Gyám

Full text search

Gyám v. gyámkő (franc. console, l. a mellékelt képet),
építészeti motivum, mely tényleg hord és alátámaszt v. - ha csak diszitésül van alkalmazva - alátámasztani látszik valamely kiugró, rendesen vizszintes tagozatot, erkély- v. folyosólemezt, boltövet, vázát, féloszlopot avagy szobrot stb., annak súlyát a függőleges falra átvivén. Ritkábban használják függőleges részletek megtámasztására, legföljebb akkor, ha - mint a padlásablakoknál, oromzatoknál, attikáknál stb. - egyes motivumoknak szélesebb alapot akarnak adni. A Gy.-ot már szerkezetei funkciója miatt is - nagyobb terhet hordván - rendesen kőből szokás faragni (innen a Gy.-kő elnevezés); nincs azonban kizárva, hogy fából, vasból, terrakottából stb. ne készítsük, vagy valamely vastartót gipsz, cink és más efféle burkolattal ne diszítsünk, bár a modern építészet a jó izlés rovására e tekintetben igen sokat enged meg magának. A Gy.-ok első tökéletes alakját a klasszikus görög építészet szolgáltatja, mely a Gy.-okat tisztán diszítő célból ajtók és ablakok szemöldpárkányainak hordására használja. Az Erechteion ajtaján látható Gy.-nak (l. 1. ábra) kecses csigavonalban hajlított profilja, finom részletei és funkcióját feltüntető diszítése a görög építészek ez alkotását a Gy. egyik legtökéletesebb tipusává avatják. A klasszikus római építészetben a Gy. még nagyobb szerepet játszik; mint szarufő főpárkányokat diszít (lásd Oszloprendek), szobrokat, pilasztereket, oszlopokat stb. tart. A görögök Gy.-jánál jóval erősebben szökellik ki és rendesen akantusz-levéllel van diszítve (l. 2. ábra). Egészen elütők ezektől a román és csúcsives építészet Gy.-jai. A román Gy. még néha megtartja a voluta tradicióját (l. 3. ábra), a csúcsives stilus azonban már egészen eredeti formákat alkot s féloszlopok és bolthevederek stb. alatt igen gyakran alkalmazott Gy.-jait növénydiszítménynyel (l. 4. ábra), v. alakosan (l. 5. ábra) képezi ki.

1. ábra. Gyámkő az athénei erechteion ajtaján.

2. ábra. Római gyámkő.

3. ábra. Román gyámkő.

4. ábra. Leveles csúcsíves gyámkő.

5. ábra. Alakos csúcsíves gyámkő.
A renaissance-stilus végtelen változatosságban használja és az egyes országok szerint a legkülönfélébb alakokban képezi ki a Gy.-okat. Az 1. szövegábra

A firenzei Santa-Croce - templom szószékének gyámköve
egy olasz renaissance Gy.-ot mutat be a firenzei Santa Croce-templom szószékéről; 6. ábra egy német renaissance oromzat oldalát megtámasztó Gy., a 7. ábra pedig egy XV. Lajos korabeli francia Gy. A többi építészeti stilusok is többé-kevésbé helyes formákat találnak föl a Gy. számára.

6. ábra. Német renaissance oromzat gyám.

7a. ábra. Rokokó gyámkő előlnézete.

7b. ábra. Rokokó gyámkő oldalnézete.
Az indus Gy.-ok rendesen fantasztikus állatok, igen helyesen jelképezve a teherhordást; a khinai Gy. formája a megácsolt fára, a japánié (l. 2. szövegábra)

Japáni gyám.
bambuszszerkezetre emlékeztet. Az arab és mór építészet a sztalaktitos alakzatokat a Gy.-okon is szereti alkalmazni (l. 8. ábra).

8. ábra. Mór gyámkő.
Végre óriási nagyok is lesznek a Gy.-ok a barokk és rokokó stilusban, mely azokat oromzatok oldaltámasztékául (p. aquinói szt. Tamás temploma Párisban) vagy a kupolák dobjainak gyámolítására mint valóságos contrefort-okat alkalmazza (p. a Salute-templom kupolája Velencében). A soproni bencések káptalan házának két Gy.-vét, l. Építészet XIX. képmellékletén. - Gy. a bányászatban, l. Bányagyám. - Gy. a jogban, l. Árvaügy.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT