György,
György, több külföldi uralkodónak neve. Említésre méltók a következők:
1. Gy., a Gazdag, bajor-landshuti herceg, szül. Landshutban 1455 aug. 15., megh. Ingolstadtban 1503 dec. 1. 1479. került a trónra. 1493. I. Miksa császár szolgálatába lépett s a császárnő udvarmestere lett. Pompakedvelő, tékozló fejedelem volt. Minthogy fia nem volt, országát vejének, pfalzi Ruprechtnek hagyományozta, mi az ádáz bajor-pfalzi örökösödési háborura vezetett.
2. Gy. (I. Terterij), bolgár cár, bevándorolt kun nemes család ivadéka, 1280. végén a bolgár nép cárnak kiáltotta ki és egy uj dinasztiát alapított. Mint I. Károly nápolyi király és a szerbek szövetségese harcolt a bizanci császárság ellen. 1284. Andronikus császárral békét kötött, de már 1285. hatalmasabb ellensége támadt Nogai tatár khánban, ki csapataival Bolgáriába betört, az országot borzasztóan pusztította és mindamellett, hogy Gy. cár egyik leányát Nogai fiának, Csokinak feleségül adta, mégis a cárnak egy Smilecz nevü főur személyében ellencárt állított. Gy. cár kénytelen volt Bizancba szökni, hol 1292 körül meghalt. Utána még két utódja ült a bolgár trónon: Svjetislav Tivadar (l.o.) és
3. Gy., (II. Terterij), bolgár cár, Svjetislav cár fia és I. György unokája, aki atyja halála után, 1322. a trónra jutott, de már a következő évben (1323) mint a kun Terterij-család utolsó ivadéka meghalt. Rövid uralkodása alatt hősiesen harcolt a bizantinusok ellen.
4. Gy., (a Kegyes vagy Hitvalló), brandenburg-ansbachi őrgróf, idősb Frigyesnek, Albrecht Achilles másodszülött fiának fia, szül. 1484 márc. 4., megh. 1543 dec. 27. 1506. II. Ulászló cseh-magyar király szolgálatába lépett és Lajos hercegnek gyámja és nevelője lett. 1515-1527-ig Kázmér öcscsével együtt, azontul pedig egyedül uralkodott Ansbach fölött. Lelkes hive volt a reformációnak, hathatósan támogatta a protestánsok ügyét az augsburgi birodalmi gyülésen 81530). áttérésre birta II. Joakimot és nagy érdemeket szerzett az uj tannak terjesztése körül. V. ö. Neustadt, Markgraf G. von Brandenburg als Erzieher am ungarischen Hof (Az Ungar. Revueben és Boroszló 1883).
5. Gy., Braunschweig-lüneburgi herceg, szül. 1582 febr. 17., megh. 1641 ápr. 2. Élőbb orániai Móric alatt harcolt Németalföldön; azután dán zászló alatt az 1611-13. svéd háboruban. A 30 éves háboruban hol svéd, hol - 1635 óta - a császári táborban találjuk, 1636. Göttingát és Kalenberget örökölte. Gy. a hannoveri Welf kir. családnak őse. V. ö. Decken, Herzog Georg und Braunschweig-Lüneburg (4. köt. 1833-34).
6. Gy., cseh király, l. Podiebrad.
7. Gy., dán herceg, III. Frigyes dán királynak és Zsófia Amália Lüneburg hercegnőnek legifjabbik fia, szül. 1653., megh. 1708. Kitünt a svédek elleni harcokban. 1683. nőül vette Annát, a yorki hercegnek (a későbbi II. Jakab angol királynak) leányát, de mint protestáns, sógorának, Orániai Vilmosnak fogta pártját, aki Jakabot az angol nemzet meghivására trónjától megfosztá, Györgyöt pedig Cumberland hercegévé nevezte ki. Midőn Gy. neje, Anna 1702. Angolország trónjára lépett, Gy. Írország tengernagya lett, de befolyást a kormányra nem gyakorolhatott.
8. Gy. (I.) Görögország királya, IX. Keresztély dán királynak fia, szül. 1845 dec. 24. Franciaország, Nagy-Britannia s Oroszországnak beleegyezésével, az 1863 jun. 5. aláirt londoni jegyzőkönyv alapján jun 6. fogadta el a neki, a márc. 30-iki görög nemzetgyülés részéről fölajánlott koronát. Október 30. kikötött a Pireusban és okt. 31. kezdett tényleg uralkodni. Trónralépte után azzal kedveskedett alattvalóinak, hogy az ióni szigeteket Angolország beleegyezésével Görögországhoz csatolta, s hogy a kandioták fölkelését támogatta; de a nagyhatalmak akarata ellenére mégsem mert háboruba keveredni a törökökkel. Az uj királyság rendetlen és ingatag viszonyai közepette nem sikerült neki állását megszilárdítania és 1875. kénytelen volt megfogadni, hogy minisztereit mindenkor a képviselőház többségéből fogja választani. Az ország hanyatlása, különösen pénzügyi tekintetben nem az ő hibája. Ujabban Gy. király sokat betegeskedik és a nyarakat többnyire francia fürdőkben tölti. 1867 okt. 27. Olga orosz nagyhercegnőt, Konstantin nagyherceg leányát vette nőül, akitől több leánya és négy fia született. Ezek: Konstantin trónörökös, Spárta hercege, szül. 1868 aug. 2., aki I. Frigyes német császár és porosz király leányát, Zsófiát vette nőül, akitől szintén fiu született. Továbbá György herceg, szül. 1869 jun. 25.; Miklós herceg, szül. 1872 jan. 21.; Endre herceg, szül. 1882 febr. 1. V. ö. Smith, Greece under the king George I. (London 1894). L. Görögország.
9. Gy. (V.) Frigyes Sándor Károly Ernő Ágost, Hannovera királya, Ernő Ágost királynak és Friderikának (mecklenburg-strelitzi hercegnőnek) fia, szül. Berlinben 1819 máj 27., megh. Párisban 1878 jun. 12. 1840. mindkét szemére megvakult. Atyja halála után (1851 nov. 18.) mint V. Gy. lépett Hannovera trónjára. 1855 aug. 1-én önhatalmulag fölfüggesztette az 1848-iki alkotmányt s 1857 jan. havában sikerült neki oly rendi gyülést összehozni, melynek többsége az országra ráerőszakolt uj alkotmányt elfogadta. erre a reakció minden téren megindult Bories és egyéb kegyenceinek (különösen az ultramontán Klopp O. történetirónak) gyászos közreműködésével. Az 1866. osztr. porosz háboruban Ausztria mellett foglalt állást. Hada Langensalza mellett ugyan (1866 jun. 27.) megállotta helyét, de a többi szövetségestől elvágva, csata után lerakta a fegyvert (jun. 29.). Gy. király a szerződésben trónjáról a porosz király javára elmondott. 1866 szeptember 23. tiltakozott Bécsben Hannoverának Poroszországba való bekebelezése ellen, Párisban pedig megindíttatta a Situation c. lapot, mely szenvedélyesem izgatott Poroszország ellen. 1867 szept. 29. aláirta azt a szerződést, melyhez 1868 febr. 1. a hannoverai országgyülés is hozzájárult, mely szerződés értelmében Gy. 16 millió tallért kapott volna kárpótlásul, s megtarthatta azt a 4 milliót is, amit 1866. Angolországba küldött volt. Csakhogy a porosz kormány fölfüggesztette e szerződés végrehajtását 81868 márc. 2.), mivelhogy Gy. Hietzingben ezüst lakodalma alkalmával nyiltan kifejezte abbeli reményét, hogy trónját nemsokára visszafogja foglalni s mivel a welf-legiót nem oszlatta fel. Ez idő óta egy bizottság kezeli Hannoverában ezt az u. n. welf-alapot, melynek mire fordítása felől azonban a német (porosz) kormány mostanig nem igen adott még felvilágosítást. Gy. király 1868 óta a nyarat rendesen Gmundenben, életének utolsó éveit azonban hol Biarritzban, hol Párisban töltötte. Windsorban temették el. 1843-ban egybekelt Mária altenburgi hercegnővel. Fia Ernő Ágost (szül. 1845 szept. 21.) atyja halála után, a Hannovera királyságra való jogainak fentartása mellett, a cumberlandi herceg cimét vette föl (1878 jul. 11.). Ernő herceg neje, Tyra, dán hercegnő és e házasság révén az orosz cárnak is közeli rokona. Többszörös alkudozások dacára Ernő sem Hannovera, sem az utolsó braunschweigi herceg által reáhagyott braunschweigi hercegség trónját sem birja elfoglalni. Gy. király leányai közül az egyik, Friderika (szül. 1848 jan. 9). 1880. Pawel-Rammingen báróhoz, atyjának szárnysegédéhez ment férjhez s Angolországban él; az ifjabbik, Mary (szül. 1849 dec. 3.). hajadon maradt.
10. Gy. (I.) Lajos, nagy-Britannia királya, Ernő Ágost, Hannovera választó-fejedelem és nejének, Zsófiának fia, szül. Hannoverában 1660 máj. 28., megh. 1727 jun. 22. Atyját 1698 jan. 23. követte Hannovera trónján. Az angolok Anna királynő halála után, 1714 aug. 12. Gy.-t fogadták el királyul s meg is koronázták Londonban okt. 31. Mint angol királynak nem volt I. Gy.-nek módjában, a fennálló parlamentáris kormányrendszer keretében nagy befolyást gyakorolni; különben is angolul sem tudott, ami arra birta, hogy a kabinet tanácskozásaitól távol maradjon. Angolország nyugalmát egy időre a Stuart-trónkövetelő, III. Jakab zavarta meg, aki Skóciában 1715 december havában királylyá kiáltatta ki magát. Gy. azonban, illetőleg vezérei a pretendenst kiüzték és kegyetlen szigorral nyomták el az összeesküvést. Miután Gy. gyakrabban látogatta meg Hannoverát, atyai örökségét, a trónörökösödési aktából kitörültette azt a pontot, mely szerint a király országát a parlament engedélye nélkül el nem hagyhatja. Hogy Anglia nyugodalmát és békéjét a pretendenssel szemben teljesen biztosítsa, megkötötte 81717( az angol-francia-hollandi hármas-szövetséget, melyhez 1718., az osztrák-spanyol háboru alkalmával, a német császár is csatlakozott (Négyes-szövetség). Miután az angol hajóhad a spanyol flottát Passaro mellett 1718 aug. 11. megsemmisítette, az angolok tengeri hatalma élénk lendületet vett. A nagy északi háboruban (1700-19) való részvétele fejében Anglia, a stockholmi békekötésben (1719), 1185000 tallért, Hannovera pedig Bremen és Verden fejedelemségeket kapta jutalom gyanánt. A rohamosan növekedő államadósság törlesztése érdekében 8 százalékról 5 százalékra szállította le Walpole a kamatokat, miáltal lehetővé tette, hogy 21 évi minisztersége alatt hét millió font sterlinget törleszthetett. 1725 szept. 3. Gy. Herrenhausenban szövetséget kötött Poroszországgal, melyhez több német fejedelem, valamint Hollandia, Svédország és Dánia is csatlakoztak. Ennek éle Ausztria és Spanyolország ellen irányult, mely két nagyhatalom (1725) Angliát Gibraltártól és Menorkától akarta megfosztani. A háboru kitörését Fleury bibornok s francia külügyminiszter akadályozta meg; Gy. azonban nem élte meg az 1726. Párisban kezdeményezett békealkudozásoknak végét: meghalt utazás közben, Osnabrück közelében, szélhüdés következtében. Nejét, Zsófia Dorottyát, Celle utolsó hercegének leányát, kivel 1682. kelt össze s kinek öröke, a lüneburg-cellei országok 1705., őreá szállott, a Königsmark gróffal folytatott állítólagos szerelmi viszonya miatt Ahlden várába záratta, ahol a királynő 1726-ig fogva maradt.
11. Gy. (II.) Ágost, Nagy-Britannia királya, az előbbinek fia és utódja, szül. 1683 okt. 30. megh. Kensingtonben 1760 okt. 25. 1721. kezdte uralkodását és az első 15 év alatt Walpone kezeiben hagyta a hatalmat, 1741. szövetségre lépett Mária Teréziával és személyesen vette át az u. n. pragmatikai hadsereg vezényletét, melynek élén 1743 jun. 27. Dettingen bajor falu mellett döntő győzedelmet vivott ki a franciák fölött. 1744 febr. 22. ujabban diadalmat aratott az angol lobogó (Toulonnál) az egyesült spanyol-francia hajóhad fölött, mi az angol uralomnak a Közép-tengeren való megerősítését eredményezte. A francia kormány erre Stuart Jakabnak fiát, Károly Eduárdot küldötte Skóciába (1745), aki azonban Culloden mellett teljes vereséget szenvedett (1746 ápr. 27.). Miután az államadósság eme háboruk következtében 31 millió font sterlinggel szaporodott, Gy. komolyan foglalkozott a pénzügy rendezésével, csakhogy 1756., az amerikai gyarmatok miatt, ujabb összeütközésbe került Franciaországgal. uj miniszterének, idősb Pitt Vilmosnak tanácsára a király szövetségre lépett Nagy Frigyessel, kit a hétéves háboruban pénzzel és haddal támogatott. A franciák ugyan Hastenbeck mellett megverték az angolokat, kiknek vezére Gy. fia, Cumberland hercege, Zeven kolostorban 1757 szept. 8. békét kötött velük, mely szerint Anglia Hannoveráról és Braunschweigról lemondott. Azonban Gy. király nem ismerte el azt a konvenciót, visszahivta Cumberlandost ujabb csapatokat küldött Németországba. Ez alatt az angol flotta elfoglalta Cape Bretont, Gora és Guadeloupe szigeteket, Kanadát és Suratét és megsemmisített két francia hajórajt. A béke megkötését Gy. már nem élte meg. Gy. király alatt Angolország kereskedelme hatalmas lendületet vett, befolyása pedig főleg id. Pitt miniszterének működése folytán tetemesen gyarapodott. Jóllehet Gy. csekély hajammal viseltetett a tudományok és művészetek iránt, ezek lendülete körül a göttingai egyetemnek 81734) és a British Museumnak megalapításával (1753) nagy érdemeket szerzett. neje Karolina (János Frigyes ansbachi őrgróf leánya) nyolc gyermeket szült, de legidősb fiával, Frigyes Lajossal (aki 1751. halt meg) elkeseredett viszályban élt.
12. Gy. (III.) Vilmos Frigyes, Nagy-Britannia és Irország királya, az előbbinek unokája és utódja, Frigyes Lajos walesi hercegnek és Auguszta szász-gotha hercegnőnek fia, szül. 1738 jun. 4., megh. 1820 jan. 29. Az uralkodást 1760. vette át, amidőn magát tősgyökeres angol királynak mutatta be és a birák elmozdíthatatlanságát, valamint a választások teljes függetlenségét elismerte. A parlament e feletti örömében, a «nemzeti királynak» évi 800000 font sterlinget, a hétéves háboru folytatására pedig 12 millió font sterlinget szavazott meg. A Nagy Frigyessel való szövetség mindazonáltal nemsokára megszakadt, mivel a király a lángelméjü id. Pittet elbocsátván, az ország ügyeit (1761) kegyeltjére, a népszerütlen Bute-ra bizta. Franciaországgal és Spanyolországgal azonban tovább folyt a háboru, még pedig szerencsésen, mignem Anglia az 1763-ki párisi békében Kanadát, Floridát, Dominikát, Cape Bretont és még nehány nyugat-indiai szigetet nyert. Az államadósság alábbszállítása végett az északamerikai gyarmatokat ujabb adókkal (bélyegadó, fogyasztási adó) terhelte meg. A gyarmatok azonban tiltakoztak eme önkény ellen. Kitört a véres testvérharc, mely az angolok veresége után az 1783-iki versaillesi békében nyert befejezést. Angolország e békében kénytelen volt az «Amerikai Egyesült-Államok» függetlenségét elismerni. Közben a Franciaország és Anglia közötti ellenséges viszony a Kelet-India birtokáért vivott harcokban is mutatkozott. A francia forradalom Angolországban is idézett fel demokratikus mozgalmakat, melyeknek elfojtására az életet féltő király az u. n. idegen-billt, továbbá a Treacherous-corrrespondence-billt, 1794. pedig még a Habeas corpus fölfüggesztését is megszavazta. Miután a kormány az iroszági fölkelést is a legkegyetlenebb módon elfojtotta, létrejött Irországnak Angolországgal való végleges egyesítése (1800), midőn azután III. Gy. az egyesült Nagy-Britannia és Irország királya cimét vette föl. 1793 óta Anglia ifj. Pitt külügyminiszter vezetése alatt élénken résztvett a francia köztársaság, illetve I. Napoleon császár elleni nagy európai háborukban. Csak Napoleon teljes bukása, Waterloo és Szt. Ilonára való internálása után szünt meg a háboru, melynek utolsó szakában a Napoleon által Európának összes kikötőiből kizárt angol kereskedők meglehetős veszteséget szenvedtek, bár másrészt a tengeri háboruban a flottájuk sok prédát ejtett. A bécsi kongresszuson azután a győztes Weelington tábornok és Castlereagh képviselték Angliát, mely Maltát, Helgolandot, több hollandi és francia gyarmatot és az ión szigetek feletti protektorátust nyerte ekkor (1815). A szent szövetségtől és a bekövetkezett reakciótól ellenben III. Gy. kormánya távol tartá magát. Mindezekben a nagy háborukban magának a királynak csekély része volt. Elmebetegség jelei mutatkoztak rajta, mely kórság őt mindinkább nagyobb tétlenségre kárhoztatta. Midőn azután a baj állandóvá alakult, a parlament 1811 jan. 29. heves viták után a walesi hercegre ruházta a kormányzóságot, illetve a kir. hatalmat. III. Gy. ez idő óta nejének és a yorki hercegnek felügyelete alatt Windsorban töltötte napjait. Az utolsó években még tökéletes vakság is sujtotta és halálát ilyformán megváltásnak tekinthették. Emlékére 1829. lovas szobrot emeltek a windsori magaslaton. neje Zsófia Sarolta, Mecklenburg-Strelitz hercegnője, kivel 1761 szept. 8. kelt. egybe és mintaszerü házas életet élt (megh. 1818), hét fiut és hat leányt szült. Fiai: György Ágost, walesi herceg, mint király IV. György; Frigyes, yorki herceg; Vilmos, clarencei herceg, mint király IV. Vilmos; Eduárd, kenti herceg, Viktoria királynőnek atyja; Ernő Ágost, Cumberland hercege és Hannovera királya; Ágost Frigyes, Sussex hercege; Adolf Frigyes, Cambridge hercege.
13. Gy. (IV.) Ágost Frigyes, Nagy- Britannia, Iroroszág és Hannovera királya, az előbbinek fia és utódja, szül. 1762 aug. 12., megh. Windsorban 1830 jun 24. A természettől megáldott herceg kitünő nevelésben részesült. 1783. nagykoruvá nyilvánították, mire az atyjának politikájával elégületlen whig-párthoz. Birke és Fox ellenzéki vezérférfiakhoz csatlakozott. nemsokára azonban nemtelen fajtalanságnak s kicsapongó életnek engedte át magát és mérhetetlen adósságokba merült. A parlament kifizette ugyan 162 millió sterlingre rugó adósságait, e a trőnörökös ezentul is folytatta ledér életmódját, titkon nőül vette a szép Fitzherbertet, és nemsokára végképen eljátszotta az angolok tiszteletét. 1794. a parlament még egyszer kifizette Gy. adósságait (682 ezer font sterlinget), sőt évi járulékát is felemelte, azon föltétel alatt, hogy Fitzherberttől elvál és megjavul. Erre Gy. 1795 ápril 8. unokahugával, Karolina braunschweigi hercegnővel lépett házasságra; de ez a frigy Gy. botrányos élete miatt oly boldogtalan volt, hogy a házasfelek már 1796., Sarolta hercegnő születése után, elváltak egymástól. 1811., a királynak gyógyíthatatlan elmebaja következtében, ő reá kellett ruházni a királyi hatalmat, melyet a parlament lehetőleg megszorítani igyekezett. Az 1813--14. harcias években ki sem mozdult Angolországból, hanem továbbra is pazar építkezésivel és egyéb tékozló időtöltéssel foglalkozott. Midőn a külföldi uralkodók a párisi békekötés után Londonba rándultak, pazar fénynyel ünnepeket rendezett számukra. Napoleon Elbáról való visszatérésének hirére ellene küldte Wellington herceget, de a waterlooi diadal hire közönyösen hagyta. A szent szövetséghez, az angol alkotmányra való tekintetből, nem csatlakozhatott. Uralkodása nagyfoku elégületlenséget szült; midőn 1817. a parlament megnyitására kocsizott, a dühöngő nép s St. James parkban megrohanta kocsiját és egy merénylő golyóval is lőtt ár, de Gy. sértetlen maradt. A rendkivül botrányos válóper, melyet ártatlan neje ellen indított, és mely az egész országban lázas állapotot keltett, végképen tönkretette hirnevét. Atyja halála után 81820 jan. 29.) királylyá kikiáltották és 1821 jul. 19. nagy pompával megkoronázták. Hogy az általános forrongást csillapítsa, a népszerü Canningt, Robinsont és Huskissont nevezte ki miniszterekké, kik üdvös kereskedelmi reformokat léptettek életbe. Canning halála után Wellington, Napoleon legyezője, lett a miniszterelnök, ki a katolikusok emancipációját léptette életbe, a külügyi politikát pedig lehetőleg békés mederbe terelte. Hannoverának Gy. 1819 dec. 7. uj de a kor követelményeinek egyáltalában meg nem felelő alkotmányt adott; a braunschweigi gyámságról Károly herceg nagykorusítása után (1823) mondott le. utolsó éveiben sokat betegeskedett. Követte öcscse, IV. Vilmos. - Györgynek egyetlen leánya, Sarolta, 1816. Lipót szász-koburgi hercegnek, a későbbi belga királynak neje lett de már 1817 nov. 6. meghalt.
14. Gy., Mecklenburg-Strelitz nagyhercege, szül. 1779 aug. 12., megh. 1860 szept. 6. 1816. követte atyját (Károly Lajost) a trónon. Uralkodásának legfontosabb eseménye, hogy a jobbágyságot eltörülte. Követte őt Frigyes fia. Másodszülött fia, György, az orosz hadseregben vitte fel a tábornoki rangig. Megh. 1876 jun. 20.
15. Gy. Frigyes Vilmos Ernő, porosz herceg, szül. 1826 febr. 12. III. Frigyes Vilmos unokaöcscse, ifjuságát a Rajna mellett töltötte el, később nagy utazásaival az irodalom és művészet iránti hajlamát fejlesztette, 1836. a hadseregbe lépett, hol 1866 óta lovassági tábornok. betegeskedése folytán kénytelen lévén a nyilvános szerepléstől visszavonulni, az irodalomnak szentelte életét. G. Conrád álnév alatt a drámai munkák egész sorozatát adta ki, melyeknek nagy része sikerrel is adatott. Művei közül nevezetesebbek: Phädra, Wo liegt, das Glück? Kleopatra, Don Sylvio, Die Marquise von Brinvilliers, Jolantha, Electra, Rudél u. Melisande, Lurley, Der Talisman, Medea, Arion, Umsonst, stb.
16. Gy. Vilmos, Schaumburg-Lippe hercege, szül. 1784 dec. 20., megh. 1860 nov 2. Eleintén 81787 óta) anyjának, Juliának gyámnoksága alatt kormányzott, mignem 1807. nagykorunak nyilvánították. Midőn ugyanebben az évben a Rajna-szövetségnek lett tagjává. I. Napoleon császár engedelmével felvette a hercegi cimet. 1814. megszüntette a jobbágyságot, 1816 pedig ál-liberális alkotmányt adott népnek. Követte őt fia Adolf.
17. Gy. István Albrecht, Schaumburg-Lippe hercege, szül. 1846 dec. 10., Adolf György herceg fia, akit 1893 máj 8. követett a trónon. neje Mária Anna, szász-altenburgi hercegnő, kitől négy gyermeke született: Adolf Bernát (1883 febr. 23.), Móric, Ernő és István.
18. Gy., a Gazdag v. Szakállas, szász herceg, Bátor Albrecht harmadszülött fia, szül. 1471 aug. 27., megh. Drezdában 1539 ápr. 17. Lipcsében tanult s a papi pályára készült: azonban 1496. nőül vette Borbálát, Kázmér lengyel királynak leányát, s atyja halála után (1500) átvette a szász-albertini országokat. Később Frizországot kapta Henrik öcscsétől cserébe, melyet aztán 200000 forintért Károly főhercegnek eladott. Derék uralkodó volt, A reformációval szemben ellenszenvvel viseltetett. Midőn azután a reformációnak kinövései: a parasztlázadás, az anabaptisták és egyéb forradalmi mozgalmak Németországban vérontásra vezettek, Gy. Luthert kiméletlenül megtámadta, ki azonban e támadást viszonozta és Gy.-öt «drezdai orgyilkosnak, az ördög apostolának s ostoba uracsnak» nevezte. Élte alkonyán mely fájdalommal látta Gy., hogy a reformáció folytonosan terjed s hogy fiugyermekek hiányában országát a protestáns vallásu Henrik testvérére kell majd hagynia. Nejének halála után (1534) megnöveszté szakállát s onnan eredt mellékneve. Öt fia és négy leánya közül csak Krisztina leánya élte őt tul, aki Nagylelkü Fülöp hesseni tartománygrófnak lőn nejévé.
19. Gy. Frigyes Ágost, szász herceg, tábornok, János királynak és Amália királynőnek másod szülött fia, szül. 1832 aug. 8. Korán lépett a katonai pályára. Az 1866. osztrák-porosz háboruban az első lovasdandárt, az 1870-71. francia-német hadjáratban pedig eleinte az I. szász hadosztályt, azután Albert bátyja, a trónörökös helyett a XII. német (szász) hadtestet vezérelte. Résztvett nevezetesen a Nouart és Beaumont mellett vivott ütközetekben, továbbá a sédani csatában és végre Páris körülzárolásában. A békekötés után ismét az I. szász hadosztálynak, bátyja pedig a szász hadtestnek parancsnoka lőn. De midőn bátyja 1873 okt. 29. a trónra lépett, I. Vilmos császár őt bátyja helyett a szász hadtest parancsnokává nevezte ki. 1859. elvette portugáli Mária Annát, aki 1843 jul. 24. szül. s 1884 febr. 5. megh. s kitől négy fia és két leánya született. Legidősebb fia Frigyes Ágost herceg, aki 1865 máj. 25. szül., Straussburgban és Lipcsében tanult, mire a 100. sz. vértes ezrednek parancsnokává nevezték ki.
20. Gy., szász-altenburgi herceg, szül. 1796 jul. 12., megh. 1853 aug. 3. Egy ideig osztrák zászló alatt szolgált és csak 1848 nov 30. követte bátyját a trónon. utóda fia, Ernő lett.
21. Gy. (II.), szász-meiningeni herceg, Bernát hg. fia, szül. Meiningenben 1826 ápr. 2. A bonni egyetemen tanult s azután a porosz testőr-vértesezredbe lépett. 1866 szept. 20. átvette az uralkodást. Az 1870-71. német-francia háboruban a 32. ezredet vezérelte s számos ütközetben vett részt. A béke helyreálltával a művészetnek, nevezetesen a szinművészetnek lett buzgó pártolója. oly szinésztársulatot szervezett, mely különösen mesterileg betanított összjátékával és fényes jelmezeivel külföldön is (igy Budapesten) nagy sikert aratott. A 80-as évek végén azonban a nagy költségekre való tekintetből a vendégszerepléseket beszüntette, mire a jelesebb tagok máshová szerződtek. - Gy. első neje Sarolta, Albrecht porosz herceg leánya volt, kivel 1850. kelt egybe; megh. 1855. 1858. elvette Fedorát, Hohenlohe-Éangenburg hercegkisasszonyt, aki 1872. halt el. 1873 óta morganatikus házasságban él Franz Ilona nevü volt szinésznővel, kit Heldburg bárónővé tett. Első házasságából származott legidősebb fia, Bernát trónörökös, aki 1851 ápr. 1. szül., és 1878 febr. 18 vette el Sarolta porosz hercegnőt, II. Vilmos császárnak legidősebb nővérét. Ernő, másodszülött fia (aki 1859 szept. 127. szül), a festészetnek él Münchenben. harmadszülött fia, Frigyes (szül. 1861 okt. 12.), Adelhaidot, Lipe-Biesterfield grófnőjét vette nőül (1889 ápr. 25.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
