Hajójog.
Hajójog. A nemzetközi jog szerint a hajók uszó területrészei (portion du territoire) annak az államnak, amelyhez nemzetiségök szerint tartoznak és melynek lobogóját viselik. A nyilt tengeren levő hajóknál ennek az elvnek minden következményeivel elismerése nehézségbe nem ütközik. Ennek egyik folyománya, hogy a nyilt tengeren levő belföldi hajón elkövetett büncselekmények belföldön elkövetetteknek tekintendők s a belföldi törvény alá esnek. Ez nemcsak a hajón, hanem a hajó körül, p. a hajó közelében uszó s a hajóhoz tartozó személyek által elkövetett büncselekményekre is áll. Komplikáltabb az eset akkor, midőn a belföldi hajó külföldi területen, kikötőben, folyóban van, mert itt két állam területfelsősége követel elismerést. Az általánosan irányadónak elfogadott nemzetközi jogi elv itt az, hogy területkivüliséget (extra territorialitas) élveznek: a) azok a hajók, melyeken szuverén személyek v. idegen követek utaznak, feltéve, hogy a hajó az ő kizárólagos rendelkezésökre áll; b) az államnak beleegyezésével vizeibe befutott idegen hadihajók. A területkivüliség azt jelenti, hogy az itt említett hajók, habár tényleg idegen államterületen vannak, saját államuk területén lévőknek tekintendők. Más hajókra nézve az ellenkező, vagyis az az elv képezi a szabályt, hogy azok annak az államnak területfelsősége alá tartoznak, amelyeknek területén tényleg vannak. A szabály alól azonban vannak kivétlek, sőt a gyakorlat a kivételeknek mind nagyobb tért enged, annyira, hogy a területi hatóságok az idegen hajón elkövetett cselekmények miatt csak akkor lépnek közbe, ha az ügyben a hajóhoz nem tartozó személy, vagy a kikötőnek közrendje van érdekelve. A hajón a hajó személyzete között felmerült s a szárazföld belrendjét nem érintő ügyekben a hajó nemzeti hatósága általános elismerésben részesül. A nemzeti hatóságot a konzulok közvetítik. hajók, amelyek csak az idegen államnak partszélei mellett elhajóznak, az idegen területfelsőségnek csak annyiban vannak alávetve, hogy az idegen állam által területének s partlakosainak védelmében kibocsátott katonai s rendészeti szabályokat megtartani tartoznak; minden egyéb tekintetben nyilt tengeren levőknek tekintendők. Hogy az idegen hajók a kikötőrendnek, s különösen a kikötői rendészeti szabályoknak magukat alávetni kötelesek, magától értetik. Ilyen rendészeti szabályok p. azok, melyek a révkalauzolásra, hajóvontatásra, az érkezé jelzésére, a kikötésre, a hajóknak a parthoz erősítésére. a kikötői intézmények igénybevételére vonatkoznak: ilyenek továbbá a tüz- és egészségügyrendészeti szabályok. Az elv itt az, hogy a különböző nemzeti hajók egyforma elbánásban részesítendők. A feltételeket, melyek alatt az állam saját hajóinak nemzetiségét elismeri s azokat lobogójának viselésére feljogosítja, az állam határozza meg. Ezen a téren az államok minden szükkeblüségtől mai napig sem mentesek, habár a viszonyok a mult időkhöz képest jelentékenyen javultak. Az angol 1651. évben Cromwell alatt kibocsátott hajózási akta p., mely lényegében 1849. évig érvényben volt, kizárólag az angol tengerészet érdekeit tartotta szem előtt: az 1849. évi hajózási akta szerint is még angol nemzeti hajónak csak az a hajó tekinthető, melynek parancsnoka s a legénységnek 3/4 része angol. Hason állásponton áll a francia törvényhozás. Észak-Amerikában a legénységnek 3/3 részben, Oroszországban csak 1/4 részben nemzetinek kell lenni. A német törvény, melyet a legszabadelvübbnek mondanak, csak azt követeli, hogy a hajótulajdonos német állampolgár legyen s hogy a hajó a hajólajstromba beiktattassék. pedig ennél is szabadelvübb a magyar 1879. XVI.. t.-c., mely szerint nemzeti hajó lehet minden kereskedelmi tengeri hajó, mely a hajólajstromba be van iktatva, illetőleg bizonyos esetekben ideiglenes utlevéllel ellátva, s arra, hogy a hajó a hajólajstromba beiktatható legyen, elegendő, ha az 2/3 részben magyar állampolgárnak birtokában van. Az a további megszorítás, hogy nemzeti kereskedelmi hajónak parancsnoka csak magyar állampolgár lehet, s hogy hosszujáratu hajón a magyar parancsnokon kivül belföldi hajóhadnagynak is kell lennie, nem nemzeti szükkeblüség, hanem fiatal tengerészetünknek elutasíthatatlan követelménye.
Nemzeti hajókkal szárazföldi államok is birhatnak. Másrészt a szabad hajózás s a nemzeti lobogó viselésének jogát csak azok a népek élvezhetik, amelyek részökről is a nemzetközi jogi kötelességeket elismerik. Azért barbár törzsek, amelyek a világkereskedelem s a hajózás biztonságát veszélyeztetik, a szabad hajózás jogában nem részesülnek, s hajóikat a civilizált államok a nyilt tengeren sem türik meg. A hajó nemzetiségének igazolására a hajóokmányok (l.o.) szolgálnak. Idegen lobogónak használata, az illető állam engedélye nélkül, tilos. Ily engedély magadása nemzetközi jogilag nehézségekbe nem ütközik, feltéve, hogy justa causa képezi alapját s a szándék nem csalásra v. egyéb visszaélésekre irányul. Igy p. valamely állam saját lobogója alá veheti oly másik államnak hajóit, amelyeknek van kereskedelmi, de nincsen hadi tengerészete, s ennélfogva állampolgárait a tengeren meg nem védheti. Meg nem engedett dolog ellenben p., ha A. állam B. államnak hajóit azért fedné a maga lobogójával, hogy ez által a C. állammal szemben szerződésileg őt megillető vámkedvezményekben B. állam hajóit részesítse. Nyilt tengeren a hajók egymásnak rendszerint jobbra kitérni tartoznak. Keskeny vizekben a gőzhajók, amennyire csak lehetséges, a kormányfél oldalán (Steuerbord) fekvő vizen haladni tartoznak. L. még Hajótörés és Hajózási jelek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
