, mikor résztvett a Hazánk szervezésében s e laphoz ment át mint helyettes szerkesztő, hol adminisztrativ munkásságát a politikai rovat vezetésével cserélte fel. 1880 óta szerkeszti a Postaközlönyt. Ujabban dolgozótársa a Magyarországnak. Publicistikai munkássága leginkább az egyházpolitikai és közigazgatási kérdéseket érinti.
3. J. Pál, komikus szinész, szül. Gidófalván (Háromszék vármegye) 1761., megh. Kolozsvárt 1845 december 2. Szülői, kik lófőszékelyek voltak, 14 éves korában a nagyenyedi kollégiumba adták, hol szépen csengő hangjáért cantus praesesnek tették meg. Midőn Szebenben egy temetésnél énekelt, a szebeniek megkérték, maradna náluk kántornak. J. engedett, de a szász város életmódjával, szokásaival és nyelvével, melyet nem értett, nem tudott megbarátkozni és csakhamar visszament Enyedre. 1792. Kolozsvárt szinésznek állt be. Eleinte mint tenorista próbálkozott, majd mint drámai hős, szerelmes, intrikus, de nem sikerült neki egy szerepe sem. Mihelyt megjelent a szinpadon, a közönség harsogó kacajjal fogadta. Volt valami arcában, mozdulataiban, játékában, ami önkéntelenül nevetésre ingerelte a nézőt. Elkezdett hát komikus szerepeket adni és koszorukat, hirt és dicsőséget aratott. A legkomikusabb szerepeket is komolyan adta elő, de természetességével annál nagyobb hatást ért el. Majdnem kizárólag Kolozsvárt maradt és itt lépett le a szinpadról 74 éves korában 1835.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
