Ívhid
Ívhid (l. a mellékelt képet), az olyan vashid, melynek hidaló szerkezetét ívtartók képezik, vagyis olyan tartók (l. o.), amelyek az alátámasztásaikra a nyilásból kifelé irányuló ferde nyomást gyakorolnak. Az I. szerkezete a pilléreket (hidfőt) tehát nemcsak
)
függőleges irányban terheli meg, hanem vizszintes irányban is (eltolásra, döntésre) megtámadja. Az ívtartók a végeiken (a vállakon) v. egész lapjukkal támaszkodnak a pillérre (hidfőre) vagy pedig csuklókban; az utóbbi esetben némelykor még az ív közepén is van csukló, ugy hogy ekkor az ívtartó két darabból áll, amelyek a középcsuklóban egymásra támaszkodnak s a vállcsuklókban az alátámasztásokra. Ezen megtámasztási módok szerint nevezzük az Í.-at: 1. lapokra támaszkodónak; 2. kétcsuklósnak és 3. háromcsuklósnak. Az első csoportba tartozik a budapesti Margithid, amely egyike a legnagyobb és legszebb Í.-aknak (l. a képmellékletet). A Duna közepén, a Margitsziget csúcsa előtt álló széles középpillér által a hid két egyenlő részre van felosztva, amelyek mindegyikében 3 nagy medernyilás és egy rakparti nyilás van. E két rész nincsen egy egyenesben építve, hanem mindegyik a hozzátartozó Duna-ág vizfolyás irányára merőlegesen, minélfogva tengelyvonalaik az alaprajzban egymással 150°-u szöget zárnak be. A nyilások nagysága az említett elválasztó pillértől a partok felé: 87,88-82,66-73,50 m., mihez még mindegyik parton 20 m. nyilásu rakpartáthidalás csatlakozik. A hid összes hossza 572 m., a pálya szélessége a korlátok között: 16,8 m. Épült 1872-75. években, Gouin francia mérnök tervei szerint, 5 millió frt költségen. - 2. csoportba tartozik a szegedi közuti Tiszahid, mely szintén egyike a legnevezetesebb Í.-aknak. Négy nyilása van, amelyeknek nagysága a balparttól a jobb felé: 110-97-86-66 m. A hidpálya szélessége 11,0 m. Épült 1881-83. években 1 740 000 frt költségen. A tervezet alapeszméje Feketeházy I. magyar mérnöktől ered.
Az Í.-akon a hidpálya rendszerint az ívszerkezet fölé van helyezve, ugy hogy a hidról teljesen szabad a kilátás, ami sok esetben (p. városokban) lényeges körülmény azon kérdés eldöntésekor, hogy minő rendszer szerint épüljön valamely áthidalás. Az ívtartókkal való megoldás azonban megkivánja, hogy a kellő szerkezeti magasság rendelkezésre álljon, vagyis hogy a helyi viszonyok (partmagasság, feljárók) lehetővé tegyék (tulságos pénzbeli áldozatok nélkül) a hidpályát olyan magasra helyezni, hogy az alatta levő ívtartónak (melynek válla az árviz szine fölé helyezendő) elegendő ívmagasságot adhassunk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
