Haller
Haller-család, hallerkői (von Hallerstein) grófok, a XV. sz. végén v. a XVI. elején kerültek Magyarországra Nürnbergből, amelynek ősrégi patricius családjai közé tartoztak. Nevök valószinüleg a Heller (fillér, obulus) szóból származik, amely néven a XIV. sz. elején szerepelnek acsalád némely tagjai. A család eredetileg ugy látszik Bambergben lakott, hol mint szabad megtelepültek (Freysess) említtetnek, Nürnberg és az azt környező Frankföld a XIV. sz.-tól kezdve lett acsalád fészkévé. A család több tagja foglalkozott a történetirással, főkép a családjukra vonatkozó adatok felkutatásával és összeállítáával. Igy H. János (megh. 1493.) irt egy genealogikus művet, melyben a saját maga és mások nemzetségtábláját állította össze. H. Konrád 1533. 68 éves korában fog egy Geschlechtbuch megirásához s azt 1536. be is fejezi. Ez az érdekes kézirat jelenleg a Jankovich-féle gyüjteményből a magyar nemzeti muzeum tulajdona. A legérdekesebb családtörténeti munka és album azonban az, melyet H. Bertalan, V. Károly császár tanácsosa, 1521 táján kezd szerkeszteni, fölvevén abba minden adatot, melyet családjáról felkutathatott, képben is feltüntetvén minden egyes családtagot. A család törétene és a képek sorozata ebben 1198-cal kezdőik, Rüxner 1530. megjelent, légből kapott adatairól hires Turnierbuchja alapján. De ha a XVI. század előtti képek és adatok em is megbizhatók, annál becsesebbek az azutániak, melyeket egykoruan nemzedékről nemzedékre irtak és festettek be a nemzetségkönyvbe. S ez az album (mely később 1650 körül a magyar ág birtokába jött át) fentartotta a magyarországi H.-ek képét és családtörténeti feljegyzéseit s művelődéstörténeti szempontból igen nagybecsüek főkép azok a viseletképek (diszmagyar ruhák, női köntösök), melyekben a magyarországi H.-ek XVI-XVII. sz. tagjai ábrázolvavannak. Ezekből a XVI-XVII. sz. diszmagyar viseltre igen becses képekből Trefort Á. miniszter sokat lefestetett a budapesti képzőművészeti akadémia számára tanulmányképekül. A H.-család a XVI. sz. elején vált ketté, midőn egyik ága Magyarországra telepedik át, a másik Németországban marad s fejlődik tovább. A két ág még a XVII. sz.végén is fentartja a rokoni összeköttetést, de a magyar ág már akkor gazdagságban és tekintélyben tulszárnyalta amazt. A német ág máig is virágzik még, bár számban, anyagi erőben megfogyatkozva. A német birodalom különböző részében, a régi törzsészekben Nürnbergben, Bajorország más városaiban, Poroszországban, sőt Ausztriában is élnek még acsalád tagjaiból. A német ág bárói rangot visel, melyet 1790 szept. 24. H. János Zsigmond, a hadi tanács elnöke Nürnbergben nyert maga és egész családja számára. Ez a bárói cimer ugyanaz, mint a magyar grófi ág által is használt régi cimer, egy szivpajzszsal megtoldva, melyben a kétfejü sas látható a birodalmi koronával.
A magyar ág 1699 ápr. 1. nyeri a báróságot. A grófságot a fejéregyházi ágból H. István, erdélyi főkormányszéki elnök fiai: Gábor, János és László kapják 1713 jan. 15. A kapjoni ágból H. Pál és György gyermekeikkel s ezek unokatestvérei nyerik a grófi rangot 1753 jun. 18. A család grófi, illetőleg régi cimere: négyelt pajzs. 1. és 4. tagozatában vörös mezőben a jobb felső sarokból jövő ezüstkék és ugyanonnét ebbe benyuló kisebb fekete ék; 2. és 3. tagozata haránt ketté van osztva s a felső rész vörös mezejében lefelé irányuló behajlott szárnyu arany ék, az alsó rész ezüstmezejében lépdelő fekete oroszlán. A cimerpajzs fölött két sisak, a jobb oldalon két lantformára hajlott vörös szarv közt, melyeknek öblös végeiből egy-egy pávatoll látszik ki, balra néző kinövő vörös szerecsen nőtörzs, karok nélkül, fekete hajjal és lebegő végü fehér homlokkötővel. Sisaktakarója ezüstvörös. A baloldali sisak fölött szarvasagancs és egy arany-vörösezüsttel vágott szárny. Sisaktakarója aranyvörös.
A H.-család magyar ágának megalapítója és törzsatyja Ruprecht, aki Budán telepedik meg. Mikor költözött Magyarországra? mikor tette át állandó lakását Budára? pontosan meghatározni nem tudjuk. Mátyás király lovaggá üti. Ruprecht testvérbátyját, Vilmost, Mátyás király 1480. udvari szolgájának és hivének deklarálja s királyi kegyelmébe veszi. Idősb Ruprecht, a magyar ág alapítójának atyja, II. Ulászlótól, kinek mint cseh királynak szolgálatokat tett, 1489. szabadalmat nyer, hogy ő v. utódai 4000 frt erejéig magyarországi jószágot szerezhessenek. E szabadalomnak (idősb Ruprecht még ugyanazon évben, 1489. meghalván) ugy látszik ifjabb Ruprecht szerez érvényt, s Ulászló uralkodása elején, mindenesetre a XV. sz. évge felé, állandó lakását Budára teszi át. Fia, János (civis Budensis) 1515. Brassó város huszadából 400, majd ismét 1600 frtot kap, a király meghagyása következtében. Ruprecht 1504. halt meg, öt fiat hagyván maga után. Vele körülbelül egy időben még két H. él Magyarországon, u. m. Bertalan Pesten és Konrád Kassán. Mindkettőnek vannak fiai, de ugy látszik ezek mindannyian magtalanul haltak el. Konrád fia, Endre doktor juris Kassán lakott (a családkönyvben magyar ruhában van lefestve) s 1572. halt meg nőtelenül, öcscse, Bertalan pedig 1566. A magyarországi H.-családot tehát egyedül Ruprecht ága fejleszti tovább. Legidősb fia: János (kiről fennebb már szó volt) Budán lakik s négyszer nősül. Kereskedést folytat. 1531. Pozsonyban pénzverdéje van. Mert Ferdinánd 1531. meghagyja a pozsonyi tanácsnak, hogy H. Jánost a barátkolostorban pénzverdének berendezett szobákért szorítsa fizetésre, Ruprecht kanonok a budai szent Zsigmond-templomnál. Pál Budán, majd Nagyszebenben lakik s 1530. halt meg nőtelenül. Sebestyénről nevén kivül semmit sem tudunk. A család további fejlesztője s az erdélyi H.-család megalapítója: Péter (l.o.)
1. H. Béla gróf, zoologus, szül. Erdélyben az 50-es években: egyetemi tanulmányait külföldi egyetemeken végezte, sokáig dolgozott Bécsben és Heidelbergában, egy ideig erdélyi birtokán élt, majd Göttingába ment s itt az egyetemen 1893. magántanárrá lett. Kiválóan a lágytestüek anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozik s különböző német szakfolyóiratokban több értékes dolgozata jelent meg. V. ö. Daday J., A magyar állattani irodalom ismertetése (1880-1890).
2. H. Ferenc, tábornok, horvát bán, szül. Szent-Pálon (Maros-Torda v.) 1796 márc. 24., megh. Bécsben 1875 márc. 5. Atyja IV. Gábor, anyja Grassalkovich Mária. Jogi tanulmányai után a hadseregbe lépett s a lipcsei csatában tiszti rangot nyert. Ezután József nádor hadsegéde lett; majd a magyar testőrségbe helyezték át. 1841-ben horvát- és tótországi bánná nevezték ki s az volt 1846-ig. Ő volt az első horvát bán, aki az országgyülésen (1843) magyarul beszélt. Az 1848-49-iki olasz hadjáratban altábornagygyá lépett elő. 1856-ban Albrecht főherceg hadsegéde lett. 1859. lovassági tábornok lett: 1860. nyugalomba lépett; 1861. az osztrák urakházának örökös tagjává neveztetett ki. 1867. a magyar testőrség ujból felállítása alkalmával annak kapitánya lett. A szent-páli sirboltban van eltemetve.
3. H. Gábor (I.) I. Péter, a szászok grófja fia, a fejéregyházi, az kitől acsalád máig leszármazott. Szül. 1550 máj. 10., megh. 1608 jul. 12. Végigélte a Báthoryak uralkodását, as maga is résztvett, mint ifju, Báthory István diadalaiban s mint férfi ama zivataros idők történetében, amely Erdélynek a XVI. sz. végén és a XVII. sz. elején osztályrészül jutott. Első nejével rokonságba került az erdélyi fejedelmi családokkal, amennyiben először Bocskay Ilonát, Báthory Kristóf nejének (tehát Zsigmond fejedelem anyjának) s Bocskay Istvánnak nővérét vette el. Minta fejedelmek sógora, előkelő szerepet játszott a közügyekben. Buzgó hivevolt a szabadságért fegyvert fogott Bocskaynak, akitől 1606-ban a kapjoni uradalmat nyeri. Rákóczi Zsigmond fejedelemsége alatt tanácsur, Fogaras vára főkapitánya és Küküllő vármegye főispánja. Második neje Bornemissza Boldizsár leánya, Kata. Nyolc gyermek közül acsaládot az első nejétől származott István és György fejlesztik tovább.
4. H. Gábor (II.), az I. István fia, a XVII. sz.-i erdélyi vértanuk egyike, szül. 1614 szept. 26., vérpadon halt meg 1662. 15 éves korában (1629) Branenburgi Katalin udvarába került s a fejedelemasszony inasa (apródja) lőn. 1730. ref. vallásra tért; egy évig az Odera melletti Frankfurtban és Franekerben, 1631 őszétől pedig a lejdai egyetemen tanult s külföldön járt egész 1635-ig. Külföldről visszatérve, a közügyek szolgálatába lép. 1635. a fejedelem udvarában szolgált, mint bejáró. 1636 őszén a fejedelem táborával Várad, Jenő és Lippa táján járt.1637-39-ig ismét a fejedelmi udvarban szolgál s ott volt a nevezetes deési gyülésen, mely a szombatosok fölött itélt. 1644. résztvett Rákóczi György felső-magyarorzsági táborozásában s különösen Patak erősítése körül működött. Öreg Rákóczi György bizalma és szeretete H. iránt átszállott fiára, II. Rákóczi Györgyre is. Miután ez 1648. követte atyját a trónon, H.-t csakhamar a nevezetes végvár, Borosjenő, főkapitányává s Zarándmegye főispánjává tette. Erdély legválságosabb évei voltak ezek, midőn a fejedelmek egymást üzik-váltják a trónon s egyszerre két-két fejedelem isvan, mint Rákóczi és Barcsay, majd Kemény János és Apaffy s tényleg a török ül Erdély nyakán. A török a szász-fenesi csatatéren (1660 máj. 22.) legyőzvén Rákóczit, Barcsay a török által kirótt hadisarc engedése végett H.-t küldi Ali pasa táborába, mely Nándorfejérvárról Temesvár felé indult. Ali pasa nemcsak rosszul fogadta, de fogságra veté H.-t lábaira 63 fontos vasat veretvén. Magával hurcolta Várad alá, hiába jött Barcsay maga is kiszabadítására. Csak Nagyvárad kiostromlása után (1660 aug. 27.) bocsátotta őket szabadon. Barcsay 1660 végén leköszönt és a rendek Kemény Jánost választották fejedelemmé, ez H.-t folytonosan maga mellett tartotta, részint mert tartott tőle, részint, hogy általa népszerüségét növelje. Ismét fordult a sors kereke, s Kemény ellenében Ali pasa a nyárádtői táborban Apaffyt lépteti föl fejedelemmé, aki hasonlóképen nagy súlyt fektet H. megnyerésére. 1662. a kolozsvári országgyülésről őt küldik az ország rendei Ali pasához Temesvárra, a fölemelt török adó leszállíttatása végett. Apaffy, ki H.-ban versenytársat látott, midőn a nagyvezér felszólítására a meghódított Érsek-Újvár alá ment, kicsinálta a nagyvezérnél, hogy félelmetes vetélytársa eltétessék láb alól; utódai nem maradtak.
5. H. Gábor (III.), szül. 1685., megh. 1723., II. István legidősebb fia, ki a szatmári békét kötő Károlyi Sándor leányát, Klárát vette nőül. H. G. férfikora delér meghaladván, négy fiát az anyaoi nagyapa, Károlyi Sándor nevelteti. Maga ügyel fel iskoláztatásukra, maga választja meg a nevelőket, az iskolákat (Magyarországon, Pozsonyban, Vácon, Pesten nevelődnek) s oly gondos, példás neveltetésben részesíti unokáit, minőt nem sokan nyertek kortársaik közül. És nem hiába, mert mind a négyből derék férfi és jó hazafi vált: István (megh. 1756). Csongrádmegye főispánja lett; László (Telemach jeles fordítója) Mármaros főispánja; Gábor tábornok, erdélyi főkormányzó, és Sándor, ki a katonai pályán ért el magas rangot.
6. Gábor (IV.), a III. Gábor fia, Grassalkovich Annát birta nőül: tábornok, gubernátor és királyi étekfogó vala (megh. 1784.). Aző unokája volt a gróf H.-családnak a jelen sz.-ban legkimagaslóbb alakja, Ferenc.
7. H. György, I. Péter szász gróf unokája, I. Gábor fia, ki a kapjoni uradalmat nyerte, miért a tőle származó ágat kapjoninak szokták nevezni. ő maga a magyarországi részekben szerepelt, Szatmár vára főkapitánya, III. Ferdinánd király tanácsosa és a Tisza melletti részek főkapitánya volt. Férfikora javában, élete 39-ik évében halt el, 1633 ápr. 20. A leleszi templomba temették. Egyetlen fia született, Sámuel.
8. H. István (I.), I. Péter szász gróf unokája, a Gábor fia, a fejéregyházi ág továbbfejlesztője. A XVII. sz. első felében szerepelt s a család nevezetesebb tagjai közé tartozik. A családkönyv szerint: négy erdélyi fejedelemnek volt tanácsosa (nyilván Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmeket érti). De már Bocskaytól is nyer uradalmat, Kővárt hagyván neki végrendeletileg, Később Küküllő vármegyének főispánja, majd az ország főkapitánya. Az 1638-ki nevezetes deési gyülésen, amely a viszálykodó unitáriusok s a pörbe idézett zsidózók fölött itélt s a szombatos vallást eltiltotta, H. elnökölt. meghalt 1657. Családja fényét növelte. Ő építette a fejéregyházi és zoltáni kastélyt. Három derék fiut hagyott hátra: Gbort, Pált és Jánost, akik Erdély történelmében nevezetes szerepet játszottak.
9. H. István (II.), I. János idősebb fia, nemcsak fentartotta, de növelte a család fényét. Mikor Erdély az osztrák ház alá került, a bécsi udvar egyik legmeghittebb embere H., aki 1692. tanácsossá s a gubernium tagjává lőn. 1699 ápr. 1. báróságot nyer; ő szerzi meg a grófságot is, melyről azonban a diploma csak halála után, 1713 jul. 8. kelt és 1717. hirdettetett ki a szebeni országgyülésen. 1708. meghalván Bánffy györgy a gubernátor, H. I. az egyedüli magyar, kétszász mellett, a guberniumban. Ő lett tehát a kormánytanács elnöke. Nagy része volt a kat. státus szervezésében. Mig a gubernium élén állott, lehet mondani, hogy ő intézte Erdély sorsát. Meghalt 1710 máj. 2. Szent-Pálon temették el.
10. H. Jenő gr., a kapjoni ágból, szül. 1844.- Balástelken, Küküllővár ura. Tanulmányai végeztével gazdálkodott, Balástelken mintagazdaságot létesített. 1887-92. képviselő volt.
11. H. János (I.), az I. István fia, a család legkimagaslóbb alakjainak egyike. Nevét nemcsak a politikai, de az irodalomtörténet is megörökíté. Kemény Jánosnak bizalmas hive volt s részt vett utolsó, szerencsétlen táborozásában. 1664. fejedelmi tanácsossá lőn. A tordamegyei főispánságot viselte. Járt a portára is követségbe. A gyenge Apaffy uralkodása idején ő is az elégedetlenek közé tartozott. 1677. a fogarasi országgyülésen a fogságra vetett Béldi és Bethlen Miklós kiszabadítása érdekében működött. 1678. a Béldi-féle összeeskövésbe elegyedett. De az erélyes Teleki Mihály vaskezével csirájában elfojtván a mozgalmat, az összesküvés részesei, köztük H. is, fogságba vettetett a fogarasi várba. A hosszu rabság idejét irodalmi tanulmányokkal, idegen nyelvü könyvek magyarra fordításával tölté. Melegen érdeklődött a nemzet nyelve és irodalma iránt s annak szolgálatában keres és talál vigasztalást. A békességes türésnek paizsa cimü magyarra fordított műve előszavában buzdítólag szólal fel a magyar nyelv művelése érdekében.
Főmunkája, melyet rabsága magányában irt, a Hármas istória, melyben Nagy Sándor történetéről, a trójai veszedelemről s - ami a legbecsesebb - példázó elbeszélésket irván erkölcsi ésvallásos tanulságokkal, nagy népszerüségre tett szert. Egyszerüen, világosan, könnyedén, zamatos magyarsággal van irva; ugy hogy korában a legjobb prózairók közé emelkedett általa. Ez magyarázza meg nagy elterjedését és rendkivüli hatását munkájának, mely valóságos népkönyvvé vált, ugy hogy az első kolozsvári kiadástól (1695) napjainkig nyolc kiadást ért. H. J. 1682-ben kiszabadult a fogságból és csakhamar visszanyerte befolyását a közügyekben. Midőn az éleslátásu Teleki Mihály észreveszi a török uralom hanyatlását s Budavára visszavétele előt egy évvel meginditja az alkudozást Vbécscsel, az 1685-iki gyulafehérvári országgyülésről diszes követség élén H. J.-t küldik föl Bécsbe a kiegyezés létesítésére. 1686 jun. 28. jön létre a bécsi haditanácscsal az az egyezség, melyet bécsi v. Haller-féle szerződés (Hallerianus tractatus) néven ismerünk a történelemben, amely alapját képezte a későbbi Leopold-féle diplomának. 1691. erdélyi kincstartóvá választatott. megh. 1697 febr. 28.
12. János (II.), abáróságot nyerő II. István fia, megh. 1756. Atyja nyomdokain haladt s felvitte egész a gubernátorságig. Előbb Csik, Gyergyó és Kászonszék főkirálybirája (1729). Gubernátorrá 1734. választatott s 22 évig viselte e méltóságot. Fiutódai nem voltak. -
13. József, az I. János fia, könnyelmü ifju volt, és ezzel atyját bécsi követsége alkalmával nagy kellemetlenségbe keverte, magát fogságba juttatta, s utoljára is könnyelmüségének lett áldozata.
14. H. László (I.), II. István fia, örökölte atyja erős katolicizmusát. Naplójában örömmel jegyzi fel, ha valami jó történik vallására nézve. Neje azonban épp annyira buzgólkodott, mondhatnók rajongott a ref. vallásért, mint H. L. a katolikusért. Örökölte acsaládban mutatkozó naplóirási hajlamot, fenmaradt egy naplója az 1717-ik szebeni országgyülésről. 1719., mindössze 22 éves korában, a pestisnek lett áldozata. Fejéregyházán temettette neje 1720. Két fiut hagyott hátra, az 1718. «egyszersmind» született Sámuelt és Pált. Az előbbi csakhamar, 1720. követte atyját a sirba, a másik Pál meghalt 1794.), a kapjoni ágból származó H. Ferenc leányát, Zsuzsannát vevén el feleségül, tőlük származik acsaládnak most is élő fejéregyházi ága.
15. László (II.), a III. Gábor fia, szül. 1717., megh. 1751. Mármaros főispánja volt, az irodalomtörténet lapjain Telemach jeles fordítása által örökítette meg nevét. (Kéziratában hagyta hátra, megjelent először Kassán 1755., másodszor 1758., harmadszor 1770. s még negyedszer is 20 év alatt. Erd. Muz. 1817. 177. l.). Munkája a francia iskolának első hirnöke a magyar irodalomban. A magyar nyelvért éppen ugy buzgólkodott, mint dádapja, János, a Hármas Istória irója, akinek példáján lelkesült. Ovidius metamorphosisének nagy részét is lefordítá, de az elveszett. halála előtt kevéssel a hát-személyes tábla ülnökévé neveztetett ki, de ezt a hivatalt már el nem foglalhatta. 1751. kioltá munkás életét a halál. Dédunokája a maig is élő s Ugrán lakó gróf H. György.
16. Pál, az I. István fia, 1662. Kemény János oldala mellett harcolt s résztvett a nagyszőllősi ütközetben Kucsuk pasa ellen. Apaffy korában teintélyes szerepet játszott s Küküllő vármegye főispánja volt. Fiai korán elhaltak.
17. H. Péter (I.), nagyszebeni polgármester, kir. tanácsos, szebeni királybiró (szász gróf), I. Ruprecht fia, szül. 1500. Budán, megh. 1570 dec. 12. Nagyszebenben. Résztvett a mohácsi csatában (1526). Nyilvános szereplése és emelkedése a Habsburg-ház magyarországi uralmával kezdődik. Ferdinánd király leghivebb emberei közé tartozott, aki őt uralkodása folyamán királyi kegyeinek sokféle jelével halmozta el. A mohácsi vész után Erdélybe megy, mint Ferdinánd király hadi biztosa s Nagyszebenben telepedik meg. Ez időben a Fuggerek birják az erdélyi arany- és sóbányákat s azok kezelését H.-re és List Kristófra bizzák. Emellett H. kereskedést folytat Havasalföld és Moldva felé. Állandóan Szebenben lakik, ahol polgárjogot szerez s nőül veszi a brassai főbiró, Schirmer János leányát, Margitot, kivel a szebeni főpiaci házat nyeri. Városi szolgálatba lép s 1529. már városi tanácsos. 1543. polgármesterré választatott s mint ilyen bizalmas jelentéseket küldöz Ferdinándnak az erdélyi viszonyokról. Ez első polgármestersége idején, amely 1546 végéig tartott, rendeztette az eddig elhanyagolt gazdag szász nemzeti levéltárt s indexet készíttetett róla. 1547., midőn a tárgyalások Izabella és Ferdinánd között megujultak, az özvegy királyné és Martinuzzi követei mellett a szász nemzet H.-t küldötte Bécsbe. Másodizben 1550-1553. években viselte a polgármesteri hivatalt. Ez időre esik Izabella kivonulása Erdélyből. H. nem késik most sem (1551 ápr. 11.). jelentéstétel végett Bécsbe küldeni egyik bizalmas emberét, List Kristóf szebeni tanácsot. És Ferdinánd, Erdély átvételére kiküldött hadvezérének, Castaldonak, különösen figyelmébe ajánlja H. P.-t, mint legmegbizhatóbb hivei egyikét s meghagyja, hogy tanácsával éljen az erdélyi ügyekben. Castaldo minden nevezetesebb ügyben kikéri H. tanácsát és támogatását. Ferdinánd király pedig érdemei és szolgálatai elismeréseül még ebben az évben (1551 okt. 22.) királyi tanácsossá nevezi ki. Erre az időre esik Nagyszebennek erődített várossá átalakítása. 1551-1552. folyt a nagymérvü építkezés, melynek emléke főleg H. P. nevéhez füződik, aki az erődítést vezette. Martinuzzi megöletése után reászáll az ország kincstárnoksága. Még nagyobb kitüntetés éri, midőn Ferdinánd 1552 december 20. szebeni királybiróvá nevezi ki. Mindezeket egy gazdag donáció koronázta meg. H. élete és müködése Szebenben összeesik a reformáció terjedésével az erdélyi szászok között. Ő maga is az evangelikus hitet fogadta el s a szebeni evang. nagy templomban van eltemetve.
18. H. Péter (II.), I. Péter, a szász gróf unokája. Közügyekben forgolódott, serény férfiu vala, I. Rákóczi Györgynek bizalmas hive, asztalának gyakorta vendége. Rákóczi 1636 jul. havában a Bethlen István támadása alkalmával ötödmagával főkövetségben a portára küldi (Tholdalagi Mihály a fő követ). H. P. -t 1637 márc. 4. bocsátja vissza a szultán másodmagával. Számos portai jelentés alatt olvasható a neve ebből az időből. meghalt 1649 aug.
19. H. Péter (III.), II. Péternek egyetlen fia (Tarnóczy Sárától), szül. 1641., aki utolsó sarja a család ez ágának. Vele a H.-család szenebi ága, egy évszázadon keresztül virágozván kihalt. Vagyonuk legnagyobb része a magyar vármegyékbe kiszakadt ágra, a Fejéregyházán lakó Pálra és Jánosra szállott.
20. H. Sámuel, a György fia, I. Péter, a szász gróf unokája, aki Diósgyőrnek volt főkapitánya s szomoru véget ért. Az egri törökök egyik portyázó csapta reábukkant kisded csapatjára s őt hatodmagával lekaszabolták, 30 éves korában, 1643. Két fiától (Sámueltől és Györgytől) származik le s folytatódik a H.-család emez ága, amelynek tagjai kevésbé jelentékeny szerepet játszottak a történelemben. Grófságot is később nyert mint a másik ág: 1753 jul. 18., 1699-től a báróságot viselte. Ebből az u. n. kapjoni ágból származik a mult sz. közepén élt Sámuel táborszernagy, aki egy magyar gyalogezredet szervezett, melyet róla H.-ezrednek neveztek (mst a 31. számu). A család több tagja főispánságot viselt, igy Antal Alsófejér vármegyét Péter Kraszna vármegyét. Az előbbinek dédunokája a családkönyv jelenlegi birtokosa, H. Jenő gróf.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
