Győr | A Pallas nagy lexikona

Győr vármegye (

l. a mellékelt térképet), hazánk dunántuli részében, a Duna jobb- és csak igen csekély részében annak balpartján; határai É-on Pozsony, K-en Komárom, D-en Veszprém, Ny-on Sopron és Moson vármegyék. Területe 1381,11 km2. A vármegye legnagyobb része mély fekvésü lapály, melybe csak D-felől nyulnak be alacsony dombsorok. A lapály, mely a kis magyar Alföld része, a Duna mentén legmélyebb fekvésü s ezt a részét három folyamköz, illetve sziget képezi.

Győr vármegye cimere.

Legészakibb a Duna balpartján a Csiliz folyóig terülő Csilizköz (l.o.) melynek tengerfeletti magassága csak 108-109 m. Tőle D-re az Öreg Duna és a Mosoni Duna közt a Szigetköz terül el (111-117 m.), mig a Rábától és Rábcától körülfogott lapály Tóköz nevet visel (114-122 m.). Mind a három közt a már szabályozott Duna és a mellékfolyó ezeknek már elzárt, de teljesen még be nem iszaposodott kanyargó ága hasogatják, melyeknek partjait helyenkint (leginkább a Sopron vármegyével szomszédos Tóközben) terjedelmes mocsarak kisértek, ma azonban e mocsarakat a Rába és Rábca szabályozása egészen megszüntette. A Dunától és Rábától D-re elterülő lapály általában magasabb fekvésü s ezért szárazabb és termékenyebb. D-felé 140-150 m. magasságig emelkedik s közepét a Bakony legészakibb tagját képező szt. mártoni dombcsoport (l.o.) foglalja el, melynek legmagasabb csúcsai a Szt. Pálhegy (318 m.) és Magoshegy (315m.). Ezen, három egymással párhuzamosan DK-ről ÉNy-ra csapó láncolatból álló csoportozattól Ny-ra, a Bakonyéren tul a Sokoróalja emelkedettebb területe csatlakozik. A vármegye talaja a Rába és Rábca közti vidéken alluviális völgytalaj, K-i felében a lösz uralkodik, melyet helyenként homokos és tőzeges talaj vált fel.

Folyóvizekben a vármegye tulságos gazdagnak mondható s annak É-i és ÉNy-i része árvizektől, mig a Rába és mellékvizei szabályozva nem voltak, sokat szenvedett. Főfolyója az Öreg Duna, ÉNy-DK-i irányban hasítja a vármegye legészakibb részét s számos ágaival Ásvány és Vének közt szövevényes szigetlabirint közt barangolt és a hajózás is nehézségekkel küzdött. A felső Duna szabályozásának megkezdése (1886) óta azonban a viz folyása a hajózás és a parti birtokosok hasznára teljesen megváltozott. Gönyőnél veszi fel a rendkivül kanyargós folyásu, de egysége medrü Mosoni- v. Kis-Dunát, melylyel a Szigetköz képezi, mig baloldal felől már Szőgyével szemben ömlik belé a Csiliz, melyről a Csilizköz vette nevét. A Kis-Dunába Győr város területén ömlik bele az áradásairól ismertes Rába, mely Ó-Malomsok táján éri el a vármegye határát s Rába-Szt. Mihályig É-felé irányult folyásával Győr vármegye határát jelöli, onnan ÉK-re fordulva, azon terület D-i határát jelöli, melyet Tóköznek neveznek. Ezt É-felé a Rábca határolja, mely eleintén Moson és Győr vármegyeék közt képezi a határt s a Rába-szabályozó társulat által ásott szép és töltésekkel ellátott csatornába a Rábának a Kis-Dunába való torkollása fölött önti habjait a Rábába. A három folyó összeszögelléséből keletkezett s a fenyegető árvizektől töltésművek által védett folyamközökben fekszik maga Győr városa. A Rábába Ikrényen alul ömlik a vele párhuzamos folyásu, jelenleg már szintén szabályozott Marcal, mely a Sokoróaljának s a szentmártoni dombvidék vizeit (a téti Bakonyfolyás, a Bakonyér, a Sósosér) veszi magába, mig a vármegye K-i részének patakjai (Pánzsaér és két Bakonyér) részint a Rábába, részint a Dunába öntik vizeiket. A vármegye régi mocsarai közül még csak a Szigetközben a Ladoméri-tó és a Tóközben a mélyebb fenekü Fehér-tó s kis részben a Kónyi-tó van meg.

Győr vármegye éghajlata általában az alföldi éghajlat sajátságait mutatja s ekként nagy nyári meleg s nagy téli hideg jellemzi, a csapadékok aránylagos csekélységével. Pannonhalmán, mely azonban magasabb fekvésénél fogva nem tekinthető a tulnyomó részben lapályos vármegye éghajlatának jellemzőjéül, az évi közepes hőmérséklet 9,4 °C, a legmelegebb hónap az augusztus 20,3 °C, a leghidegebb a január és december - 1,5 °C hőmérséklettel. Az észlelt hőmérsékleti szélsőségek 3,2 és -20,8°C, az abszolut ingadozás tehát 54 °C. A csapadék évi mennyisége Pannonhalmán 623 mm., a vármegye lapályos részeiben azonban 600 mm.-nél kevesebb.

Terményei az ásványországból nincsenek; a növényvilág dacára a szük határok által korlátolt csekély területnek és a jelentéktelen függélyes tagoltságnak, elég változatos. A művelési ágak szerint a vármegye területe ekként oszlik meg: szántóföld 88310, kert 1716, rét 166486, legelő 20128, nádas 896, szőllő 2257, erdő 11753, nem termő terület 11214 ha. A földmivelés legjobban fizet a vármegye déli, magasabb fekvésü részeiben és a Rábca folyó kiszárított nagy ingoványai helyén nyert gazdag termő talajon. Legjelentékenyebb a buza (1892. 20050 ha. bevetett terület, évi 399386 hl. termés), rozs (13377 ha. terület, 214 407 hl. termés), árpa (13 475 ha. terület, 353367 hl. termés), zab (6859 ha. terület, 204982 hl. termés), köles (1030 ha. terület, 21627 hl. termés), kukorica (8766 ha. terület, 187761 hl. termés) és burgonya (5834 ha. terület 459140 q. termés) termelése, 1892. volt bevetve lucernával és lóherével 21129 ha., bükkönykeverékkel s muharral 4954 ha., természetes kaszáló 15326 ha. volt. A szőllőmivelés, bár a vármegye déli részében a szőllőterületnek több mint felerésze ma is elég jelentékeny; 1892. termeltetett 2940 hl. közönséges fehér bor, 4 hl. csemegebor és 13 hl. vörös bor; forgalomba került továbbá 9225 kg. szőllő. Van 5 közcélu szőllőtelep. A mezőgazdaság szolgálatában áll a Győr vármegyei gazdasági egyesület, a Győr-vidéki gazdasági egylet, Csanak-ménfői szőllőbirtokosok egylete, továbbá a Rábaszabályozó társulat és Csilizközi belvizlevezető társulat (mindkettő Győrött.). Az állatvilág emlősökben kevéssé változatos. Az állattenyésztés elég fejlett; az 1884. évi összeirás szerint volt az állatállomány: 27541 drb magyar és 4571 drb nem magyar fajtáju szarvasmarha, 436 bivaly, 12403 ló, 98 szamár és öszvér, 39595 sertés, 118054 juh és birka, 390 kecske, továbbá 187245 drb tyuk, 4694 pulyka, 52954 lud, 19608 kacsa s 7858 galamb, összesen 272359 drb szárnyas házi állat, végül 8586 drb méhkas. A vármegyében 5 fedezési állomás van; nagyobb állattenyésztések: gróf Lamberg Ferenc ménese az ikrényi uradalomban, a győri püspökség hazai fekete kondorszőrü tenyésztése Dinnyéden, Khuen-Héderváry gróf ménese Héderváron.

A lakosság száma 1881-ben 109493 volt, jelenleg (1891) 115787 lélek; a 10 évi szaporulat 6294 lélek, vagyis 5,6 %. Egy km2-re jelenleg 84 lélek esik s igy Győr vármegye (Pest után) hazánk legsürübben lakott vármegyéje. Nemzetiség szerint van 112297 (96,8 %) magyar, 2823 (2,4 %) német s nehány száz egyéb); Győr vármegye tehát egyuttal hazánk legmagyarabb vármegyéi közé tartozik. A magyarság tiz évi szaporulata 6732 lélek, vagyis 6,4 %. Hitfelekezet szerint van a vármegyében 86732 római kat. (74,9 %), 15166 ág. evang. (13,1 %), 7684 helvét (6,6 %), 6132 izr. (5,3 %) és 43 egyéb. A népesség főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés, kisebb mértékben ipar és kereskedelem. A népesség foglalkozások szerint következőképen oszlik meg (1891): értelmiségi kereset 1141, őstermelés 21957, ipar 7498, kereskedelem 1635, hitel 63, közlekedés 991, járadékból élők 1609, napszámosok 11311, házi cseléd 3847, háztartásban elfoglalva 21640, egyéb foglalkozásu 637, foglalkozás nélküli 14 éven alul 38698, 14 éven felül 4508, letartóztatott 185, ismeretlen foglalkozásu 67. Az ipar legjelentékenyebb ágai a malom-, szesz-, élelmiszer-, fa-, bőr-, és kályhaipar; a legtöbb iparvállalat Győr városában van (l.o.), a vármegyében említendő a győrszigeti olajgyár, az enesei gőzmalom s a malomsoki gazdasági szeszgyár. Ipartestület Győrött és Győrszigeten. alsófoku kereskedelemi iskola Győrött, alsófoku ipariskola u .o. és Győrszigeten van. Győr városa egyuttal a kerületi kereskedelemi és iparkamara székhelye. A kereskedelem főtárgyai állatok, gabona, gyümölcs, liszt, bőrnemüek, faáruk s az iparvállalatok készítményei; a kereskedelem egészen Győr városában összpontosul, melynek gabonakereskedelme és állatvásárai ma is élénkek. A kereskedelem emelésére alakult 1863. a jóhirü Győri Lloyd-kereskedelemi társulat, mely kereskedelemi kérdésekben szakvéleményt ad s az ottani kereskedők érdekeit sikerrel képviseli. A vármegye 5 községében országos vásárok tartatnak. Az üzleti élet szolgálatában áll Győrött az osztrák-magyar bank fiókja, 2 takarékpénztár, 1 hitelbank, 2 hitelszövetkezet, Győr-Sz.-Mártonban 1 takarékpénztár.

Közlekedésének főeszközei a vasutak, melyek Győr városában összpontosulván, azt a Dunántul legélénkebb forgalmi pontjává emelték. Fővonala a m. kir. államvasutak budapest-brucki vonala, melybe itt a győr-szombathelyi vonal, valamint a győr-sopron-ebenfurti vasut végződik; e vonalak hossza 80 km. Jelentékeny továbbá a dunai gőzhajózás is, melyet Győr városától Gönyöig (a Nagy-Dunáig) egy győri hajózási vállalat közvetít; a hajóforgalom tekintetében Győr városa mellett még Gönyő játszik nagy szerepet. A Kis-Duna-ág hajózható szakasza Győrtől Gönyöig 16 km. Állami ut nincsen; törvényhatósági utjainak hossza 238 km. A vármegyében 41 posta- és táviróhivatal van.

A közoktatás maga fokon áll: a vármegyében levő 22145 tanköteles gyermek közül tényleg 20120 jár iskolába s igy csak 10,7 % nem jár iskolába. A vármegye területén van összesen 137 elemi iskola (295 tanítóval), 1 polgári iskola (Győr), 1 tanító- és tanítóképző iskola (Győr), 7 szakiskola, 2 középiskola (Győr), 2 papnevelő (Győr és Pannonhalma), továbbá 1 börtöniskola, 10 kisdedóvó s 2 árvaház. A 6 éven felüli lakosságból irni és olvasni nem tud a vármegyében 19,0 % férfi, 25,8 %nő, Győr városában 13,7 % férfi és 22,0 % nő. A szellemi élet központja Győr város, ahol az iskolákon kivül számos népoktatási, közművelődési és tudományos egylet és intézmény központosul.

Közigazgatása. Győr vármegye 3 szolgabirói járásból s 1 szab. kir. városból (Győr) áll, u. m.:

A községek közt van 14 nagy- és 75 kisközség; a puszták száma 330. A községek középnagyságuak; 2000-nél több lakosa 7 községnek van; legnépesebb Győrsziget 4967, ét 3265 és Győr-Szent-Márton 3059 lakossal. Székhelye Győr. Az országgyülésbe 3 képviselőt küld. Egyházi tekintetben a vármegye 31 róm. kat. községre a győri püspöki, 8 az esztergomi érseki egyházmegyéhez tartozik, mig a pannonhalmi főapátsághoz tartozó 7 anyaegyház közvetlenül a római szentszéknek van alárendelve; a vármegyében létező 1 gör. kel. egyház a budai püspöki egyházmegyébe, a 15 ág. ev. s a 10 helv. egyház a dunántuli egyházkerületekbe van beosztva; izr. anyakönyvvezetőség 7 van. Törvénykezési tekintetben a vármegye a győri kir. törvényszék és kir. tábla területének részét képezi; kir. járásbirósága 3 van (Győr, Szt. Márton és Tét); pénzügyi biróság, kir. közjegyzőség és ügyvédi kamara Győrött. hadügyi szempontból az egész vármegye a pozsonyi hadtestparancsnokság területéhez tartozó 19. hadkiegészitő parancsnokság alá, a 17. sz. honvéd-gyalogezred és a 4. sz. honvéd-zászlóaljhoz s a Komáromban székelő 4. sz. vegyes felülvizsgáló bizottsághoz tartozik; képezi az 56. sz. népfölkelési járást s alakítja az 56. sz. I. oszt. és 152. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. Csendőrségi szakaszparancsnoksága, pénzügyigazgatósága, adóhivatala s pénzügyőrsége, fővámhivatala, kereskedelemi és iparkamarája, államépítészeti hivatala, erdőfelügyelősége, állami állatorvosa Győrött van. Közuti kerületi felügyelője Budapesten posta- és táviróigazgatósága Sopronban, m, kir, folyammérnöki hivatala Komáromban van. A vármegye területén öt gyógyszertár van, közte 5 Győr városában).

Története. Gy. területe már az őskorban lakott vidék volt. Ama különféle kő-, bronz- és vaseszközök, melyeke a megye területén találtak s melyeknek jelentékeny része ma a nemzeti muzeum régészeti osztályában külön szekrényben van elhelyezve, mindmegannyi emléki e vidék őslakói műveltségének. A kelta őslakóknak jelentékeny városuk volt a mai Győrváros helyén fekvő Arrabona, mely a római uralom alatt még inkább kifejlődött. A rómaiak négy hatalmas utat készítettek a vármegye területén (Flexum, Bregetium, Sabaria, és Cimbriana felé) s ez utak mentében virágzó római telepek keletkeztek. A népvándorlások alkalmával a hunnok, longobardok, majd pedig az avarok laktak a vármegye területén. Az avarok (l.o.) gyürü alakban, egymástól bizonyos távolságra, nagy sáncokat készítettek a vármegyében s e körtanyában volt a khagani székhely. Ez avargyürütől származtatják a Győr elnevezés eredetét, mely a régi okmányokban Gewr, Girew alakban fordul elő.

A honfoglalás alkalmával Árpád személyesen vezette hadait e vidékre s Gy.-nek egész területét fejedelmi birtokká tette. Szent István a vármegyei szerkezet megalkotásakor szervezte a győri várispánságot is s annak székhelyévé Győrt tette, hol püspökséget is lapított. Szent István győrmegyei családi birtokaiból jelentékeny területeket ajándékozott a győri püspökségnek és káptalannak, kivált pedig a pannonhalmi apátságnak, valamint Wolfger és Hederich lovagoknak, a Héderváryak őseinek. Nagyobb birtokosok voltak még a megyében a mohácsi vész előtt a Radvány, Hunt-Pazman, Kanizsay, Péczi, Enessey, Poky, Téthi, Asszonyfalvay családok, továbbá a mórichidai, puki, csornai, Szt. Adalbertről nevezett győri és a pápoci prépostságok s a johannita lovagok. Az Árpád-házi királyoknak Németországgal való gyakori viszálykodásai alatt sokszor volt háboru szinhelye a vármegye. 1043. III. Henrik császár a vármegye Ny-i részét feldulta s közte és Aba Samu között Ménfőnél volt a döntő ütközet. 1051. ismét a vármegyében voltak a németek s a Rábca folyónál nagy csatát vivtak. A tatárjáráskor Pannonhalma kivételével az egész vármegye elpusztult. 0273. Ottokár cseh király a vármegye több helységét felégette s Győrbe német őrséget helyezett, mely folytonos rablásaival dula a vármegyét. IV. László általános felkelést rendelt el a csehek ellen és személyesen jött Lóránt nádorral ellenük. A vármegye egész nemessége fegyvert fogott ekkor s a cseheket kiverték a vármegyéből. 1443-tól kezdve néhány éven át III. Frigyes császárnak a Győri várban tartózkodó német és cseh zsoldosai rabolták a vármegyét. A mohácsi vész után a vármegyei nemesség egy része Szapolyaihoz hajolt, de nemsokára Ferdinánd adományaival a vármegye főbb nemeseit pártjára hódította. A Bécs ellen induló török hadak gyakran megsarcolták a vármegyét, Buda eleste után pedig határvonal lett az a török hódoltság és az önálló országrész között. A vármegye keleti része már 1543. török hódoltság lett s a fehérvári szandzsákságba lőn beosztva. 1593. Pannonhalma s a következő évben a vármegye székhelye is elesett s ekkor a szigetközi rész kivételével az egész vármegye török terület lett. A törökök annyi adóval zaklatták a népet, hogy sokan elhagyták lakóhelyüket s különösen a szent-mártoni járás annyira elnéptelenedett, hogy egész pusztává lőn s maig megőrizte pusztai járás nevét. A törökök elüzetése után a győri várban levő német és rác katonaság zsarolásai miatt a vármegyei nemesség a 1687. országgyülésen is panaszt emelt, 1700. pedig a Herbeville-ezred katonáival véres összeütközése volt. A Rákóczi-felkelés alkalmával, midőn Heister tábornok Forgách Simon kuruc vezért Koroncónál legyőzte, a falvakat kirabolta, néhányat pedig teljesen felégetett. 1809. a nemesi felkelőserege leveretése után a franciák a vármegyének a Rábáig terjedő Ny-i részét az országtól elszakítván, ideiglenesen francia kaonai kormányzás alá vetették; a vármegye elfoglalt részét egészen kifosztották s a lakosok minden marháját elhajtották. Az 1848-49. háboru alatt is több ütközet volt a vármegyében.

Gy. főispánjai közül nevezetesebbek: Wolfger, a Héderváryak őse; a spanyol eredetü Simon, kit II. Endre 1232. követségbe küldött Rómába; Héderváry Miklós, Rozgonyi István, ki Galambóc ostrománál Zsigmond királyt megmentette. 1510- 1744. állandóan a győri püspökök viselték a főispáni hivatalt. A vármegye lakossága a honfoglaláskor betelepült magyarokból állott; a vármegye Ny-i részében besenyő telepek voltak, kiknek az Árpádok alatt sok ideig külön birájuk volt. A vármegye a legnépesebbek közé tartozott már a mohácsi vész előtt is s területéhez képest igen nagy volt a nemesség száma. 1760. a vármegye lakossága 54730 volt, 1846. már 101569. A nemesek száma 11753 volt. A törökök elüzetése után a pusztult helyekre németeket és horvátokat telepítettek le. Gyüléseit a nemesség többször a győri vár őstornyának tágas termében tartotta; a mai megyeházat a mult század végén szerezte. A gyülések jegyzőkönyvei 1580-tól kezdve megvannak. A vármegye területe a XVII. sz.-ig valamivel nagyobb volt a mainál. A mohácsi vész előtt 1 vár és 7 kisebb erődítvény volt a vármegyében; a falvak és kisebb-nagyobb puszták száma 130 körül volt. A török uralom alatt elpusztult falvak közül 27 később sem lett felépítve, hanem helyettük uj nevüeket építettek. A vármegye a régibb időben négy, néha két járásra oszlott, 1771. három járásra osztották. 1582. még 152 porta volt a vármegyében, 1667. már csak 101. Az 1722. urbér szerint szerint a használható föld 220585 hold volt, 1846. 285345 hold. Az 1828. összeirás szerint a vármegyében és Győr városában 70 porta volt hadi adó alá vetve. 1780. a vármegye 43825 frt adót fizetett, 1800. már 82889 frtot.

A vármegye É-i és Ny-i része a Kis-Duna és a Rába áradásaitól sokat szenvedett. A védőtöltések készítése nagy terheket rótt a vármegyére és sok viszálykodásra nyujtott alkalmat a XVII. sz.-ban a szomszédos megyékkel. Gy. az 1687. országgyülésen is szorgalmazta a Duna szabályozását és a védőtöltések kiépítését. Mindez csak az utóbbi időben történt meg némileg.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me