Gonzaga

Full text search

Gonzaga, 1. olasz hercegi család, mely Lothár császárra vezette vissza eredetét. G. Lajos (1267-1360) a Mantova feletti uralmat szerezte meg véres kézzel és Bajor Lajos császár kegyéből helytartóvá lett e városban. Utódai 1707-ig uralkodtak Mantova fölött, még pedig: G. Guy (megh. 1369), I. Ferenc (megh. 1407.), János Ferenc (meghalt 1444; ez Zsigmond császár kegyelméből mantovai őrgróf lett), III. Lajos (megh. 1478.); ez Velence és Firenze szolgálatában a törökök ellen harcolt; onnan mellékneve: II turco. Idősb fia, I. Frigyes (megh. 1484.), az 1591. kihalt sabbionetai hercegi és az 1703. kihalt bozzoli ágnak volt törzsatyja, mig frigyes másodszülött fiától, Rudolftól, a castiglionei hercegi ág származott, mely 1819. halt ki. I. Frigyes unokáját, II. Frigyest, V. Károly császár mantovai herceggé tette és azonfelül a montferrati őrgrófsággal (majd hercegséggel) ajándékozta meg. Ettől a II. Frigyestől származtak a mantovai és azonfelül a guastallai hercegek, kiknek nemzedéke 1746. kiveszett. A mantovai hercegi főág pedig II. Vincében halt ki (1627), kinek örökségéért azután I. Károly neversi és II. Ferdinánd quastallai herceg között harcias versengésre került, mely a 30 éves háboru bevezetetésének tekinthető. Amazt Richelieu, illetőleg Franciaország és Velence pártolta, emezt Velence és Spanyolország. Elvégül a francia párt győzött és azzal együtt. I. Károly. Az ő fia, II. Károly még atyja életében meghalt; leánya pedig, G. Anna hercegnő (a rajnai pfalzgrófnak, Eduárdnak neje), XIV. Lajos udvarában befolyásos szerepet játszott és emlékiratokat is hagyott hátra. I. Károlyt unokája, III. Károly követte (megh. 1665.), ezt pedig ennek fia, IV. Károly, kiben a család 1708. kihalt. A spanyol örökösödési háboruban I. József császár megfosztotta IV. Károlyt Mantovától, mig Mountferratot II. Viktor Amadeus szavójai herceg ragadta magához. A guastallai, solferinói, sabbionetai és castiglionei hercegségeket és birtokokat pedig utóbb Mária Terézia kapta.
2. G. Alajos, szent, l. Alajos.
3. G. Anzelm, l. Guerrieri.
4. G. Tamás Antal (mint a portugál Arkádia tagja: Dirceu), portugál költő, szül. Oportóban 1744 aug., megh. Mosambiqueban 1809. Coimbrában jogot tanult és a törvényszék tagja lett Villa Ricában, Minas Geraes braziliai tartományban. Mariliához (Maria Joaquina de Seixas-hoz, aki kedvese volt) irt, nagy tetszést aratott szerelmes versei, melyek Marilia de Dirceu (Rio de Janeiro, 1811, 1812 és 1819., 2 rész: hagyatékából a 3. kötet u. o. 1800) cimmel jelentek meg, sokszor Petrarcára emlékeztetnek, akit G. mintául vett. Utóbb egy a Brazilia függetlenségére törekvő összeesküvésben való részességgel gyanusították és 1792. Mosambiqueba számüztek, ahol G. megérkezésekor forrólázba esett és felgyógyulása után mind haláláig elmebeteg maradt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT